Őze Áron színigazgató, színművész, Őze Lajos és Thoma Ildikó fia közösségi oldalán tudatta a szomorú hírt: „Anyu ismét Apuval van. 2021 február 20. délutánján a coviddal vívott csatát elvesztettük. Mindenki vigyázzon magára és egymásra!”

„Édesanyám csodálatos értelmiségi családból jött, mély, komoly műveltséggel. Kislányként hegedült, citerázott zongorázott, sokat olvasott és nyelveket tanult. (…) A nappali mellett volt a gyerekszoba, és anyu, ha nem dolgozott, a mese után játszott a pianínón, és mi zenehallgatás mellett aludtunk el. Játszott, gyakorolt, ma is minden nap játszik. A komolyzene nagyon fontos volt az életünkben, a nagyi franciát, gitárt, zongorát és németet tanított. Képzeld el, hogy vasárnap délután kaptunk egy rajzlapot, anyu feltett egy lemezt, és azt kérte, rajzoljuk le, ami zenehallgatás közben eszünkbe jut. Beethoven hatodik szimfóniáját hallgattuk, amiről akkor semmit nem tudtunk. Emlékszem, óriási, sötét vihart rajzoltam. Utána mellénk ült, megnézte a műveinket, majd elmondta a szimfónia történetét, hogy valóban szerepel benne vihar. Ezeket a zenére készült rajzainkat a mai napig őrzi” – mesélte Őze Áron a Nők Lapja korábbi interjújában.

A színigazgató úgy fogalmazott, édesanyja egy elvetélt művész: „Úgy szoktam fogalmazni, mindig emberközpontú, filozofáló, Zeneakadémiára készülő, fiatal nő lehetett. Élt benne a vágy, hogy kifejezze magát a zene nyelvén. Mesélte, hogy egyszer látta és hallotta játszani Szvjatoszlav
Richtert, majd hazament, lecsapta a zongora fedelét, és azt mondta: most hagytam abba. Talán nem hitt magában eléggé. Beszélgettünk erről, és én mélyen nem értek egyet vele, mert úgy vélem, fantasztikus művész lett volna, ha nem hiányzik belőle az a plusz pici bátorság. Érzékeny, értette ezt a világot, közel állt hozzá. Önbizalomhiánya volt, de megmaradt zeneimádónak.”

„Alternatívákat mutatott, azt gyakran mondta, hogy gondold végig, de nem úgy terelgetett, hogy kimondja a tutit: fiam, neked erre meg arra kell menned! Ez nem hangzott el. (…) A felvételire egyedül készültem, ő meghallgatta, hogyan mondok verseket, Thomas Mannt adott a kezembe, beszélgetett velem József Attiláról, Ady Endréről, filozófiáról, de még elvárása sem volt” – nyilatkozta Őze Áron.

Őze Lajosné Thoma Ildikó legutóbb a Színház- és Filmművészeti Egytem ügye kapcsán szólalt meg, pár hónapja az alábbi sorokat fogalmazta meg. Az intézmény előtt, ahol az egyetem autonómiájáért és a szegényeket segítő civilekért tüntettek, Rácz Attila dramaturg olvasta fel az üzenetét:

„Szívem, eszem, logikám, indulataim a TIÉTEK! 

Korom, egészségem megakadályoz abban, hogy fizikailag itt legyek Veletek: Iványi Gábor, minden tiszteletemmel, Ritók Nóra, hatalmas respekttel, Bogdán László, fájdalmas szívszorítással. 

Mind, mind magyar és egyetemes értékmentő tehetségesek.

És Te, társam, Őze Lajos, aki nagyon mélyről érkezve ebben az intézményben lettél azzá, aki lettél, és aki, ha ma is élne, vagy a bolondok házában, vagy a börtönben lenne el nem viselve a tisztátalanságot, tűrve a test szenvedéseit. 

Bizton tudom, nem érdekelné, utódai ma hányan ismerik őt, mégis, akik még ismerhették, tanúim rá, hogy szelleme mellettetek áll! Helyettem is.”