Elhunyt Pallagi Anikó, aki több mint húsz évig volt a Kapolcsi Művészeti Napok és a Művészetek Völgye programigazgatója.

„Elment közülünk Pallagi Anikó, a Kapolcsi Művészeti Napok / Művészetek Völgye egyik alapítója és több mint 20 évig programigazgatója, kapolcsi díszpolgár, a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet tagja” – írta közösségi oldalán Márta István,Erkel Ferenc-díjas zeneszerző.

„Szívvel, hittel, kitartással és szerényen, csendesen, becsületesen tette a dolgát, lett légyen szó a fesztiválról, filmekről vagy akár az Új Színházról. Igazi, a közösségért dolgozó, az azt formáló „tettestársunk” volt. Sokunké.

Halálára igazán nincsenek is szavak de talán nincs is rájuk szükség, hisz a közhelyek világa nem az övé volt. Ezekre nem ért rá. Megoldó ember volt. Olyan „háttérben maradó” fajta.

A történetek – a mi közös történeteink, történéseink – velünk élnek tovább. Jelentős „szerepet” kapott a sorstól és lehetetlen feladatokat oldott meg. Végtelenül csökönyös volt…az ügyért, az ügyekért… mindannyiunkért.

Most sokan könnyezünk…” – búcsúzott Pallagi Anikótól Márta, aki szintén az egyik alapítója a Művészetek Völgye fesztiválnak.

„1988 tavaszán a MAFILM-nél dolgoztam, és Garas Dezső egyetlen rendezésében, a Legényanyában voltam első rendezőasszisztens, ahol Márta Pista meg a zeneszerző. Egy nap előfelvételeket csináltunk kisebb tűzoltózenekarokkal vidéken, és úgy alakult, hogy hazafelé egy kocsiba keveredtünk Pistával. Ott elkezdett mesélni nekem a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egyletről, meg hogy nyáron akarnak csinálni kulturális napokat, meg hogy látja, hogyan dolgozom, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem segíteni. Másfél óra alatt meggyőzött. Rá néhány hétre elvitt Kapolcsra, ami egy őrült rohanós nap lett. Elindultunk Pestről fél 8-kor, majd egy óra múlva már a veszprémi színházban voltunk, ahol Pista volt a zenei igazgató, és egy készülő programsorozatról tárgyaltunk. 10-kor már a nagyvázsonyi TSZ irodájában voltunk, ahol a vízügyesektől a tanácselnökig ott volt mindenki. Átbeszélték, mit lehet tenni, hogy újra legyen víz a kapolcsi patakban. Aztán bejártuk a helyszínt, nyakig sárosak lettünk. Kapolcs és Csórompuszta volt következő helyszín, Pista szó szerint mindenkinek bemutatott a faluban. Délután beültünk a kocsiba és irány Budapest. Megálltunk Pista lakásánál és mondta, hogy kellene kicsit segíteni. Elrohant, majd rövid idő után megjelent hatszázezer mindenféle hangszerrel. Mind be kellett pakolni a csomagtartóba és a hátsó ülésre: „Tudod, hogy ma este zenefelvétel lesz a Garas-filmhez?” – tette hozzá. Így is lett. Részemről hajnal fél 4-kor elájultam. Még láttam, hogy megy a film a vetítőn és közben Márta Pista rögtönözve szerez zenét hozzá valamelyik hangszeren. Baromira nem volt sem álmos, se fáradt, se semmi. Csak néztem ezt az embert, hogy van ennek ennyi energiája?!” – mesélte egy interjúban Pallagi Anikó.

A kérdésre, hogy sikerült a legelső év a Völgyben, elárulta: „Ihletett állapot volt, amihez nyúltunk, az működött. Ez egy ilyen időszak volt. Galkó Balázzsal, Márta Pistával és többiekkel mindent beleadtunk. Márta kérte fel a nagyobb fellépőket, szervezett, a technikai részek rám maradtak. Már az első évben sikerült felkérnünk Jancsó Miklóst védnöknek. Csórompusztán már akkor is volt építésztalálkozó. A Karnyóné c. színházi előadás próbái, és maga az előadás legenda ma már, de volt táncház is a Muzsikás együttessel, gyerekprogram Levente Péterrel és kiállítás a Faluházban. Elmondható, hogy mindazok a programelemek, amelyek később megsokasodtak, kifejlődtek már ott voltak a legelején.”

Pallagi Anikó úgy fogalmazott: „A Művészetek Völgyétől azt tanulták a helyiek, hogy a közösségben rejlő erőt hogyan lehet megszervezni, hogyha valamit elhatároznak, akkor azt, hogyan kell végigcsinálni. Felélesztette azt a több generációra visszamenő tehetséget és tudást, hogy miként kell idegenekkel kommunikálni, jóban lenni és utána tartani a barátságot. Olyan képességek jöttek elő a helyi fiatalokban, amit aztán mindenféle másra is lehet használni. Egy csomó civil szervezet is alakult helyben az ifjúsági színjátszó egyesülettől a nagycsaládosokig.”