gate_Bannergate_Banner
Szikszai RémuszBors néniFöldes EszterHuzella JúliaVenczel VeraGijs Naber
  • facebook
  • instagram
  • 2021. október 25., hétfő
    banner_bigBanner4

    Elhunyt Sződy Szilárd rendező, dramaturg

    2021. augusztus 2., hétfő 09:32

    Sződy Szilárd tanár, karvezető és Hárosi Erzsébet okleveles óvónő fia. Gyermekkorában az Operaház gyermekkórusának tagja volt. 1958-ban a budapesti Bolyai János Gimnáziumban érettségizett, majd 1963-ban az ELTE Bölcsészettudományi karán magyar-történelem szakon diplomázott.

    Ezután Pécsre került, ahol tíz évig tanított egy technikumban, majd a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, ahol az adjunktusi címig jutott. 1970-ben doktorált historiográfiából. Pécsett külső munkatársként dolgozott a Dunántúli Naplónál, a Jelenkornál, a Jelenkor-Magvető könyvkiadónál és tanulmánya jelent meg a Janus Pannonius Múzeum kiadásában.

    1963-tól rendszeresen foglalkozott versmondókkal, vezette a Városi Színpadot, ahol több ősbemutatót és saját dramatizálást mutatott be. E mellett több amatőr színházi fesztiválon nyert fő és egyéb díjakat. Több éven át megyei színjátszó szakreferensként dolgozott. 1979 és 1982 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola Színházelmélet Szakát. Az 1980-as évek elején több évig országos jelentőségű és hírű versmondó műhelyt vezetett a Fővárosi Művelődési Házban. 1982-től a Minisztérium Színházi Osztályára került, ahol főelőadóként dolgozott. Többek között részt vett a Játékszín és a Rock Színház megalapításában, valamint több társulat nélküli színház létrejöttében.

    Az 1980-as évektől a Dunaújvárosi Bemutató Színpadnál, a székesfehérvári Vörösmarty Színháznál, a Győri Kisfaludy Színháznál és a tatabányai Jászai Mari Színháznál dolgozott külsős dramaturgként. Az 1970–80-as években több elemző kritikája jelent meg a Színház című folyóiratban. 1987-től 2002-ig a Magyar Rádió Rádiószínházánál dolgozott dramaturgként. Különböző drámákat alkalmazott a rádióra, illetve hangjátékok dramaturgja és rendezője volt. 1992 és 1997 között megszakításokkal a Nemzeti Színház Színi Akadémiáján dramaturgiát és műelemzést tanított, illetve évekig vezette is az Akadémiát.

    Sződy Szilárd többnyire saját társulattal nem rendelkező színházakban dolgozott külsős dramaturgként.

    “Szomorúan értesültünk, hogy szeretett kollégánk, Sződy Szilárd dramaturg, rendező, tanár itt hagyott bennünket.Vérbeli dramaturg volt. Halk szavú, jó ízlésű, művelt. A színház egésze érdekelte, a klasszikus értékek megmutatása mellett ugyanolyan fontos volt számára a legfrissebb, a kortárs művek fölfedezése. Meghatározó alakja volt a Rádiószínháznak, fontos alkotások megszólaltatása fűződik a nevéhez. A Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórumának is éveken, ha nem évtizedeken át volt pótolhatatlan szervezője, válogatója, véleményezője. Tanított is, egyszerűen összefoglalva: színházat. De sokféle tevékenysége, sokoldalúsága mellett mindenekfelett remek ember volt, finom humorral, kedves jelenléttel. Szerettük őt. Hiányozni fog” – írta a rendező-dramaturgról Lőkös Ildikó, a Dramaturgok Céhe nevében.

    Bicskei Kiss László így emlékezik Sződy Szilárdra közösségi oldalán:

    In Memoriam Sződy Szilárd

    Épp húsz év. 

    Mikor diákként versenyeztem versmondóként, ő a harmincas éveiben járt, és zsűrizett. Műveltségéből, szikárságából eredően értőn. Utolsó diák-versenyem, a Radnóti döntőseként Spanyolországba is együtt utaztunk. Jó emlék lett belőle. 

    Aztán győri színész koromban is ott volt, dramaturgként, s később, Egerben is találkoztunk a színházban.

    Aztán évtizednyi szünet után, a kétezres években hívtam a Drámastúdióba, tanítani. Jött. Karcos barátság alakult, hisz korábban az ő keze alatt vált a Nemzeti Stúdió akkreditált iskolává. Évek teltek, mire rávettem a rendezésre: növendékek miatt vállalta. Szeretett tanítani, s az a hat-hét évtized, amit színházban töltött, élővé tett mindent, amiről beszélt. Hitelessé az elméletet. Aztán rendezett abszurdot, komédiát, mesét, hochkultúr színházat és vásári bohóctréfát.

    Egy ideje már évente kellett megújítani kézfogás-szerződésünket: menni akart. Nem máshová, tőlünk el, csak vissza, önmagához. Mindig visszahívtam, míg tavaly, az évadzáró kertipartin kimondta a zárszót: nyolcvan, és nem akarja, hogy bárki lássa hanyatlani. Ez az egyetlen, amire nincs tromf. Keserűen, de meghajoltam. Már akkor hiányzott.

    Furcsa, hogy több mint negyven évig sodort-ütköztetett össze az élet. Épp húsz évvel vagyok fiatalabb. Vagyis: épp húsz évvel voltam fiatalabb.

    Nem jó így, a magam élet-szűrőjén át indított gondolatokkal emlékezni valakire. De lesz majd, aki listázza, objektíven az erényeket, díjakat, éveket. Nekem, nekünk ez a bő negyven év jutott, amiben érintőleg vagy lényegben részt vettünk egymás életében. Az utolsó tizenhét évben a Főnixben.

    Hiányozni fogsz, Szilárd. A Főnixből, az életemből, a világból.

    Nyugodj békében, öreg barátom.

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2021 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka