„Éljen Jordán Tamás!” – Valló Péter köszönti a Nemzet Színészét
2023. január 18., szerda 21:13
Valló Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező is köszöntötte 80. születésnapján a Nemzet Színészét. A szöveget több alkotó, köztük Jordán Tamás is megosztotta közösségi felületén.
Valló Péter sorai – ÉLJEN JORDÁN TAMÁS!
Vannak bizonyos fogalmak, amelyeket a magára valamit is adó magyar értelmiségi egyáltalán nem ért, és ezért nem is használ. Ilyenek például az életigenlés, a derü, a remény, a bizakodás.
Ezzel minden itt élő, jóérzésű, kicsit is tanult ember tisztában van, és szinte mindenki tartja is magát ehhez az évezredes tudáshoz, de van egy kivétel, a Jordán. Ő derűs, ő bizakodó, ő folyamatosan vár valamit ettől a kurva élettől.
Fogalmunk sincs, hogy mit, de várja.
És nyolcvan éve várja, míg más normális nem várja egy percet sem, mert ismeri az itteni circumstanciákat.
Mi lehet ennek a különös jelenségnek a titka? Nyilván már ott kezdődött, hogy Jordánban volt, és azóta is van egy nagy adag exhibíció. Hiszen enélkül épeszű ember nem cseréli föl a geodézia megnyugtató magányát és csendjét a színház zűrzavaros, hangoskodó tömegességére.
Biztos volt és van benne az önfeltárásnak valami kényszere. Hogy én, én, én, én.
Ezeket persze megértem, ezek az amúgy szörnyű pszichikai defektusok rendben is lennének, de miért nem mély depresszióban jönnek elő, magyarosan, ahogy kell. Miért nem köldöknézősen, tökönszúrósan?
Minek ez a folyamatos nagy jókedv, ez a mosoly? Megmondom becsülettel, kicsit pironkodva, hogy ellenkezvén az ép elmével nekem ez tetszik, és valamitől mindig is tetszett. Sóvárogva néztem, mint szigetlakó kőkorszaki bennszülött a fölötte elhúzó repülőgépet.
Biztosan valami isteni, valami nem evilágról való.
Sajnos én nem tudom megérinteni, átélni, ezt a csodát, nem is fogom átélni soha, de én nem is tudok színházat alapítani a semmiből, nem is tudok évekig vezetni vezethetetlen szervezeteket, nem bírok összehozni összehozhatatlan dolgokat – egyszóval semmit nem tudok véghezvinni abból, amit a Jordán véghezvitt.
Valószínűleg ez az oly különös pozitív életszemlélet a titka.
De ezen hála Istennek, nem kell túl sokat morfondírozni, mert nagyon ritka errefelé. Mint a fehér holló! Mint a Jordán!
Így aztán, csak, mint a már előbb említett bennszülött értetlenül és csodálattal nézem, ahogy elhúz mindnyájunk feje felett. Már nyolcvan éve itt röpköd. És kívánom, hogy még nagyon sokáig lássuk ahogy húzza a kondenzcsíkot.”
Valló Péter