Több mint két évtizede az amerikai színpadok és turnézó társulatok nélkülözhetetlen sikerdarabja a Wicked című darab, amely az Óz, a csodák csodája két főboszorkányának jellemfejlődését és bonyolult lelki életét elemzi. Elkészült a várva várt film is, és az első kritikák szerint nem rontották el, mert elkerülték az egyik legnagyobb csapdát, ami egy ilyen produkciót fenyegethet.

Lisa Geurts kritikus már látott részleteket a filmből – pontosabban az első részből, mert a teljes produkció két részben kerül a mozikba –, és azt mondja, az alkotók tökéletes arányérzékkel oldották meg a feladatot. Egy mesefilm, vagyis fantasy esetében manapság hatalmas a kísértés, hogy mindent a számítógépes animációra bízzanak, a Wicked azonban nem esik ebbe a csapdába. Valódi, nagy gonddal épített környezetben játszanak valódi színészek, de olyan invenciózus megoldásokkal, hogy egy pillanatig sem lehet olyan érzése a közönségnek, hogy lefilmezett színpadi produkcióról van szó.

Az alkotók vették a fáradságot, és egy az egyben megépítették Smaragdvárost, a hatalmas erdőket és a végeláthatatlan tulipánföldeket, a mesebeli síneken pedig olyan áramvonalas steampunk mozdonyok száguldanak, hogy könny szökik a néző szemébe. Természetesen a számítógépes animáció is besegített, mert teljesen nem lehet ezt megúszni, de a színészek nem zöld háttér előtt mozognak, hanem valódi díszletekben, így jobban átjönnek az érzelmek.

Geurts szerint a Wicked egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy a képes a mai nyers valóságot becsempészni a kortalan mesébe: a két főboszorkányt alakító színésznő, Cynthia Erivo és Ariana Grande olyan tájakon lépdelnek, amelyek nem evilágiak, mégis ismerősek mindannyiunk számára, álmainkból.

Stephen Schwartz és Winnie Holzman musicaljét 2003-as premierje óta 16 ország több mint 100 városában adták elő, és pár évvel ezelőtt a Broadway történetének ötödik leghosszabb ideig futó előadásának járó címet is kiérdemelte.