Muzeális előadások helyett saját korszakos produkciókkal vonzana több korosztályt is a teátrumba – mondja a Népszavának adott interjújában az új igazgató, Ellinger Edina.

A Népszava interjújából:

“Meczner János hét évvel ezelőtt kérdezte, hogy lennének-e vezetői ambícióim. Válaszul beadtam a doktori iskolába a jelentkezésemet a Színművészeti Egyetemre. Három éve igazgatóhelyettes lettem és az igazgató úr úgy adagolta nekem a feladatokat, hogy egyre jobban belemélyedjek a négyszáz fős nagyteremmel, száz fős kamara stúdióval és negyven fős kisteremmel rendelkező, több mint száz alkalmazottal dolgozó színház rendszerébe” – sorolta Ellinger Edina, aki több mint tizenöt éve színészként és rendezőként dolgozik a Bábszínházban.

“Elsősorban az a sztereotípia él Magyarországon, hogy a báb műfaja az egészen kicsi gyerekeknek való. Sokszor még azzal is küzdeni kell, hogy a felsős általános iskolásokat elhozzák hozzánk, mert előfordul, hogy a pedagógus is azt gondolja, hogy a bábhoz mint formához túl nagyok már. (…) A mai 10-11 éves gyerekek teljesen máshol tartanak, mint ahol mi tartottunk ugyanennyi idősen. Ez ijesztő, de fel kell venni a lépést velük. Amikor ennek a korosztálynak előadást készítünk, nagyon nem mindegy a cím. A Három kismalac és a farkasra nyilván azt fogják mondani, hogy dedós. A Gengszternagyi hallatán viszont talán azt gondolják, hogy izgalmas. Ennek a korosztálynak már lehet komolyabb problémákkal foglalkozó előadásokat készíteni” – fogalmazott Ellinger Edina.

“A 16 éven felüli korosztályt nagyon nehéz ‘elcsípni’, de amikor sikerül, az nagyon hálás dolog. Amikor ők ‘együtt mennek’ egy előadással, vagy utána a drámapedagógiai foglalkozáson megnyílnak és beszélnek, amikor meglátják, hogy a báb igenis egy érvényes színházi forma az ő korosztályuknak is, az a legnagyobb siker. Hiszen így neveljük ki aztán a felnőtt nézőinket” – nyilatkozta a Budapest Bábszínház vezetője.

Terveiről szólva kifejtette: „Meczner Jánosnak az volt az elmélete, hogy ha prózai rendezőket hív meg, az mindig egy vérfrissítést ad a társulatnak és a műfajnak is. Amellett, hogy bábrendezők rendszeresen jönnek majd hozzánk az elkövetkezendő öt évben, én is hívok prózai rendezőket, illetve külföldi alkotókat”.

Ellinger Edina arról is beszélt, mindent megtesz azért, hogy a több ezer bábból álló gyűjteményüket láthatóvá tegye. “Borzasztó nagy szükség lenne egy bábmúzeumra Budapesten” – tette hozzá.

A teljes interjú ITT olvasható.