Sziveri János, a páratlan humorú, de tragikus sorsú újvidéki költő zseni 2024-ben ünnepelné 70. születésnapját. Örökérvényű, ma is égetően aktuális verseiből két színész – egy vajdasági és egy pesti – nekilát, hogy előadást faragjon. A darab az ő szenvedélyes munkájukat mutatja be, ahogy szerkesztik, próbálják a műsort, elemzik a verseket, miközben fokozatosan megnyílnak egymásnak, és feszegetik a szövegek, formák és saját idegrendszerük határait.

„Egy váratlan véletlennek köszönhetően találkoztunk először, fél évvel ezelőtt, amikor kiderült, hogy mindketten Sziveri János vajdasági költő életművéből szeretnénk előadást készíteni.

Tapasztalataink, személyiségünk, szakmai hátterünk, a versekhez való hozzáállásunk szempontjából nagyon különbözünk. Mégis úgy döntöttünk, hogy két monodráma helyett inkább összerakjuk, azt, amink van. Együtt hozunk létre előadást” – írják az alkotók

Szorcsik Kriszta
-Nő, anya, feleség-

A Bárka Színház megszűnése óta szabadúszó színművész. Magyarországon él és tevékenykedik, de vajdasági gyökerei és színházi múltja okán játszik Szerbiában is. 2020-ban a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Gusztáv a hibás mindenért című darabjában megkapta az ország egyik legrangosabb színházi fesztiválján, a Sterija játékokon a legjobb női alakítás díját. Kereső, kutató alkotó, tanulni vágyó, számos nemzetközi workshopon vett részt.

Évek óta működteti a Transzformáció Alapítványt. Pályázatok útján az Alapítvány eddig 4 önálló színpadi produkciót tudott létrehozni, önállóan, illetve más koprodukciós támogatással: a Pandák gyönyörű utazása, a Ki az az én?, az Én vagyok a szél és a Két Hold Világa című produkciókat.

Szorcsik Kriszta a találkozások mentén szeretne színházat csinálni: „Régóta keresem azokat a találkozásokat, amelyek során olyan alkotókkal dolgozhatom együtt, akikkel ugyanazt a fáradhatatlan keresést, kreativitást látom, amit magamban is érzek. Egyfajta „békétlenség” hajt, nem megelégedni a megszokott, jól bevált módszerekkel. Bátran választani a komfort zónán kívüli helyzeteket. Nem egyszerű út ez, és nem is ajánlatos mindenkinek, de az én önfejlődésemhez vezető út egyike biztos, hogy ez.”

Zoltán Áron
kutató, álmodó – színház és költészet határán

2015-től a Vígszínház színésze, 2017-től A Grund – vígszínházi fiúzenekar tagja. Színházi szerepei mellett a verseket kutatja, ennek eredménye a VerShaker, egy doktori disszertáció a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint három különböző stílusú, verseken alapuló előadás.

(A Madárka sír, madárka örül… – mozgásszínházi előadás Weöres Sándor filozofikus műveiből (alkotótársak: Zsigmond Emőke, Kovács Adrián), a Szívlapát – részvételi versszínház kortárs magyar versekkel, a közönség bevonásával (alkotótársak: Igó Éva, Mester Dávid, Dézsi Fruzsina, Gerencsér Anna) és a VerStandUp – önálló est arról, hogy mi haszna a költészetnek, kortárs és kortalan versekkel.)

A színházban a játékosság, a felfedezés és a közönséggel való kapcsolódás valósága izgatja a legjobban. A történetmesélés helyett az együtt megélt pillanatok láncolatát tartja a legfontosabbnak, azokat az átmeneti állapotokat, amikor ideiglenesen elmosódnak a hétköznapokban jól megerősített határok, és kis időre betekintést nyerhetünk egy másik világba.

Mikor, hol lesz látható a közös produkció?

Október 19-én (vagy novemberben) a KuglerArt Szalonban, vagy október 21-én a Pinceszínházban.