“Igazi élmény hallgatni, mert őszinte, szókimondó, bizonyos szempontból nagyon „színésznő”, más szempontból meg annyira természetes, mint nagyon kevesen.”

D. Tóth Kriszta ajánló sorai:

Csákányi Eszter Kossuth-díjas színművészt az első igazán havas téli napon vittem egy szűk kis hegyi utcából az Örkény Színházba, ahol hó ugyan már nem volt, de parkolni a környéken közismerten szinte lehetetlen. De nemcsak ezért volt „szerencsétlen” az időzítés, hanem azért is, mert, mint a legvégén kiderült, Eszter már nagyon várta, hogy elvigyem magammal, és bizony arra számított, hogy ez hamarabb bekövetkezik. Persze mindezt annyira viccesen, annyira… Csákányi Eszter-esen adta elő, hogy eszembe sem jutott valóban megijedni attól, hogy esetleg megbántottam. Annál is inkább, mert – ezek szerint – nagyon komoly művészek is számontartják, mikor hívjuk meg őket a műsorba.

Szerintem ez szuper hír, és persze nektek is köszönhető! Szóval: Csákányi Eszterrel végre beszélgettünk egy nagyon jót. Igazi élmény lesz nektek is, mert őszinte, szókimondó, bizonyos szempontból nagyon „színésznő”, más szempontból meg annyira természetes, mint nagyon kevesen. És tényleg mindenről szívesen mesélt: arról, hogy miért nem lett végül gyereke, a saját gyerekkori élményeiről, hogy mennyire keveset volt jelen az édesapja, Csákányi László, de közben amikor együtt voltak, mekkora hatást gyakorolt rá. Meg persze legendás barátságáról Kulka Jánossal. Ja, és a telefonkönyvről is. Majd meglátjátok. 

Elviszlek magammal: Csákányi Eszter

Forrás: WMN.hu