A 125 éves Vígszínház történetében először mutatják be Joe Masteroff, John Kander és Fred Ebb világhírű musicalét, a Kabarét. A Margitszigeti élőbemutatók után a darabot október 9-én és 10-én láthatja először a közönség a nagyszínpadon. A vígszínházi változatot Vörös Róbert dramaturggal a rendező, Béres Attila készítette, a díszlet Cziegler Balázs munkája.  

A látványos, népszerű slágerekkel teli zenés produkciót Béres Attila rendezi, Sally Bowles szerepében október 9-én Szilágyi Csenge, október 10-én Dobó Enikő látható. Főbb szerepekben Seress Zoltán, Kern András, Igó Éva, Brasch Bence és Horváth Szabolcs lép színpadra.

Az előadás a füstös, fülledt, de magával ragadó harmincas évekbeli berlini éjszakába vezeti a nézőt. Az eseményekre azonban sötét árnyat vet a történelem, az emberek mindennapjaiba szinte észrevétlenül bekúszik a terror és az embertelenség.

A Kabarét 55 éve mutatták be a Broadwayn, alapjául John Van Druten I am a camera című színpadi műve és Christopher Isherwood novellái szolgáltak. A nyolc Oscar-díjat nyert filmváltozat 1972-ben készült el Bob Fosse rendezésében, Liza Minnellivel a főszerepben. A film népszerű betétdalai, a Money-Money, a Mein Herrés a Kabaré legendássá váltak.

A közleményben Béres Attilát idézik, aki kiemelte: a Kabaré minden korban felkiáltójelként, figyelmeztetésként kell, hogy az alkotók és a nézők útjába kerüljön. „Az előadás legfontosabb szimbóluma egy vonat, amelyre fel lehet szállni, alá lehet ugrani, vagy itt is lehet maradni… Hogy ki mit választ és miért, erről szól a Kabaré” – mondta a rendező.

„Béres Attila szorongó óvatossággal, s mondhatni gyógypedagógiai érzékenységgel kerüli el az elmúlt években annyiszor átélt közösségi megszégyenülés esélyét azzal, hogy a „holnap”-ról szóló, gyönyörűen kezdődő dal dübörgő indulóvá válása után nem engedi „szóhoz jutni” az elkábult közönséget, hanem azonnal lecsap a pillanatra, s indítja a következő jelenetet. Pedig a tömegpszichózis által előhívott, körül nem néző, semmit nem értő, vastapsos lelki alázkodás most is el akar kezdődni. Már csattan is az első tenyér a hátsó sorokban, de elfújja a hangját a következő jelenet. Emlékezve Mohácsi János magunkat magunkkal szembe fordító, 2018-as miskolci Kabaré-rendezésére, tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy Béres Attila megkegyelmez a közönségének. Mintha levenné a tükröt egy kórházi lépcsőforduló faláról, hogy a frissen behozott beteg ne rettenjen meg önmaga látványától. Időt kapunk a gondolkodásra” – írta a produkcióról Gabnai Katalin a Revizor oldalán.

Aki Dobó Enikőt is méltatja Sally szerepében: „Ahogy beviharzott, maga volt az elveszettség, a testi-lelki otthontalanság és a reménykedés törékeny szobra, akire végül erős finálét is lehetett építeni. Elképesztő az a szakmai fejlődés, amin az utóbbi években keresztülment. Ez a Dobó Enikő által játszott Sally valami nehezen leírható őserővel és öntudatlan romlottsággal rendelkező, gyermekien tiszta, elhasznált és kihasznált, önző és egyszerre önfeláldozó teremtés. Béres Attila láthatóan ügyelt arra, hogy Dobó Enikőt helyzetbe hozza, ő pedig meghálálta ezt.” 

Szilágyi Csengét az Index oldalán méltatta Korcsmáros Felícia: „A lelkét teljes egészében kirakja a színpadra a nézők elé, és még ha néha hangtechnikailag kicsit csúszkál is a dalokban, az a mennyiségű érzelem, amivel megtölti a sorokat, egyértelműsíti, hogy miért őt választották erre a szerepre. Vad és nyers, egy vérbeli nő álcája mögé menekülő kislány, aki úgy kezd el nevetni, hogy másokat is erre sarkall, így senkinek sem tűnik fel, hogy nevetése kétségbeesett hahotába csúszik át. A darab legnagyobb pozitívuma az ő személye, egy üde színfolt a magyar színjátszásban.”

Jegyvásárlás és színlap: vigszinhaz.hu/Kabare