Ismét műsoron a tavasszal bemutatott Vid napja, amely a ’90-es évek délszláv háborúját járja körül. A TÁP Színház produkciójának fókuszában ugyanakkor nem konkrét történelmi események, hanem családok és mikroközösségek magántörténetei állnak, hiszen az előadás legfontosabb kérdése, hogy miként válik otthonossá a túlélésre való berendezkedés, és hogyan lesz az elnyomásból természetes rend. 

„A Vid napja hat drámai etűdből áll, az egymással lazán összefüggő történetek szereplői pedig nagyon is különböző alakok. Talán csak annyi bennük a közös, hogy mindannyian a háborús kényszerhelyzet áldozatai. Magukban a szituációkban sem sorsfordító történelmi pillanatok bomlanak ki, kisemberek mindennapi küzdelmeit látjuk. Legfőképpen azt, hogy a háború teljesen felszámolja az önálló akaratot és jellemet: nincs olyan, aki ne valami kollektívnek kikiáltott eszme áldozata lenne. Ezt az üres, történelembe vetett személyiséget szerettem volna minél több oldalról megmutatni, méghozzá abban a pillanatban, amikor hirtelen politikai döntések feláldozható melléktermékévé válik az ember.” – nyilatkozta a szerző az Art7-nek. 

Az előadást több hónapos kutatómunka előzte meg, amely során a szerző, Dézsi Fruzsina nem csak a levéltárak anyagait tekintette át, de  narratív életinterjúkat is készített a háborút átélt vajdasági magyarokkal. Ugyanakkor maga a dráma nem dokumentumszöveg, hanem egy erős asszociációs bázist mozgató költői folyam, amely igyekszik minél több perspektívából körüljárni az áldozat-elkövető szüntelenül változó viszonyrendszerét. 

„A felvett interjúkból szinte semmit sem használtam fel szó szerint, nem dokumentarista drámát szerettem volna írni. Egyrészt kevés valós viszonyom van ehhez a korszakhoz, éppen csak megszülettem, másrészt a konkrét történelmi eseményeknél sokkal jobban érdekelt az az elképesztő mentális munka, amivel az emberek otthonossá tették maguk számára a háborút. Nem is volt más választásuk, ez tűnt a túlélés egyetlen eszközének.  Ekkor jutott először eszembe: talán az ember leghasznosabb és legveszélyesebb tulajdonsága az, hogy mindent meg tud szokni. Ennek a gondolatnak mentén igyekeztem elrugaszkodni az interjúktól, és eljutni olyan rétegekhez, amik talán kevésbé egyértelműek és kevésbé láthatóak. Egyre tisztábbá vált előttem, hogy azok a történetek és viszonyok érdekelnek leginkább, amikről nem szeretünk, sőt szégyellünk beszélni, mert pontosan tudjuk, hogy mihelyst megszólalunk, kiszolgáltatottá válunk. Pedig akkor kezd valami igazán érdekes lenni, amikor már nem vigyázunk magunkra. Később aztán mások hívták fel a figyelmem arra, hogy milyen erősen szól a női szerepekről és sorsokról is ez a szöveg, sőt szó szerint kimondja: a női test a legterheltebb háborús terület.” 

Az előadás rendezője a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2019-ben végzett Varga Bence, az etűdökben Nyakó Júlia, Homonnai Katalin, Nagy-Bakonyi Boglárka, Sipos György, Takács Géza és Pásztor Dániel tűnik fel a legkülönbözőbb szerepekben. A látványt Huszár Kató, a zenét az Anlog Baltonból is ismert Vörös Ákos, illetve Arif Erdem Ocak jegyzi.  

„A Vid napjában a szerző, Dézsi Fruzsina, a rendező Varga Bence és a dramaturg Selmeczi Bea eltalálják azt a regisztert, amit mi magyarok imádunk, amit a Csirkefejben is szeretünk, amiért Pintér Béla darabjaira járunk, amiért még mindig idézünk az Üvegtigrisből: a tragikus szembeállítása a komikussal, megszórva pár bon mot-esélyes mondattal – mint például a nyelvbe bele lehet halni, amely mondat költőiségében benne van a tragikum és az abszurdum. A dráma és az előadás nyelvezete nagyon lírai, ugyanakkor súlyos megfogalmazásokat hallunk, amik mögött semmilyen absztrakt dicsőség nincs.” – írta Bogya Tímea Éva a színház.net-en megjelent kritikájában.

Az előadás október 27-én és november 28-án láthat a Stúdió K-ban. Jegyvásárlás ide kattintva lehetséges. 

Fotók: Szőke Péter