gate_Bannergate_Banner
Györgyi AnnaRózsavölgyi SzalonZnamenák IstvánTrokán Nóra
  • facebook
  • instagram
  • 2024. november 21., csütörtök
    banner_bigBanner4

    „Élvezetes volt szabadon kísérletezni ezzel az eklektikussággal” – Interjú Szenteczki Zitával

    2024. március 19., kedd 14:56

    Április 27-én látható a Perplex a Szkéné Színház m.v. előadása a Jurányi Házban. A rendezővel, Szenteczki Zitával a 2023 szeptemberében bemutatott darab kapcsán beszélgettünk, de szóba kerültek a Jurányiban műsoron lévő munkái is: Kör – egy gondoskodó uralkodó történeteSzületett: Wágner EmeseKi ölte meg az apámat.

    Hogy találtál rá Marius von Mayenburg Perplex c. darabjára?
    A Dénes Viktor és Farkas Ádám színészek által vezetett független társulat, az Exit Generáció kért fel, hogy rendezzek nekik egy előadást. Bár szabad kezet adtak, mégis az anyagválasztásnál sok szempontnak kellett megfelelni. Hosszú ideig kerestem a mindnyájunknak megfelelő darabot. A szempontok közt volt például, hogy ne legyen sokszereplős, a függetlenek anyagi helyzete miatt, jöjjenek rá a nézők, és legyen emészthető. Ezek voltak a kérések felém, így végül a Perplexet választottuk, bár hozzá kell tennem, hogy egy nagyon sötét világot rajzol meg a darab, még ha vígjátéknak is van álcázva. Marius von Mayenburg említett színdarabját Tengely Gábor ajánlotta nekem, aki bár a bábszínészek osztályfőnöke volt az egyetemen, úgy tekintek rá, mintha az enyém is lett volna, és a mai napig van, hogy vele is megosztom a szakmai dilemmáimat. Gábor korábban már foglalkozott ezzel az anyaggal, felolvasószínházat rendezett belőle a Nemzeti Színházban. Egyébként 2010-ben a szerző rendezésében, a színészek improvizációi alapján a Schaubühnén mutatták be a Perplexet. Fontosnak tartom a darab fókuszpontját: mennyire befolyásolja, formálja a személyiséged az, amilyennek a környezeted lát téged, és mennyire alkalmazkodunk a másik ember karakteréhez. Nagy felelősség, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz. Az egyik kedvenc jelenetem jól szemlélteti ezt: az au pair (Török-Illyés Orsolya) hazaviszi a gyereket az édesanyának (Simkó Katalin), és a jelenet végére az igazi anya válik a babysitterré, sőt idegenné. A perplex zavart jelent. Szerintem mindannyiunkban van valamiféle káosz, amit próbálunk kompenzálni különböző módokon, a Perplexben szabadjára nőhet a belső káosz.

    Mit kértél Juhász Nóra díszlettervezőtől?
    A darab a klasszikus polgári rendet, a kapitalizmust parodizálja. Nóri, aki régóta szoros alkotótársam, jött az IKEA „doboz” ötletével. Az IKEÁ-s tárgyak számomra sokszor a fantáziátlanság jelképei. Szerintem ez a lakókörnyezet jól leírja a szereplőket. A jelenetek során a helyszín is gyakran változik, szóval olyan teret kellett kitalálni, ami multifunkciós. Ez egy kamuotthon. 

    Kikkel dolgoztál még a Perplexen?
    A négy játszót említettem már. Hárs Anna volt a dramaturg. Garai Judit fordította a felolvasószínházhoz is a szöveget, de most újrafordítottuk, és sokat dolgoztunk még rajta, mert néha érződik, hogy 15 éves a darab, vagyis világjárvány, háború, válság előtti. Annak idején egyébként Kabai Lóránt fordította a darab végén a kórust. Ferenczy-Nagy Bogi szerezte a zenét. Az asszisztens Szirtes Lujzi, akit minden projektbe viszek, amibe csak tudok. 

    Milyen volt vígjátékot rendezni? Eddig kevés szerepelt a repertoárodban.
    Sokat nevettünk azon, hogy a csapat női tagjai eddig még sosem csináltak vígjátékot. Többféle műfaj keveredik egyébként a darabban: kabaré, operett, stand-up, groteszk, sőt horror, szürreál is. Élvezetes volt szabadon kísérletezni ezzel az eklektikussággal. Meg annak ellenére, hogy a szó klasszikus értelmében még nem rendeztem vígjátékot, szerintem legtöbb darabomat jellemzi a humor, például Az ifjú Werther szenvedései is kimondottan vicces lett, úgyhogy ez nem feltétlenül a műfaj megnevezésén múlik.

    Február 24-én volt a Jurányiban a legutóbbi, egyszeri alkalommal látható bemutatótok, a Kör – egy gondoskodó uralkodó története, amit az ART-RAVALÓ csapatával csináltál Borsos Lucával és Schermann Mártával közösen. Az ART-RAVALÓ egy olyan szociális-művészeti és pályaorientációs projekt, mely gyermekvédelemben nevelkedett fiatalok társadalmi beilleszkedését és önálló életük megkezdésének segítését tűzte ki célul. Milyen élmény volt számodra a próbafolyamat? 
    Nagyon meghatározó élmény volt. Sok minden változott bennem azóta, mióta Schermann Márta az ART-RAVALÓ létrehozója és szakmai vezetője behívott a programba és csatlakoztam hozzájuk. Jó érzés olyasmiben részt venni, aminek tényleg látom értelmét. Hiánypótló, amit az ART-RAVALÓ csinál. Nagy reveláció volt, hogy a színház milyen jó felület az oktatásra is. Megtanulhatod azt, hogy figyelnek rád, figyelsz másokra, hogyan tudsz hosszabban koncentrálni, irányítani és irányíttatni a figyelmed, csoportban dolgozni, jelen lenni, újraélni dolgokat, rálátni magadra, kitartónak lenni, egy célért dolgozni. Mintha a színház alapfunkciói újraértelmeződnének. Szerencsésnek érzem magam, hogy végigkísérhettem ezeknek a 18-24 év közötti fiataloknak a fejlődését. Koruk ellenére nagy élettapasztalattal rendelkeznek, sokat tudtunk tanítani egymásnak. Megszerettem őket, és nagyon jó volt velük dolgozni. Semmi kamu, semmi megúszás nem volt, nem muszájból, technikából, rutinból oldották meg a feladatokat. Teljes testüket, lelküket, szívüket, eszüket beleadták. Lehetne több ilyen program, mint az ART-RAVALÓ és több civileket foglalkoztató előadás. 

    Hogyan zajlott a próbafolyamat?
    Az ART-RAVALÓ egy kilenc hónapos programot visz, aminek az első hat hónapjában a fiatalok intenzív színházi-művészeti képzésben is részesülnek. Októberben elkezdtük mesélni Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör c. drámájának történetét. Nem a klasszikus, színházi módon kell elképzelni a folyamatot, hogy otthon elolvasták a drámát, majd tartottunk egy olvasópróbát. Hanem beszélgettünk, a karakterekkel foglalkoztunk, közösen fókuszpontokat kerestünk. Tőlük jött, hogy mi lehet Micheillel, amikor felnő, ő vajon milyen uralkodó lesz, milyen vált volna belőle, ha Natela Abasvili, milyen, ha Gruse neveli fel, és a közös nevelés ötlete is, amire kifutottunk. Minden esetben afelé mentünk, ami a csapatot érdekelte. Januárra írtuk meg az improvizációik és javaslataik alapján a szövegkönyvet. Nagyon jól írnak, fogalmaznak, szóval inkább csak szerkeszteni kellett a szöveget.

    2023 májusában került bemutatásra a Született: Wágner Emese, Szalontay Tünde örökbefogadásáról szóló monodrámája, amelyet te rendeztél. A legutóbbi, február 27-i előadás után közönségtalálkozót tartottatok a Mózeskosár Egyesülettel. Milyen tapasztalat volt?
    Nagyon örülök, hogy nagy az érdeklődés az előadásra, hamar elfogynak a jegyek, több fesztiválra meghívják. A Mózeskosaras közönségtalálkozón az hangzott el, hogy sokszor, amikor örökbefogadásról szóló történeteket dolgoznak fel, valamiért azt gyakrabban az örökbefogadók szemszögéből teszik. Nekünk Tünde, mint örökbefogadott nézőpontja volt a fókusz. Nagyon felemelő volt ez a közönségtalálkozó, érintett emberekkel közösen, szabadon beszélgetni, megosztani, mindig jó és örülök, ha a színház lehet erre egyféle keret. Sokszor azt gondolom, hogy már nincsenek tabutémák, aztán mindig kiderül, hogy annyira sok van még, és amit nem is gondolnék annak, az is annak számít. Örülök, hogy sokaknak felszabadító megnézni ezt az előadást. 

    Kovács Domokossal közös rendezésed a tavaly februárban bemutatott Ki ölte meg az apámat előadást, ami 2023-ban megkapta a Színikritikusok díját a legjobb független előadás kategóriában. Mit szóltatok a díjhoz?
    Nagyon örültünk. Ugyanakkor nehéz érzés is volt ünnepelni, mert szinte lehetetlen fennmaradni függetlenként ma Magyarországon, de ezért is esett jól a díj, hogy a Jurányinak/Fügének és az ESZMÉ-nek köszönhetően még ezekben az időkben is megvalósulhatott egy ilyen sokszereplős, sokalkotós előadás. A 2022-ben végzett bábszínész osztály hét tagjával készítettük az előadást, mert nem lehetett mindenkit egyeztetni. Ritkán van műsoron, örömünnep, amikor játsszuk az előadást. Jó visszhangot kapott a darab, és több fesztiválra is meghívták. Édouard Louis Ki ölte meg az apámat c. regényét Bíró Bence alkalmazta színpadra. Az előadás egy apa-fiú kapcsolatot, a politika bőrünkön érezhető hatását, osztálykérdéseket és a homoszexualitást tematizálja. A melegség témájában íródott könyvek fóliázása olyan, mint egy rossz álom. Örülök, hogy legalább a színház még egy platform arra, hogy nyíltan kommunikálhassunk szexuális és politikai identitásról, közéleti kérdésekről. Ezért is fontos ez a díj, mert láthatóságot ad.

    Úgy tudom, Éber Márk szociológus is segítette a próbafolyamatot. Hogyan?
    Márk segített a 2022-ben módosított szociális törvényt, annak folyamatát és előzményeit átlátni. Az új szociális törvénnyel a magyar állam kimondja, hogy nem vállal többé felelősséget az állampolgáraiért. Voltak olyan nézők, akik visszajeleztek, hogy az előadás előtt nem hallottak erről a törvényről. Ha már csak ennyi megtörténik valakivel egy előadáson, azért is megérte szerintem. 

    Ennyi előadás után adódik a kérdés: hogy érzed magad a Jurányiban?
    A Jurányi szinte a második otthonom. Jó érzés, hogy függetlenként lehet egy munkabázisom, ahova vissza-visszajárhatok. Biztonságban és szabadnak érezhetem itt magam. 

    Min dolgozol még az évadban?
    Karsai Dániel alkotmányjogász nyáron megkeresett minket (Bíró Bencét és engem), hogy elkezdett írni egy autobiografikus darabot és ebben segítsünk neki. Nyár óta együtt dolgozunk és a darabból előadás is lesz, aminek a bemutatója a 6SZÍN-ben lesz júniusban. Hamarosan a Jurányiban kezdjük el próbálni. 

    Az interjút készítette: Bordás Katinka
    Fotó: Szabó R. János

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram