Janklovics Péterrel nagyon nehéz nem együtt nevetni, de szerencsére DTK meg sem próbálta.
Amellett, hogy ez a beszélgetés az elsőtől az utolsó percig szórakoztató, Péter őszintén mesél a már gyerekkorában megmutatkozó exhibicionizmusától kezdve a vidék színházi kalandjain át az extrém izgulásáig mindenről.
Arról is, hogy rúgták már ki azért, mert őszintén megmondta a rendezőnek, ami nem tetszett neki egy próbafolyamat során.
D. Tóth Kriszta ajánló sorai:
„Tíz éve ismerjük egymást, dolgoztunk már együtt tévéfelvételen, láttam előadásait, nézi a műsoromat, volt vendége a Hello, WMN! színpadi talkshow-nak, van egy sor közös ismerősünk, de istenigazából most beszélgettünk egymással először.
Péterben elsősorban azt szeretem, ahogy „teliszájjal”, önfeledten képes röhögni önmagán – és ettől valahogy te is úgy érzed, hogy teljesen oké esendő, néha lúzer kisembernek lenni. Mérhetetlen exibicionizmusa már óvodáskorában megmutatkozott, amikor az ünnepélyes csoportfotózáson Sandokan-pólóban jelent meg. Aztán kisiskolásként már azt is nehezen viselte, hogy a nézőtéren ül és nem a színpadon áll.
Ehhez képest sokáig extrém módon izgult a fellépései előtt, olyannyira, hogy az is megfordult a fejében: alkalmatlan az előadói szakmára. De szerencsére mára megtanult együtt élni a szorongásával, és kiengedni magából „az állatot”, amikor kell. Városi flaszterról, vidéki színjátszásról, Michael Jacksonról, tűréshatárról és egy kicsit a feleségéről is beszélgettünk… és közben remekül szórakoztunk.
Elviszlek magammal: Janklovics Péter. (Végre!)”