Egészen pici kora óta tudja, hogy szerepelni akar, mindig is imádott színpadon lenni. És noha színésznek készült, az édesapja javaslatára inkább a bűvészetet választotta. Amit aztán – egy férfi miatt – abbahagyott, mire az apukája annyira megharagudott rá, hogy négy hosszú évig nem beszélt vele.

Anikó családjának életén végigtrappolt a XX. század; sorsukba durván beleszólt a holokauszt, a kommunista diktatúra és ’56 is. Édesanyja viszont megmutatta, hogyan lehet nemcsak túlélni, hanem ÉLNI – minden ellenére és mindennel együtt is. Ezt az energiát, derűt, tiszta, reális optimizmust örökölte tőle Anikó is, aki pontosan ugyanolyan, mint volt: jó kedélyű, energikus, vicces, elegáns… Ja, egyvalami mégsem ugyanolyan: nemrég kétcentisre vágatta a haját, hogy – ahogy ő fogalmaz – „még az utolsó előtti pillanatban megtapasztalja a szabadságot”, amit a rövid haj ad. 

Elviszlek magammal: Ungár Anikó bűvész.