Az egyik legnépszerűbb fiatal színész, három hangszeren játszik, saját dalokat szerez, tagja egy zenekarnak, de nem tartja magát zenésznek. Ember Márkot a Hajónapló.ma kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
Arról, hogyan élte meg a karantén időszakát, elmondta: “Hihetetlennek tűnik. (…) Ahhoz képest, hogy eddig mennyi mindent csináltam, az én szememben, amit most csinálok az semmittevés. Mert ha arányosan nézed, akkor a jelenlegi tevékenységem úgy 10 százaléka egy korábbi átlagos napomnak. Ha ez sem lenne, felrobbannék. Szerencsés helyzetben vagyok, abból élek, hogy megmutatom, mi zajlik bennem”.
A zenélésről szólva úgy fogalmazott: “Az elmúlt négy-öt hónapban fura módon többet aposztrofálnak zenésznek, miközben én soha nem mondtam magamról, hogy zenész vagyok. Mély tiszteletben tartom ezt a megnevezést. Én egy hobbi muzsikus vagyok. Énekes sem vagyok. Inkább a srác a szomszédból, akinek volt egy gitárja. (…) Nincs az életemben a napi öt-hat óra gyakorlás, amit a zenészek végigcsinálnak, hogy teljes tudatába legyenek a hangszerüknek. (…) Az érzelmeim, gondolataim, amiket szeretnék kifejezni, dalok formájában jönnek ki elő. Abban az áldott helyzetben vagyok, hogy úgy tűnik, az emberek megtalálják magukat az én gondolataimban.”
Arról is beszélt, nagyon szeretne újra színészként munkába állni: “Azért is jó színésznek lenni, mert négy órán keresztül nem a saját problémáiddal kell foglalkoznod, hanem a szerep problémáival és most már nagyon jó lenne inkább különböző szerepek gondjaival foglalkozni. (…) A küzdelmek természetesen az én életemet is végigkísérték, de mindig volt értelme a küzdelemnek. Szerettem azt a tempót, szerettem azt a ritmust, főleg az elmúlt egy évemben, amikor egy kicsit tudtam is rá hatni, mert az fontos kérdést, hogy az embert viszi az élete vagy irányítja. Az elmúlt egy évemben azt éreztem nem sodródom, hanem vitorlázom.”
A felvetésre, miszerint néha nagyon keményen kimondja azt, amit a szívét nyomja, elárulta: “Az a fontos, hogy én ne őrüljek meg. Ha a gondolataimat nem adom ki magamból, megeszik az agyam. Ez világéletemben így volt. Minden olyan dolog után, ami nem hagyott nyugodni, utánamentem. Ha úgy éreztem egy általános iskolai tanárnőmnél, hogy valamiért nem szeret engem, akkor én megkerestem és megkértem mondja el, mi baja van, hogy legyen tiszta köztünk ez a viszony. Ha valami nem hagy nyugodni, mindig keresni kell egy felületet, ahol kimondom.”
Arról szólva, hogy a Vígszínházból a Tháliába szerződött úgy nyilatkozott: “Ez az első hely az életemben, ahova felnőttként megyek. Mert a Vígszínházba 21-22 évesen még gyerekként kerültem. (…) A Tháliában is nagyon sok színész van, akitől érdemes tanulni, ellesni dolgokat. Szabó Győző, Molnár Piroska, Schell Judit, Pindroch Csaba és még sorolhatnám a csodálatos színészeket. Reményeim szerint már az első próbafolyamatok után tanulni fogok egy csomó új dolgot. (…) Annak is örülök, hogy nem keserű szájízzel hagyom el a színházat. Olyan érzés, mint amikor húzol egy párkapcsolat, érzed, hogy váltani kell, nem azért mert bármi elromlott, hanem mert nem ő az az ember, aki mellett le fogod élni az életedet. Hagyhatod, hogy az egész kapcsolat megmérgeződjön, elromoljon, de én inkább előbb léptem” – szögezte le Ember Márk.