Juhász Anna nagy sikerű beszélgetős műsora, a Pura Poesia tavaly a Nők Lapja felületeire költözött. Ezúttal az Ember Márkkal való tavaly júniusi beszélgetés rövidített változatát közölték írásban, amelyben szó esik amatőr színházról, a művészet szerepéről, evészavarról és arról, mit profitál a regényolvasásból egy színész.

Arról szólva, hogy a mindennapjainak része-e az olvasás, Ember Márk elárulta:
„Más az, amikor egy színpadi munkához keresek szöveget, vagy, mondjuk, megzenésíteném, illetve az, amikor úgy olvasok, hogy ettől most én szeretnék kapni valamit. De mindkettő folyamatosan jelen van. Most éppen az evészavarról olvasok egy izgalmas könyvet, mert nekem ez meghatározza az életemet. Kövér kisgyerek voltam, és nagy munkám van abban, hogy kordában tartsam a bennem lakó kövér kisfiút, illetve leküzdjem „az agyamban lévő pockot”, ahogy ez a könyv fogalmaz. Tök jó, hogy már ilyen témájú írásokat is találni. Nekem az olvasás azt adja, hogy nem vagyok egyedül, mert ezekkel a problémákkal más is megküzdött már. Versolvasásnál mindig az az élményem, hogy „pont ezt érzem!”, csak én nem tudtam ilyen jól megfogalmazni” – fejtette ki Ember Márk.

Azt is hozzátette: „Bennem most kérdés, hogy vajon a művészet – az irodalom, a színház, a zene – képes-e valóban támasz lenni, vagy inkább csak egy sebtapasz. Ez most nagy dilemmám. Keresem a munkámban, hogy van-e értéke, mi az értéke. Mindig újra és újra meg kell vizsgálni, hogy mi is az, amit én csinálok, vagy amit én adok, ha tudok.”

Arról is faggatta Juhász Anna, mit jelent számára tisztaság, az alkotói pályáján, a munkában jelen van-e valamilyen módon a tisztaság keresése:
„Hogyne. Nem tudom, hogy nekem a tisztaság-e a hívószavam erre, de mindenképp fontos számomra megteremteni egy ilyen levegőt köztem és az emberek között. Ami valahogy kimozdít abból a sodrásból, amit a hétköznapjaink jelentenek. És lehet, hogy ez a kimozdító, hömpölygő áramlás maga a tisztaság. Szerintem művészként kötelességünk is, hogy létrejöjjön valamilyen elmozdulás, és ha ez megtörténik, akkor az egy sikeres pillanat. Akkor érdemes volt reggel felkelni” – felelte Ember Márk.