Félt, hogy kialszik benne a tűz. Ezért szerződött el a Vígszínházból Ember Márk, A Pál utcai fiúk idősebbik Pásztora. Ősszel már az Illatszertár főszerepét játszotta a Thália Színházban. Az Új Szó kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
„Amikor bekerültem a Vígszínházba, azt hittem, ott fogok megöregedni. Úgy gondoltam magamra, hogy majd Hegedűs D. Géza leszek, aki ott tölti az egész életét. Aztán Isten vagy a sors ráébreszti az embert, nem biztos, hogy minden úgy lesz, ahogy ő azt eltervezte. Mindenért hálás vagyok a Vígszínháznak. Ott indult a pályám, a szakmai életem, ott láttak azok, akik által bekerültem különböző sorozatokba, filmekbe. Egy idő után viszont már éreztem, hogy gyengébb a láng. Vártam, hogy valamitől újra fellobbanjon, de nem történt meg. Kihunyt bennem az a nagy szerelem, ami az elején még megvolt” – fejtette ki Ember Márk.
Arról is beszélt, hogy 5 éven keresztül minden porcikáját ennek rendelte alá: „Mindent odaadtam ennek az érzésnek, ezért nagyon hamar eljutottam oda, hogy már úgy jártam be a színházba, mint egy munkahelyre. (…) Arra gondoltam, hogy fiatalon még megtehetem, hogy váltsak, most kell bevállalni az ismeretlent. Szerencsém volt. A döntésemmel egy időben szólalt meg a telefonom. Schell Judit, a Thália Színház művészeti vezetője hívott. (…) A Thália is keresi az utat, hogy több irányba nyisson. Zsánereket váltogatni, sokfélét csinálni, ez a vágyam. Nem érezném jól magam egy olyan színházban, ahol minden egy kaptafára szabott.”
Eszenyi Enikőről szólva elárulta, szép útravalót kapott tőle: „Azt mondta, érezte, hogy valami mocorog bennem, és hogy nagy színész lesz belőlem, lélekben semmiképpen ne szakadjak el a Vígszínháztól. Tavaly március 11-én volt az utolsó beszélgetésünk. A következő napon bezártak a színházak. Érdekes momentum volt.”
Ember Márkot Rudolf Péter is arra biztatta, hogy amit szeretek, azt vigye tovább a jövőben, így a Pál utcai fiúkban, A diktátorban és A nagy Gatsbyben továbbra is láthatja a közönség a Vígben.
A kérdésre, a Pál utcai fiúk még ott laknak-e a szívében, azt felelte: „Az olyan szintű csoda, amilyenre a színész életében csak egyszer van példa, vagy egyszer sem.”
Arról szólva, sínen érzi-e magát a Tháliában, kifejtette: „Libikóka a színészi lét. Mindig ott a veszélye annak, hogy egy rossz lépés után lesodródhatsz a pályáról. Minden egyes napért és minden egyes produkcióért meg kell küzdeni. Veszélyesnek tartanám elhinni, hogy a jó örökké tart. Ezen a pályán egyik napról a másikra minden elmúlhat. Ma még kíváncsiak rád, holnap már nem biztos. Lehet, hogy azért, mert hibáztál, de az is lehet, hogy nem követtél el semmi rosszat, csak egyszerűen elmúlt az érdeklődés irántad. Ez bármikor bekövetkezhet. Igyekszem reálisan kezelni a dolgokat, mert a mi hivatásunkban nem igazán lehet elhinni semmit.”