A kiállítás Latinovits Zoltán Ködszurkáló című művének mondataival kezdődik: „A színész minden művészek között a legmulandóbb játékot játssza. Saját gyermekkorát űzi, kergeti. Játéka a napnyugtával véget ér, és a hajnalokkal újraszületik. Játéka nyomán nem marad semmi.

Léte naponként igazolódik vagy soha.” S mellette ott áll Nagy László verse, mely hasonló dilemmákat fogalmaz meg: 

„Eb voltál, vagy nagyranőtt Krisztus? 

Csak jó ripacs, vagy színészkirály? 

Szépség, vagy hetven kilógramm színhús? – 

a színfalak mögött az irigység,

közöny és középszer még hezitál.”

Az OSZMI közleménye:

Kiállításunk a Latinovits-legendán áttörve, életének adatait megismertetve, az alkotás minden gyötrelmével, örömével, bánatával küzdő, teremtő ember alakját próbalja megidézni. 

Latinovits Zoltán életét alapvetően meghatározta, hogy édesapját nem ismerte. De megszabta neveltetése, édesanyjához, nevelőapjához és a Gundel-családhoz kötődő szoros kapcsolata is. A színészi pályára Bajor Gizi bátorítása irányította; mérnöki tanulmányait pedig édesanyja kívánságára fejezte be. 

A Ruttkai Évához fűződő olthatatlan szerelme összefonódik a Vígszínház Rómeó és Júlia előadásával; s több filmszerepében visszaköszön a merész tervek bűvöletében élő, örökké elégedetlen, szókimondó értelmiségi, amilyen ő maga is volt. Származása, génjeiben hordozott finom eleganciája Szinbád megformálásában segítette, ám megakadályozta abban, hogy belesimuljon az 1960-as, 1970-es évek színházi világába, alkalmazkodni tudjon a szocializmust építő hatalom művészi célkitűzéseihez. 

A kiállítás felidézi azt a társadalmi környezetet, melyben a meg nem értett művész létezett. Bár voltak támogatói és szövetségesei, az ellenfelek nagyobb táborba tömörültek. Hivatalos levelek, szerződések, kritikák, újságcikkek reprezentálják, hogyan szűkült egyre keskenyebbé művészi tevékenységének színtere, hogyan akadályozták a váteszhajlamú küldetéses embert, akinek Ködszurkáló című kötetében olvasható vallomásai, vádjai, illetve a művészet értelmét kutató írásai egy nyughatatlan lélek belső vívódásairól tanúskodnak. 

A tárlat Latinovits Zoltán előadóművészi tevékenységét is bemutatja, melyet a színész nemzetépítésnek tartott, s ennek szellemében állította össze önálló estjeit. A múlt költőivel kortásaihoz szólt. De a nemzetépítés gondolata mindennapjait kitöltve színházideálját is meghatározta. A hatalom ezért mindent elkövetett, hogy művészi tevékenységét ellehetetlenítse. 

(Gajdó Tamás, a kiállítás kurátora)

Fotó: Gál Csaba