Illyés Ákost kortárs és múlt századi szerzők színdarabjaiban is láthatjuk a közeljövőben. „Sűrű a programunk a Móricz Zsigmond Színházban, de nem baj. Egy szavam sem lehet, és nincs is, hiszen én választottam ezt a szakmát, s örülök, hogy szép számmal vannak feladataim” – fogalmazott Illyés Ákos, akivel A rovarok élete e heti bemutatója apropóján készült beszélgetés.

Nagyon régen próbáltátok ezt a színdarabot, amit pontosan egy éve adtatok volna elő a premier közönségének, de a COVID közbeszólt. Ez a kihagyás nehézséget okoz az újrakezdéskor?

Normális esetben nem. Gondolok itt arra, hogy ha van egy előadás, amit régen mutattunk be, de játszottunk belőle ötöt, tízet, akármennyit, akkor másabb, könnyebb elővenni, mert már bejátszottuk. A mostani helyzet annyival speciálisabb, hogy próbáltuk, próbáltuk – és nem mutattuk be. Ez a nehézsége. Ráadásul iszonyatosan pörgős, nagyon-nagyon sűrű előadás, sok-sok átjárással, mozgással, s a technikai oldala is összetett, hiszen rengeteg kelléket használunk. A rovarok élete kortárs orosz, helyenként groteszk, posztdramatikus, posztmodern darab, ugyanakkor nagyon erős az emberi oldala. Viktor Pelevin regényét Király Zsuzsa fordítása alapján Závada Péter írta színpadra.

Ezek szerint kísérletező előadásra számíthatunk, azaz nem „hagyományos” drámára vagy vígjátékra?

Igen, ehhez most készült a recept…. Ahogy mondod: kísérletező, újszerű, a szokottól eltérő. Kovács D. Dániel rendkívül felkészült rendező, emellett nagyon sajátságos, különleges látásmódja van. A mi előadásunkban több helyen fellelhetők olyan kézjegyek, amelyek már ismerősek lehetnek Nyíregyházán, például az Esztrád Sokk, a Fotel vagy az M vagy mégsem-ből. Bodó Viktor rendezései voltak az említettek, Dani az ő tanítványa. Ebből a szempontból tehát érthetően feltört bennünk némi nosztalgia a próbafolyamat során. Azt gondolom, hogy a Krúdy Kamarában egészen jól sikerült kísérleti előadásokat láthattak már nézőink, remélem, A rovarok élete is ezek közé kerül, s olyan lesz, amire vissza-visszajárnak.

Tehát ha nem egy megszokott dramaturgiájú színházi előadásra vagyunk kíváncsiak, hanem szokatlanra, különlegesre, akkor ott a helyünk?

Mindenképpen! Ha valakinek kedve van, írja meg a színháznak, hogy ő mit látott, mit érzett, mit kapott ettől az előadástól – mert érdekel minden vélemény. Helyzetünkből adódóan mi nem kívülről láttuk, ehelyett azt tapasztaltuk, azt éreztük belülről a próbafolyamat során, hogy valami egészen más jellegű előadás van születőben, mint amit mostanában itt a színházban van szerencsénk próbálni.

Egy másik, január-februárban többször megtekinthető színdarab, – aminek ugyancsak részese vagy – a Cseresznyéskert. Széles Zita úgy fogalmazott, hogy szerethető figurák vannak benne. Te milyennek látod, érzed belülről?

Maximálisan egyetértek Zitával. Csehov eleve szerethető figurákat írt meg, s nagyon szerencsés a találkozásunk a rendezővel, Czukor Balázzsal is, aki az emberi, a lelki oldalról közelítette meg a történetet. Az a fajta emberség, jóság, tisztaság, érződik az előadáson, ami Balázsban is megvan, ezek a szálak tudják igazán előre vinni, illetve ezeken a szálakon keresztül tud a mondanivalónk eljutni az emberek szívéhez, lelkéhez. Meggyőződésem, hogy ez olyan előadás, amelyről még a buszmegállóban is lehet beszélgetni!

Olykor megmosolyogtató, máskor nagyon mélyen, szíven ütő jelenetek, epizódok, sorsok villannak fel a Cseresznyéskertben. Több ismerősöm is elismeréssel szólt erről az előadásról, jómagam ugyancsak élményeket magamba szippantva jöttem ki a Kamarából.

Csehovra és a Cseresznyéskertre sok recept készült, számos előadás valósult meg országszerte – zömük nagyjából ugyanúgy. Látjuk magunk előtt az óriási nagy orosz Cseresznyéskertet, a nagy orosz valóságot. De Balázs kicsit másképp nyúlt hozzá: a színpad és a nézőtér elhelyezése más, mint a megszokott. A ház belseje egy nagyon hosszúkás, csőszerű alaphelyszín, ebből nyílik az udvar, így olykor kinyílik a tér, mert ki lehet látni – vagy éppen be.

Érdekes a belső színpadon kívüli jelenlét, hiszen az udvart jelző térben is zajlanak események, így nekünk, nézőknek arra is figyelnünk kell.

Czukor Balázs profizmusát dicséri, hogy úgy sikerül hűen megmutatni olykor egyszerre két helyszínen zajló cselekményeket, hogy egyik sem veszi el a figyelmet a lényegről. Tudja, miként kell a néző szemét vezetni, pontosan érzi az arányokat, így ez a kettősség nem rontja az előadás érthetőségét, mondanivalóját. Egy-egy külső jelenet plusz esszencia, plusz fűszer, ami hozzá tud adni valamit a főcsapáshoz. A mi előadásunk a klasszikushoz képest más, különleges látásmóddal és szemszögből mutatja meg a szereplők életét, sorsát. Érdemes megnézni!

Illyés Ákos mostanában színpadra lép a Cseresznyéskertben és a Legénybúcsúban is, februárban kezdődnek az Augusztus Oklahomában próbái, de sok színházrajongó várja még, hogy újra műsorra tűzzék a Bogáncsvirágot és a Közellenséget. Tényleg bőven van tennivalója a Móricz Zsigmond Színházban!

Forrás: MORICZSZINHAZ.HU

Forrás: Nyíregyházi Napló, Kováts Dénes