Szeptember 13-án és 14-én ismét megrendezésre kerül az L1-est(ek) IZP módra a Jurányi Házban. A két este változatos program várja nézőit, az előadóművészet széles spektrumát érintve táncelőadástól kezdve performanszon át a zenei akcióig. Ennek apropóján kérdeztük az estek alkotóit, akik között akadnak pályakezdők és már 20 éve működő „nagy öregek” is. Ezúttal Miklósy Alex táncos, alkotó válaszolt.
– A manipuláció témáját járja körül az L1-esteken bemutatott új előadásod, Filtered Action címen? Mi volt az a hajtóerő, ami miatt elkezdtél az adott témával dolgozni?
– Nem konkrétan ebből a témából indultam ki eredetileg, hanem elsősorban a hang és mozgás szerves kapcsolata érdekelt. Csak később jött hozzá a manipuláció témája, konkrétan a hang manipulálása. De én alapvetően a mozgásból szeretem létrehozni a témát, és nem a témából a mozdulatokat.
– Kivel dolgozol együtt az előadásban; miért őt hívtad alkotótársul?
– Szklenár Ádámmal, aki főként a zenei és a technikai részben vesz részt. Elég jól ismerem őt, hasonló az életutunk, a gimnáziumban osztálytársak voltunk, majd ő is Londonban tanult tovább. Ezen felül nemcsak zenészként, hanem a birtokában lévő technikai tudás miatt is vele szerettem volna együttműködni, hiszen Ádám hangtechnikusként is képzett.
– Mi a te személyes kapcsolatod a manipulációval? Te az életben mennyire tartod magad irányító, illetve irányítható embernek?
– Ha a filozófiai oldalról nézem, akkor szerintem nincs olyan ember, aki ne volna irányított valamilyen mértékben. Sőt, szerintem az egy illúzió, hogy valakit semmi nem irányít, hiszen ebbe az anyagi létbe születtünk, vannak szükségleteinek, folyamatosan befolyásolva vagyunk. Persze ettől függetlenül jó érzés elhitetni magunkkal, hogy mi irányítunk, nálunk van a gyeplő. Én nem igazán tartom magam irányító embernek, de kifejezetten irányíthatónak sem.
– Neked van olyan „bűnös” szokásod, amitől nem tudsz megválni?
– Szeretek sokat enni.
– Tegyük fel, hogy visszamehetnél az időben. Megváltoztatnál, máshogy csinálnál valamit?
– Az a nehéz ebben, hogy ha megváltoztatok valamit a múltban, akkor az azt követő események is megváltoznak. De azt a pár velem történt sérülést szívesen elkerülném.
– Van másik „alteregód” (olyan másik területe az életednek, ahol más oldaladat, képességedet kamatoztatod)?
– Talán a zene ilyen, amit használok a tánccal kapcsolatos munkáimban is, de alapvetően inkább hobbiként tartom számon.
– Ha már többféle alteregó, milyen egyéb projektekben, munkákban veszel részt jelenleg, nem csak a tánc területén?
– Jógát oktatok, most augusztusban például a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kertjében, illetve magànórákat is adok. Emellett biciklis futárkodok, illetve néha videó játékokat tesztelek. Londonban szoktam színpadépítőként is dolgozni rendezvényeken. Táncosként gyakran tartok workshopokat, illetve előadóként most kilátásban van egy angol és egy olasz projekt is. Továbbá most elkezdtem újra zenélni és számokat írni, de ezt, ahogy fentebb említettem, csak hobbi szinten.
– Hol élsz jelenleg, és hosszú távon is ott képzeled el a jövőd? Mi lenne az „álomhely”, ahova költöznél, és miért?
– Budapesten élek most, Óbudán. Bár szeretek itthon lenni, sajnos egyre nehezebb. Az utópikus álom lakhelyem egy olyan ország lenne, ahol a politika nem szól bele mindenbe, jól működnek a rendszerek, a társadalom szolidáris és az állam szociálisan támogató. Alapvetően szeretem a melegebb éghajlatot (pl. mediterrán). Eddig mindig városi környezetben éltem, tehát egy zöld, élhető város is ideális lenne. Európát is szeretem, a régi időkbe visszanyúló kultúrájával, és nem mellékesen az ételkultúrájával. Egy lakóhelyben az is fontos szempont számomra, hogy az emberek hogyan kommunikálnak egymással. Angliában például egy idő után zavaróvá vált számomra az állandó small talk és udvariaskodás.
– Budapesten hol töltesz legszívesebben időt, van kedvenc helyszíned?
– Nagyon szeretek a Duna-parton lenni nyáron, a szabadban.
– Történt-e olyan veled a közelmúltban, hogy valamire ráeszméltél, valamit megértettél?
– Nemrég Közép-Ázsiában töltöttem 10 napot (Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban). Sokat tanultam az ott élő emberek kultúrájáról. Alaposan megfigyeltem, hogyan élnek, hogyan működik példuál a közlekedés.
– Hogyan kapcsolódsz az L1 Egyesülethez, és mi a benyomásod róla?
– 2012-ben kezdtem Berger Gyulával (L1 alapító-tag) és az általa vezetett társulattal, a Zéró Balettel dolgozni − ekkor találkoztam először az L1 munkájával. Később, amikor hazajöttem a Londonban töltött évek után, és elkezdtem koreografálni, Ladjánszki Márta sokat segített nekem a szakmai tanácsaival. Szerintem az a fontos az L1 működésben, hogy akik a közelében vannak, támogatják egymást. Az L1-esteken találkozunk, megnézzük egymás darabjait, és reflektálunk rájuk. Több ilyen közösségre lenne szükség, és ezek között a közösségek között is több kapcsolódás jöhetne létre.
[A beszélgetést Kovács Emese (L1-tag) készítette az L1-est(ek) IZP módra eseménysorozat kapcsán, ami az EMMI és az NKA IZP Ideiglenes Kollégium anyagi támogatásával valósul meg.]
L1-est(ek) IZP módra
2023.09.13 – 14. 19.00 Jurányi Ház
www.L1.hu