Interjú Hartai Petrával, a szabadúszó fiatal színésznővel két Titánium nyertes előadás, a Jurányiban februárban bemutatott Mady Baby és a Trafóban játszott Kutyaportéka kapcsán, amelyeket remélhetőleg minél hamarabb újra láthat a közönség. Aki kérdez: Bordás Katinka.
A Mady Babyben Madalinát játszod, egy fiatal lányt, akit prostitúcióra kényszerítenek és kihasználnak. Mennyire megterhelő neked ez a szerep, ez az előadás lelkileg és fizikailag?
Szerintem, ha az ember úgy próbál, a próbafolyamatot arra használja, hogy az idegrendszere megjegyezze a dolgokat, és megtörténjenek vele a dolgok, akkor már rendszerben dolgozik a teste, az idegrendszere, az érzékei. Ha veszünk egy adott szituációt, tudom, hova kell eljutnom, nem kell már arra gondolnom, hogy mit kellene éreznem, hanem érdekes módon előjön minden az előadáson.
Ha jelen idejű az előadás, akkor szinte magától megtörténik, aminek meg kell történnie a színpadon, bennünk.
Eddig háromszor játszottuk a Mady Baby-t, remélhetőleg áprilisban lesz a következő, ilyenkor mindig kérdés, hogy megjegyezte-e már az idegrendszerem, amit meg kellett. Vajon eljutok-e A-ból B-be, de elég intenzív volt a próbafolyamat, úgyhogy bízom abban, hogy igen, meg bízom a partnereimben. De nem mondom, hogy nem megterhelő, mert az, de kívül tudok maradni.
Hogyan tudsz kívül maradni?
Erre nincs módszer. A próbafolyamatban nem tudok kívül maradni, végig az a karakter vagyok, néha úgy is beszéltem, mint Madalina. Az a lány egy velem, de csak ott bent a teremben. Keretek közé szorítom, de nem tudatosan.
Könnyű volt belebújni Madalina bőrébe?
Nagyon jó volt Radnai Márk rendezővel próbálni. Egyszer csak eljött az a pont, amikor rájöttünk, hogy értjük egymást. Ettől én biztonságban éreztem magam, elkezdtem magamra formálni ezt a lányt, akivel abból a szempontból könnyen tudtam azonosulni, hogy nyilván én is voltam már kiszolgáltatott helyzetben, amikor nem azt kaptam, amit érdemeltem volna, vagy amire számítottam.
Én is mindig az élet napos oldalát szeretném látni, mint Madalina. Van egy jelenet, amikor úgy érnek hozzám, ahogy én elképzelem, hogy milyen a szeretet. De ezeken nem szoktam gondolkodni, egyszer csak észreveszed, hogy valami működik.
Nagyon fontos téma a kiszolgáltatottság, a családon, kapcsolaton belüli erőszak.
Félelmetes, hogy januárban beültünk a próbákra, és szinte minden nap felolvastunk egy új hírt, ami arról szólt, hogy milyen tragédiák történnek családon belül. Madalina gyökértelen, nincsenek szülei, a nagymamájával él, aki már alig emlékszik a nevére, és ezt a gyökértelenséget használják ki a férfiak. Az, hogy az bánt téged, aki a biztonságot kellene, hogy adja, talán a legfeldolgozhatatlanabb dolog. Ezt komolyan kell venni és menekülni kell. Bár nagyon nincs kialakítva a megfelelő rendszer, háttér ehhez ma Magyarországon.
Gábor Sára író etnodrámája és Barcsai Bálint rendezése, a Kutyaportéka is Titánium nyertes előadás. Szerinted mennyire tipikusan magyar település az előadásbeli Büdöskút?
Ezt nem tudom megítélni, és az előadásnak sem célja ez. Ráadásul én később csatlakoztam a stábhoz, kimaradtam a „terepmunkából”, a többiek viszont ellátogattak egy vidéki faluba és beszélgettek is a helyiekkel, én csak a felvételeket tudtam meghallgatni.
Ami a darabban megtörténik, az akár meg is történhet a valóságban: egy édesanya kálváriája a beteg gyerekével egy drogfüggő férjjel és egy elátkozottnak kikiáltott házzal. Nagyon fontos előadás.
Látta már olyan fiatal, aki ilyen körülmények között él, utána azt írta nekem, hogy azt érezte, az egész előadás róla szól, bárcsak mindenki látná, aki olyan helyzetben van, mint ő, és akkor átértékelné a helyzetét. Ez fontos visszajelzés volt.
Az utóbbi hónapokban itt próbáltál. Hogy tetszik a Jurányi Ház?
Nagyon megszerettem a Jurányi épületét a próbafolyamat alatt. Az évad elejétől vagyok szabadúszó, és eddig nem jártam ide, azt hittem, ez egy kisebb hely, de most sokat próbálok itt, és látom, hogy sokan mások is. Tetszik, hogy igazi alkotói műhely. Mostanra a termeket is megjegyeztem, és nem tévedek el.
Kérdezett: Bordás Katinka / Jurányi Latte