Én vagyok a „hivatásos néző” – Lőrinczy György, szentendrei direktor válaszolt
2021. május 9., vasárnap 06:11
A Szentendrei Teátrum új vezetője a népszínháztól az alternatív kezdeményezésekig minden minőségi produkcióra nyitott. A művészeti ágak közötti átjárást biztosító, izgalmas, új helyszíneket felfedező, országosan vonzó programok megvalósítására készül. A Szentendre és Vidéke kérdezte.
A kérdésre, mi szeretett volna lenni gyerekkorában, Lőrincz György elmondta: „Ez egy nagyon jó kérdés, mert édesapám színházban dolgozott, és édesanyám addig tiltott minket a színháztól, míg a bátyámból drámaíró, belőlem meg egy Magyarországon még sokaknak nehezen besorolható színházi ember lett. Egyébként művészi pályára készültem – koreográfus vagy színházi rendező szerettem volna lenni. Éveken keresztül néptáncoltam, mesterem Novák Ferenc volt, aki egy nap azt mondta, szerinte nekem a szervezési feladatokhoz annyira jó érzékem van, hogy akár nagyobb sikereket is elérhetek bennük, mint művészként. (…) Az volt a fantasztikus Tatában, hogy amikor valakinek ilyesfajta tanácsot adott, akkor egyből rendelt mellé feladatot is, amelynek elvégzése rendszerint sikerélményt hozott, vagyis igazolta a megérzéseit. És azt kell mondjam, hamar felismertem, hogy ebben a produceri világban legalább annyi kreativitásra és művészi hajlamra van szükség, mint az előadó- és alkotóművészetben.”
Lőrinczy György végül művészeti menedzser és kreatív producer lett. Arról szólva, hogy lehet ezt a hivatást definiálni, úgy nyilatkozott: „Egyszer egy interjúban azt a választ adtam, hogy én vagyok a „hivatásos néző”. Ez a kijelentés akkor elég nagy port kavart, de azóta is úgy gondolom, hogy a művészeti menedzser az, aki az előadás minden pillanatában jelen van – egészen a darab kiválasztásától, a színpadi látványvilág meghatározásán át, a büfé kínálatáig. Ott ülök a nézőtéren, és ebből az aspektusból keresem a megoldásokat, hogy miként lesz az élmény a néző számára vonzóbb, komfortosabb, ha pedig lehetséges, tökéletes. Másképpen szólva a művészi, a pénzügyi és a kommunikációs döntések komplex egységében hiszek. Erre egyébként kidolgoztam egy kurzust is, amit a közelmúltig tanítottam hat éven át a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, jelen pillanatban pedig a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Mindez egy speciális látásmód, de ha megnézzük a nyugat-európai példákat, azt látjuk, hogy fesztiválok, színházak, operaházak igazgatói rendszerint nem művészek, sokkal inkább művészeti kérdésekben is kompetens menedzserek.”
Azt is elárulta, mi motiválta a Szentendrei Teátrum ügyvezetői pályázatának a benyújtásában: „Sokan furcsállották, hogy pályáztam, mert korábban jóval nagyobb volumenű feladatok fűződtek a nevemhez. Én viszont úgy éreztem, hogy elég volt – bizonyítottam eleget a szakmában, most valami más karakterű, speciális, finom dologgal szeretnék foglalkozni. Nem mellesleg ezer szállal kötődöm a Dunakanyarhoz, egy éve Szigetmonostoron élek az immár téliesített nyaralónkban. Amikor tudomást szereztem a pályázatról, arra gondoltam, ez a sors keze” – fogalmazott a szakember, aki korábban az Operettszínház igazgatójaként és az NKA alelnökeként is dolgozott.
Arról szólva, mit jelent a „Lőrinczy Gyuri-brand”, kifejtette: „Egyfajta antisznobizmust – nyitottságot mindenre, az operettől az alternatív színházig. Meggyőződésem, hogy bár a művészeti alkotásoknak törvényszerűen van egy nagyon erős ízlésbeli, szubjektív megítélése, de létezik egy objektív is, vagyis egy festményről, vagy egy táncprodukcióról akkor is meg lehet mondani, hogy minőségi-e, ha az neked történetesen nem tetszik, vagy nincs rád hatással. Én ezt a színvonalat próbálom képviselni.”
„Igazából július-augusztusra tervezzük az indulást. Nem titok, hogy sok előadást örököltem Vasvári Csabától, aki egyébként nagyon jó kollégám, és civilben is baráti kapcsolatot ápolunk. Vagyis először a járvány miatt elmaradt előadásokat próbáljuk bepótolni” – szögezte le a vezető.