Endre Dóra még csak 26 éves, de már évek óta New Yorkban él, és a világ leginspirálóbb városában alkot. Elmondása szerint szorgalommal és kitartó munkával bármi elérhető. Az Index.hu kérdezte.
2015 tavaszán járt először az Egyesült Államokban, 20 évesen, közben a Budapesti Metropolitan Egyetem egyik angol szakán fejezte be a tanulmányait. Először 3 hónapot volt kint, majd 2017 elején tért vissza az USA-ba, ahol egy filmes iskolába jelentkezett.
“Volt bennem egy érzés, egy sugallat, hogy arra vezet az utam, ott kell tovább fejlődnöm. (…) Eredetileg egy évre terveztem, mert nem voltam benne biztos, hogy végig tudom csinálni ösztöndíjjal a kétéves képzést” – de végül megcsináltam az egész programot, ami egy itthoni mesterképzésnek felel meg a Lee Strasberg Theatre Institute-ben.
“Valamennyit nyilván számít, releváns tudást ad, az önéletrajzban sem mutat rosszul. Színházi, filmes berkekben azonban nem feltétlenül dobnak egy hátast attól, hogy van egy konzervatóriumi papírja az embernek. Az már más kérdés, hogy például jelenleg is van egy olyan darab, amire szerintem azért kaptam visszahívást, mert ugyanabban a programban tanultak többen, akik a projektben vannak, csak éppen előttem tíz évvel. Elkezdtünk beszélgetni arról, hogy milyen színészi technikákat használnék, ha rendeznék, mi az, amit előszeretettel csinálok és ott tanultam, mi az, amit hasznosnak gondolok. Elindult egy párbeszéd az iskola kapcsán, ami biztos, hogy számított. A szakmából elég sokan tanultak ott hosszabb-rövidebb ideig” – számolt be Endre Dóra.
“Ha volt lehetőségem részt venni egy forgatáson, azonnal mentem. Narráltam is, fontosnak tartottam, hogy ismereteket és ismerősöket szerezzek. Nagyon nehéz volt, mert közben suliba kellett járni, tanulni kellett, de élveztem a pezsgést, hogy mindig van dolgom. Magabiztos lettem, mert az iskola befejezése után nemcsak egy diplomával indulhattam el, hanem gyakorlati tudással is – tette hozzá.
Endre Dóra ma rendezéssel foglalkozik a legtöbbet, és ez is érdekli a leginkább: “Több terület vonz a színház világán belül is, meglátjuk, mit hoz a jövő. Szeretek vágni, festeni, grafikákon ügyködni és így tovább.”
“Itthon is voltak projektek, amiket csináltam, forgattunk néhány dolgot. Kint azonban nagyon termékeny az ipar, állandóan van munka. Például ha az egyik napon elkezdem bogarászni a hirdetéseket, keresnek-e rendezőt, nagy eséllyel találok valamit, ami kapcsán egy héten belül már el lehet kezdeni dolgozni. Legalábbis normál esetben, most a koronavírus-járvány miatt egy kissé bonyolultabbá vált a helyzet, ennek ellenére mindig azt vallottam, hogy ha szeretnél valamit, és nagyon akarod, mindig találsz egy nyitott ajtót, ami munkához vezet. Itthon kevesebb dolog történik, kisebb, zártabb a közeg, kint könnyebb szorgalom alapján odakerülni valaki mellé asszisztensnek” – számolt be Endre Dóra.