Egy 60 pluszos nő a megyei bálon, ország-világ előtt kinyilvánítja, hogy testi-lelki szerelmet óhajt. Vállalja, hogy eljárt felette az idő, hogy vénlány maradt, ám ő mégis tüzes ölelést kíván. Erre a karnevál férfinépe persze hangosan körberöhögi. Ám aztán arcukra fagy a mosoly, mert főhősünk, aki torkig van a megaláztatásokkal, sorstársaival csapatot kovácsol és megleckézteti a gúnyolódókat.
Eddig ez akár egy kortárs, feminista novella vázlata is lehetne, pedig ezt a történetet Csokonai Vitéz Mihály 1799 telén írta meg, Dorottya, avagy a dámák diadala címmel. A komikus eposz (köszönhetően a költő zsenialitásának), egyrészt kíméletlen tükröt tart az öregedésnek, másrészt kiáll a női egyenlőség mellett, ünnepli a merészséget, a kreativitást, és azt üzeni, hogy bizonyos helyzetekbe, még ha kockázatos is, bele kell állni.
A Gózon Gyula Színház tavaly novemberben mutatta be a Deres Péter dramaturg és Hajdú László rendező által színdarabbá átdolgozott, mai nyelvezetre igazított Csokonai művet. Commedia dell’arte elemekkel tarkított, színes-táncos, vásári komédiára is hajazó, nevettető és sokszor torokszorító kétfelvonásost láthatunk egy nagyszerű csapat előadásában pazar zenével, remek színészekkel, köztük Martin Mártával, Trokán Péterrel, Nagyváradi Erzsébettel.
Dorottyát, a szerelemre sóvárgó, hervadt és fogatlan, megvastagodott vénlány-dámát, a karcsú és ragyogó, háromgyerekes tragika-komika, Nagy-Kálózy Eszter játssza. Na, ezt rakjuk össze! Hogy Dorottya sikerrel vesz-e revansot, és hogy lesz-e végül táncosa a bálban, megláthatjuk Szentendrén, január 30-án, a farsang közepén, ahol a Szentendrei Teátrum meghívására adják elő ezt a szellemes és vagány karneváli komédiát.
Hogyan jött a felkérés erre a szerepre?
Nagy-Kálózy Eszter: A színházamban a költészet napi produkcióra készültünk, én a Dorottya egyik monológját néztem át éppen, mert azt akartam előadni a műsorban. Ismertem, kamaszkoromban mondtam már versmondó versenyen. Ebbe telefonált bele Szabó Ágnes, a Gózon Gyula Színház igazgatója, hogy van-e kedvem elvállalni náluk a Dorottya címszerepét.
Szépséges kamaszlányként előadta egy 64 éves, csúnya vénkisasszony monológját?
Igen, mert valódi kihívás volt életre kelteni egy tőlem nagyon távoli figurát. Az édesanyám ajánlotta, aki amatőr színjátszóként maga is játszotta Dorottyát, és sokszor mondta, hogy csodálatos volt megnevettetni az embereket.
Az előadás a commedia dell’arte és a magyar vásári komédia ötvözete, mulatságos és nevettető, miközben igazi dráma. Vannak benne olyan szívfacsaró percek is, mikor nagy csend telepszik a nézőtérre. Dorottyát meg lehet szeretni benne.
Hajdú László rendező kérése volt, hogy a színészek használják a commedia dell’arte eszközeit, és nagyban, színesben rakjuk fel a színpadra a történetet. Ezt egyébként a karakteres jelmezek is segítik. De azt is kérte Laci, hogy bizonyos szövegekből jöjjön át az idős asszony fájdalma. Hogy nem ment férjhez, és ezért az egész élete egy nagy kudarc. Akkoriban ebből a helyzetből nem tudtak továbblépni a nők. A társadalom megvetette a pártában maradt lányokat, akik, a korabeli narratíva szerint, maguknak köszönhették szégyenüket. A műben ez a fájdalom aztán megindítja, és beavatkozásra készteti Vénusz istennőt.
Bevallom az elején dühös voltam Csokonaira, ahogy Dorottya testét leírja: kegyetlen, nincs benne tisztelet a másik ember iránt. Aztán elpárolgott a mérgem, mert a költő utána azt is megmutatja, hogy ez a nő összetett személyiség, merész és kreatív, jó szervező és vezető, nagylelkű mecénás.
Szerintem kell az elején Dorottya testének ilyen kíméletlen leírása ahhoz, hogy felébredjen benne az az elementáris erő, amivel kiharcol magának a tiszteletet. Egyébként érdekes ahogy Csokonai jelen van ebben a műben: végig kommentálja az eseményeket, hiszen a bálon ő is jelen van, majd Dorottya felkéri Csokonait, hogy verselje meg a nők hősi lázadását, és végrendeletében ráhagyja minden vagyonát. Bámulatos ötlet, hogy a költő kitalált figurája felkéri a költőt a hős tett megéneklésére.
A drámairodalom visszatérő témája a „középkorú/idős nő és a szerelem” toposz. Arkagyina a Sirályból, Blanche a Vágy villamosából, melyeket Ön is játszik, illetve játszott. Meg a Milady az Ármány és szerelemből, amit Ön most próbál. De itt van Gertrud a Hamletből, Orbánné a Macskajátékból, vagy a Körhintásnő a Liliomból, meg Kamilla a Liliomfiból, Adél az Üvegcipőből, Bizonyosné a Lila Ákácból, és Karnyóné, valamint Dorottya. Megfigyeltem, hogy minden 50 feletti színésznőnek felteszik a kérdést, hogy miképpen viseli az idő múlását. Férfiszínészektől ezt nem kérdezik.
Nők vagy színésznők esetében 50 után lehet lassan idősödni, lehet gyorsan megöregedni, ez alkat és életmód kérdése. Hogy ezt a változást hogyan tudja megoldani a színésznő és a környezete, az nagy kérdés. Mert ez igenis nehéz: a nagy női szerepekből átmegyünk az anyaszerepekbe, aztán a nagymama szerepekbe. Egy férfi másképp öregszik, nekik jobban áll az idősödés, rajtuk nem látszik annyira a kor, mint rajtunk. Nem tudnék, de nem is akarok elfutni az öregedés elől. Inkább benne akarok lenni, tudni akarom mi ez a folyamat, ez a változás, ami bennem végbemegy. És a szerepeimen keresztül mesélem el a tapasztalataim, mint most például a Dorottyában. Ehhez persze fontos, hogy legyen munkám, hogy legyen lehetőségem játékra.
Merészség, hogy elvállalta ezt a szerepet, de főleg az, ahogy játssza! Hol nevetünk rajta, hol belemárt minket a fájdalom mélyébe. Ez a nő egy tragika, és közben egy komika is.
Mert ez egy bohóc-szerep! Akár 40 évesen is el lehet játszani! Szeretem Dorottyát, értem, amiről beszél. Az érdekel, ami ott a bálban történik vele: a megbántottsága, a megalázottsága, ami ellen fellázad.
Nem az a problémája, hogy megöregedett, hanem hogy kimaradt az életéből a szerelem.
Igen, mert a szerelem az egész életünkön átível. Fontos megtapasztalni, legalább egyszer érezni, hogy az embert szeretik, mert akkor tud békében és boldogan élni.
Mit gondol a darab végéről, amikor Vénusz visszavarázsolja az idős nőket?
Az istenasszony ifjúvá változtatja a dámasereget, amitől az addig csúfolódó férfiak rögtön beléjük szeretnek. Győznek a nők, de igazából persze az lenne jó, ha a 64 éves Dorottyába szeretne bele a kiszemelt lovag, nem pedig egy csoda folytán megfiatalodott Dorottyába.
Mert a fiatal női test a…
…vonzó. Ahhoz, hogy egy idősebb nő vonzó legyen a párjának, sok mindent kell együtt megélniük. De ha nincs kapcsolata, nincs szerelme, mint Dorottyának, ha nincs motivációja, ha egyedül, bezárkózva él valaki, akkor nehéz gazdag lelkű, idősödő nőnek lenni. És hogy mennyire fontos a közösség, az ebből a műből is kiderül, hiszen Dorottya is a barátnőivel viszi végbe a lázadást.
Dorottya süldőkora óta minden évben ment a megyei bálba, és várta a találkozást?
Igen. De mivel sosem volt szépség, a férfiak nem vették a fáradságot, hogy udvaroljanak neki, így nem is tudták megismerni, nem derült ki róla, hogy milyen értékes ember, milyen jó a humora. Az 1700-as évek végén, a bál volt az egyetlen terepe az ismerkedésnek, ahol jórészt csak a széplányokat és a szépasszonyokat vették észre a férfiak.
Dorottya és a barátnői mégis töretlen bizakodással érkeznek a mulatságba.
Hihetetlen, hogy még mindig bízik az életben, a találkozásban. Telnek az évek az évtizedek, megy a bálba, és nem adja fel, várja a társát, reménykedik, hogy majd most, majd most…
Ő is, és a többi idős dáma is ezzel a sóvárgással lép a terembe. Valahol mélyen tudják, hogy ráncosak, fogatlanok, sántikálnak, táncolni is már csak az emlékeikben tudnak. Mégis azt hiszik, hogy teljes pompájukban ragyognak. Amire meg is kapják a megszégyenítést. Ekkor látja meg Vénusz istennő a sorsuk mélyén húzódó fájdalmat.
Az a megfigyelésem, hogy 50 év felett a belső megélésünk önmagunkról teljesen más, mint amit a tükör mutat. Ezt Dorottya el is mondja a monológjában.
Igen, amikor szemüveg nélkül nézünk tükörbe, egy régebbi énünket látjuk. És amikor beszélünk, létezünk, akkor is az a kép ötlik fel magunkról, amilyennek 35-40 évesen láttuk magunkat. Aztán egyszer csak elém kerül egy fénykép, és meglátom, hogy Jézusom, ez vagyok én? (nevetünk) Akkor kicsit újra össze kell raknom magam, majd kimondani, hogy igen, ez vagyok én.
Miről beszél nekünk a Dorottya 2024-ben?
Nekem arról, hogy a nő nem attól nő, hogy fiatal. A női test és lélek változik a korral, de a nőiességünk origója nem múlik el, sőt egész életünkben motiválhat minket. Amihez jó, ha van egy férfi, aki ezt megerősíti bennünk.
A Dorottya igenis a nők dicséretéről szól, megmutatja, milyen hatalmas erő van bennük. Amit szerintem pontosan mutat meg az előadásunk. El kell mondjam, hogy az eredeti vígeposzt nem volt könnyű élvezhető színpadi darabbá írni. Deres Péter dramaturg és Hajdú László rendező rendkívüli munkát végeztek, monológokat tettek ide-oda, kicsit beleírtak, mai szöveggé dolgozták át az egészet. Veréb Dia színpompás, kifejező jelmezei, és Szemenyei János varázsos zenei világa még plasztikusabbá teszik a darab különleges világát. És fantasztikus játszani benne a 15 színészkollégával. Sok kedvvel és örömmel csináltuk, pedig sokfelől jöttünk. A munkafolyamat alatt kiváló közösség kovácsolódott, ami fontos része a színházcsinálásnak.
Csokonai Vitéz Mihály-Deres Péter: Dorottya – komikus eposz két részben január 30. 19h Szentendre, Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár
jegyek online: szentendreiteatrum.jegy.hu
jegyek személyesen: Tourinform Iroda Szentendre, Dumtsa J. u. 22.
(A cím idézőjeles mondata részlet Csokonai Vitéz Mihály művéből.)
Szerző: WL