Enyedi Ildikót a Magyar Hang és a Jelen is kérdezte új filmjéről és az SZFE ügyéről.

„Persze, kudarcként is lehet a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel (SZFE) történtekre gondolni. De én olyan szempontból sikerként tekintek rá, hogy ott a diákok létrehoztak és maguknak köszönhetően átéltek valamit. Az a rengeteg művészi projekt, amit összehoztak, mindenképpen ajándék az élettől ” – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Enyedi Ildikó.

Azt pedig nagyon szép volt szerinte látni, ahogy a tanárok vezették a diákokat, és következetesen tartózkodtak a másik félnek való folyamatos beszólogatástól. 

Korábbi interjújában úgy fogalmazott, hogy már-már babonás tisztelettel viseltet a szépirodalom iránt, ahogy azt is többször elmondta, hogy nagyon nagy hatást gyakorolt rá Füst Milán életműve már akkor, amikor kamaszként először találkozott vele. A kérdésre, milyen érzés volt hozzányúlni ezzel az attitűddel a nagyon tisztelt és nagyon szeretett szerző regényéhez, a Jelennek azt nyilatkozta: „Ez a felelősség nagyon erősen jelen volt, amikor végül bele tudtunk kezdeni a filmbe, de csak rövid ideig, mert a rengeteg tennivaló elsodorta. (…) Azt éreztem, hogy a sok, pici mellékszál szinte jobban szól a lényegről, mint maga a nagy, szerelmi történet. Ami pedig ennyire a szövetében képvisel valamit, ráadásul számomra iszonyúan fontos, izgalmas valamit, azt jól lehet filmre adaptálni. (…)
A film elején és végén van egy monológ, amelyekben a hajóskapitány tulajdonképpen a nemlétező fiához beszél, és azt a tanácsot adja neki, hogy ne kapaszkodjon olyan görcsösen a saját maga, a másik ember vagy épp a világ kontrollálásába, ahogy ő tette valaha. A vágy, hogy az életünket, a döntéseinket, a természetet, mindent uraljunk, borzasztóan erős mindannyiunkban, ezt a nevelést kaptuk, és azt gondolom, hogy a farkasvakságban, amely a kritika részéről érte a regényt, benne van ez is. Benne van annak a zsigeri elutasítása, ami egyébként gyönyörűszép ajánlat Füst Milán részéről. (…) A kontrollvesztés ijesztő is lehet. De Füst nem a mindennapi értelemben használja. Amit ő felajánl, az az uralás helyett az együttélés. Az, hogy ne a világ ura, hanem annak része, ne a másik ember kontrollálója, hanem társa, ne a saját élete mendzsere, hanem annak megélője legyen. Elfogadni a világ illanékony voltát.”

Azt is hozzátette: „Amikor kamaszként olvastam a regényt, azt fogalmaztam meg magamban, hogy úgy lenne jó létezni, mintha az egész tánc lenne, amelyben a partnered a világ. Vannak szabályok, amelyeket mindketten tudtok és betartjátok, de amikor ketten igazán táncolnak, nincs szigorúan meghatározva, ki merre mozdul, mégis megszületik egyfajta harmónia. Valami csodálatos, váratlan, előre lerajzolhatatlan jön létre. Nekem ez máig nagyon jó metafora arra, hogy lenne jó a világgal, a világban együtt élnünk. Szerintem a mostani gyönyörű, nagyon lelkesítő időszak, ahogy újraírjuk a nemek közötti szabályokat, de közben egybeesik olyan periódussal is, amelyben az élet minden területén háttérbe szorul az egymás iránti nyitott figyelem, a vita, a másik érveinek végiggondolása, az arra adott strukturált válaszok. Zsigeri kiabálások és jelszavak erdejében próbálunk valami szépet, nyitottat, emberit létrehozni, ami elég abszurd.

Azt nyilatkozta egyszer, hogy tulajdonképpen a Simon mágusba is azt vitte bele, amit a Füst Milán regény adaptációján keresztül el akart mondani. Ennek kapcsán Enyedi Ildikó úgy fogalmazott: „A Simon mágusban szerettem volna megmutatni az igazán szuverén embert, aki irritáló, aki nem fér be a szabályokba, sem azokba a szűk keretekbe, amelyeken belül neki illene megnyilvánulnia. Nagyon sok, kifejezetten prózai, mágushoz egyáltalán nem illő dolgot is csinál, leül például koldulni az út szélére, hogy össze tudja gyűjteni a pénzt a taxira. Arról a fajta szabadságról szól, amelyet nagyon sok küzdelem, kanyar és csavar árán, valahogy elnyer Störr kapitány A feleségem történetében. Ezt ő valahogy megérti, Simon pedig éli magától értetődő módon.”

A Magyar Hang interjúját az október 15-én megjelent, 2021/42. számban olvashatja el (tartalomjegyzék itt). A cikket a Magyar Hang Plusz felületén online is elérheti!

Jelen 2021.09.23-i kiadásában az 50,51,52,53. oldalon érhetik el az Enyedi Ildikóval készült interjút.