„Szerintem mindenki, aki ennek a döntésnek a részese volt, az komolyan szégyellje magát, és sok sikert kívánok ahhoz, hogy ezzel együtt éljen” – mondta pénteken a filmes Inkubátor Program Pitch Fórumán Brauner Máté rendező, aki a saját filmötlete helyett inkább arról beszélt, hogy mennyire megalázó a helyzet,amit a Nemzeti Filmintézet (NFI) teremtett azzal, hogy kívülről szinte láthatatlanul megváltoztatta a programot.

Az Inkubátor célja az NFI leírása szerint a magyar film friss tehetségeinek és az aktuális témák feldolgozásának támogatása. A program győztesei igaz, hogy a mozifilmekhez képest jóval kisebb költségvetésből, de elkészíthetik az első egész estés filmjeiket. A program idáig igen sikeres volt, többek között olyan filmeket, mint a Zanox, az Egy nap, a Magasságok és mélységek és a FOMO is ennek keretében csinálták meg.

A Telex akkori összefoglaló cikke azt írta, hogy az indok egy a korábbi kiírásokban nem szereplő pont volt, miszerint a pályázat előfeltétele, hogy az NFI filmszakmai és televíziós döntőbizottsága „mérlegelési jogkörben döntést hozzon a nyertes filmtervek filmgyártási pályázatának benyújtására vonatkozóan” a forgatókönyv, a prezentáció, és a „filmalkotások megvalósíthatóságát vizsgálva”. Ez azt jelenti, hogy

„Most, a szemünk előtt, mint egy petri csészében, megfigyelhetjük, hogyan lehet lépésenként tönkretenni, értelmetlenné torzítani egy tiszta és szabályai által biztosítottan érték alapú struktúrát, és, ami ennél sokkal szomorúbb, hogyan lehet bepiszkolni, egymás ellen fordítani és megalázni egy egész nemzedéket – arról az Inkubátor programnak nevezett valamiről beszélek, amit mai állapotában már senki nem értene, hogy miért is neveznek így ” – írja a fejlemények kapcsán Enyedi Ildikó filmrendező a Facebook-oldalán.

„Már nem véd meg semmitől, már nem biztosít sem nyugalmat, sem biztonságot, lényegében felnagyítva, egy színpadra nyilvánosan kilökve hajszolja végig a “felnőtt” filmesek által ismert akadálypálya legnemtelenebb elemein a nyeretlen kétéveseket” – fejti ki a filmes alkotó.

„És, az Inkubátor program elpusztításának apró, a résztvevők számára is késve érzékelt szabály-módosításainak lépésein keresztül tudjuk igazán felmérni, hogy milyen sokirányú és okos figyelemmel és mély szakmai tudással rakta ezt össze annak idején Havas Ági. Az a Havas Ági, aki maga is egy megkérdőjelezhető, kevéssé transzparens rendszer aktív részese, működtetője volt (ami a benne dolgozók emberi és szakmai minősége illetve az azt vezető Vajna saját ízlésén túllátó józansága miatt tudott sikeres lenni), de aki mégis vágyott arra, hogy teremtsen egy talpalatnyi helyet, egy pici területet, ahol a nyúlós, kétséges megalkuvások, öncenzúra és sunnyogásmentes szabad alkotás lehetséges, ahol olyan kevés pénzből, hogy az leírható legyen, mint kockázati befektetés, egy nemzedék tisztán megmutathatja magát. Akkor is nagyon tiszteltem Havas Ágit az Inkubátor program keresztülviteléért – amit Vajna nettó hülyeségnek tartott -, de most, a leépülésen keresztül felismerve mi mindenre gondolt a megalkotása során, még inkább tisztelem” – fogalmaz Enyedi Ildikó.

Azt is hozzáteszi:

„Nemcsak az az alapvető szabály volt fontos, hogy aki nyer, az minden további feltétel nélkül elkészítheti a filmjét. De az is, hogy az alkotók producer nélkül pályázhattak, fejleszthettek, és valódi izgalom volt a pitchen bemutatkozni és ott találni producert, a producereknek meg ott találni friss tehetségeket, akár a nem nyertesek között is. És az is, hogy a zsűriben nem ülhetett egyetlen olyan ember sem, aki azért kapja a fizetését, mert bármilyen pozícióban más emberek terveiről dönt. És így tovább… Havas Ági pontosan látta, milyen csapdákat kell elkerülni ahhoz, hogy sértetlen maradjon a szabadság, hogy ne sérüljön a hiteles hang – és beépítette a rendszerbe a biztosítékokat. Ezeket bontotta le lépésenként a programot megöröklő NFI.

Az eredmény nemcsak az, hogy fontos első filmek nem készülnek el. De azok a szörnyű dilemmák is, amelyektől épp meg akarta védeni ezeket a fiatalokat az Inkubátor program. Amitől beszivárgott a gyanú, a másik megítélése, a nyertesek és vesztesek egymás elleni kijátszása, a kérdés, hogy ki mit ír alá, hogy valaki akkor vállal-e szolidaritást, amikor már vesztett, vagy előtte, amikor azok a csodálatos, tehetséges fiatal emberek, akik keményen dolgoztak és most nyertek, nem örülhetnek felszabadultan ennek, mert valami fura árnyék vetül rájuk, pedig nem követtek el semmit, de azért sem, mert még mindig elkaszálhatják a tervüket mindenféle indoklás nélkül.

Kedves tavalyi és idei nyertesek és vesztesek, kapaszkodjatok össze, beszéljetek, találkozzatok… itt mindenki sérül, talán tudtok egymásnak támogatást adni” – hívja fel a figyelmet Enyedi Ildikó.

A Nemzeti Filmintézet (NFI) Inkubátor Programjának tíz döntős filmterve először fejlesztési támogatásban részesül, majd közülük öt elsőfilm gyártási támogatást is kap.

A nyolcadik alkalommal meghirdetett programra csaknem 70 pályakezdő rendező jelentkezett, akiknek pályázatából szakmai előzsűri választotta ki a támogatott filmterveket – közölte az NFI.

Idén Brauner Máté Eltérítés című filmje, Korom Annától a Lady Sunshine, Bíró Bálinttól és Paczolay Zsófiától a Budapest, Fabrika című filmtervek, valamint Fekete Tamástól a 1:56:14, Füzes Dánieltől az Ellentétes alapállás, Tóth Lili Laurától a Magda, Ducki Witektől a Kiszáradás, Schnabel Annabellától a Paszulykám, Szabó Márton Istvántól a Szépkorúak, továbbá Kocsányi Andrástól a Sine Morbo című filmtervek kerültek be a kiválasztottak közé.