Első angol nyelvű, európai koprodukcióban készült alkotása idén bejutott a cannes-i versenybe. A feleségem története az 1920-as évekbe repíti a nézőt, de nagyon is mai kérdéseket feszeget szerelemről, szenvedélyről, féltékenységről, a két nem bonyolult viszonyáról.

„Transzparens, klasszikus formát választottam, ami kockázatos döntés volt. A nézőnek bíznia kell bennem, bíznia kell a filmben, hogy bele merjen merülni, ne álljon meg a felszínen, és felfedezhesse mindazt a kincset, amit elrejtettünk. Ahogy Füst Milán mondja: ,,az öröm olyan galamb, amely a laza lélekre száll sokkal szívesebben, mint a feszült lélekre.” Aki feszült elvárásokkal megy neki ennek a filmnek, azt hiheti, hogy amit a felszínen lát, az a teljes film. Volt erre is példa, és ez persze fájdalmas nekünk, alkotóknak. De elsöprően sok volt a ,,laza lélek”, aki egyszerűen ment a filmmel, és mély örömöt élt át. Ilyen volt a cannes-i vetítés is, annak minden pillanata. Örülök, hogy a munkatársaink közül sokan ott lehettek és átélhették. Nagyon megérdemelték” – fejtette ki a film kapcsán Enyedi Ildikó.

Még pályakezdőként, játékfilmes debütálása előtt írta A feleségem története első forgatókönyvét: „A fájdalmas folyamat mögött, amelyen keresztülmegy Störr kapitány, valójában egy nagyon egyszerű, de mély tanítás van. Szeretem, hogy ez valahogy minden sejtjében ott van a regénynek, nem valamiféle hegyi bölcsként tukmálja rá az olvasóra Füst Milán. Főleg a férfiak, de lényegében mindannyiunk egy kontrollra épülő társadalom gyermekei vagyunk. Akkor vagyunk sikeresek, akkor működünk jól, ha kontrollhelyzetben vagyunk. Érdemes ezt elengedni, és esélyt adni a valódi életnek. Störr kapitány megható módon, nehezen, vergődve, sok fájdalmon keresztül érti ezt meg, mindannyiunk helyett.”

A mű a férj szemszögéből meséli el a magánélet mélységeit és magaslatait. Általában ritkán beszélünk a férfiak érzelmeiről, lelki elesettségéről. Arról szólva, szándékában állt-e kiegyensúlyozni a mérleg nyelvét, elmondta: „Igen, ez fontos vetülete a filmnek. Viharos gyorsasággal változik a társadalmi közbeszéd. Ahogy Störr kapitány átmegy egy tanulási folyamaton, úgy a mi társadalmunk férfitagjai is éppen hasonlón mennek át. És nem egyszerűen az a tanulnivaló, hogy nem csapunk egy nő fenekére. Hanem hogy miként építsünk egy olyan társadalmi szabályrendszert, ahol mindannyian, nemtől, fajtól, vallástól, szexuális irányultságtól függetlenül tudunk érvényesülni és kiteljesedni. Ahol nemcsak egymást hagyjuk békén élni úgy, ahogy a másiknak tetszik, hanem megadjuk a tiszteletet a velünk élő állatoknak és növényeknek is. Megtanuljuk kilazítani a görcsös izmainkat, elengedjük a kontrollt, a berögzült pozíciókat, a külső vagy belső elvárásokat magunkkal és a környezetünkkel szemben. A kontroll-kényszerünk már majdnem lakhatatlanná tette ezt a bolygót. Ideje váltani. Némi humorral, megértéssel segíteni ezt a hatalmas tanulási folyamatot szerintem nem ördögtől való.”

A teljes interjú a Nők Lapja Évszakokban olvasható.

„Én így reagálok a metoo-mozgalomra”

Nők Lapja Évszakok 2021.09.10 – 100,101,102,103. oldal