Enyedi Ildikó: „Nem menedzselni kell az életed, hanem élni”
2021. október 12., kedd 11:25
Enyedi Ildikó a Femina „Egy nő, több történet” című videósorozatának első részében új filmjéről, A feleségem történetéről is mesélt Winkler Nórának.
Enyedi Ildikó új, négy ország koprodukciójában készült filmje, A feleségem története 2021. szeptember 23-tól látható a magyar mozikban. Az Arany Medve-díjas és Oscar-jelölt Testről és lélekről rendezőjének új alkotása Füst Milán több mint húsz nyelvre lefordított, irodalmi Nobel-díjra felterjesztett, azonos című regénye alapján készült.
Enyedi Ildikó a Femina „Egy nő, több történet” című videósorozatának első részében új filmjéről, életről, sikerről, munkáról is mesélt Winkler Nórának.
A YouTube-csatornát itt követhetik, ahol még több nagyszerű alkotóval fog interjú készülni.
A filmről nemrég a 24.hu is kérdezte Enyedi Ildikót. Az oldalnak elárulta, mikor szeretett bele a Füst-regénybe: „Kamaszkoromban, amikor a virtuális valóságomat az irodalomban találtam meg. Transzállapotra hasonlít, amikor belemerülünk egy regénybe vagy szerzőbe, és rám is ilyen elemi hatással volt Füst Milán. Abban az életkorban mindenkit alapvetően meghatároznak a zenei döntései, az öltözködési döntései, és az én generációmban az irodalmi választásaink is ugyanilyen fontosak voltak, erős öndefiniáló funkcióval bírtak. Nagyon sok Hamvas Béla-rajongó diáktársam volt. Én is nagyon tisztelem őt és az életművét, de azt éreztem, picit másként szeretném felfogni a világot. És akkor bumm, beesett Füst Milán, én pedig megtaláltam, amit kerestem.”
A regény főhőse egy hajóskapitány. Gijs Nabert az utolsó pillanatban választotta ki a főszerepre, miután már hetek óta próbált az eredetileg kiszemelt színésszel: „A Testről és lélekről esetében Morcsányi Géza kiválasztása ugyanilyen volt. Nem csináltam vele próbafelvételt, de azt gondoltam, ő a főszereplőm, és nekem minden feltételt meg kell teremtenem, hogy megmutassam, miért vagyok ennyire lelkes ettől az embertől. Ezt nem tudtam megmagyarázni sem a producereimnek, sem a Filmalapnak, akik kicsit sápadoztak a döntésemtől. Volt olyan is, amikor nem hallgattam az ösztöneimre. Jól működtek, csak nem hallgattam rájuk. Ez a Bűvös vadász első forgatási napja előtt hat nappal történt, amikor megjelent Budapesten a hónapokkal korábban leszerződtetett főszereplő, én ránéztem, és rájöttem, hogy nem vele kell megcsinálni ezt a filmet. Az amerikai producerem, nagyon okosan, nem azzal érvelt, hogy a váltással csúszik a forgatás és egy csomó pénzt vesztünk, hanem azt mondta: szegény Gary Kemp! Aki akkor már hónapok óta, nagy odaadással készült a szerepre. Nekem pedig nem volt szívem meghozni ezt a döntést. Valójában nagyon kiszúrtam magammal, az egész stábbal és Gary Kemppel is, hogy őt akkor nem váltottam le. Ha most visszaemlékszem azokra az alkalmakra, amikor jelzett a vészcsengő, és én mégis a racionalitás irányába mentem, azt mindig megszívtam.”
Egy éve beadta a felmondását a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd csatlakozott a Freeszfe közösségéhez. A kérdésre, a forgatások mellett mennyi oktatói munkát tud ott vállalni, kifejtette: „Szerettünk volna Gigor Attilával közösen elindítani egy mesterszakos osztályt, de a nagyon szűkös erőforrások idén ezt nem tették lehetővé. Remélem, jövőre megvalósulhat. Ebben a félévben elindítunk egy mesterkurzus-sorozatot, napokon belül kint lesz a felhívás.”
Arról is beszélt, aki rendezői pályára lép, annak a legfontosabb izomcsoport, amit fejlesztenie érdemes, az önállóság: „Ha erre a pályára lépsz, vakon kell bíznod magadban. Ki kell állnod azért, ami lelkesít, ami mélyen foglalkoztat, akkor is, ha mindenki hülyeségnek tartja, beleértve az osztályvezető tanárodat, vagy ami még félelmetesebb, a diáktársaidat is. Ugyanakkor hiperkritikusnak is kell lenned magaddal, az ötleteiddel, azok megvalósításával szemben – erre a szigorra viszont megint csak önazonos, magukat ismerő és szerető emberek képesek. Szóval, körülbelül ezt a folyamatot lehet megsegíteni egyfajta edzőként, mindenkinél máshogy. Az, hogy ezt filmek kapcsán tesszük, kicsit olyan, mint a közös szenvedélyünkről beszélgetni változatos formában izgalmas fiatal emberekkel, vagyis igazi ajándék.”