Enyedi Ildikó újszülött gyermeke elvesztéséről, a magyar egészségügyről és arról is beszélt Gulyás Márton Partizán című műsorában, mikor és miért döntött úgy, hogy Magyarországon marad.
Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmje Az én XX. századom 1989-ben azonnal széleskörű elismerést és hírnevet szerzett a rendezőnek, melyet több rejtélyes, téveszthetetlen hangulatú alkotás követett, mígnem egy majd’ két évtizedes szünet következett nagyjátékfilm-rendezései sorában. A Testről és Lélekről című 2017-es filmje igazi hollywoodi visszatérés volt a karrierjében, ám az alkotói szünet okait ezidáig homály fedte. Enyedi a PartizánPOP életinterjújában osztotta meg először azokat a személyes traumákat, melyek szakmai pályáját terhelték.
A beszélgetés során Enyedi feltárta az utóbbi években készített bensőséges, személyes drámákat előtérbe hozó alkotásainak őt foglalkoztató társadalmi kontextusát. Így derül fény a #metoo korszakban átalakuló nemi szerepek jelentőségére Füst Milán A feleségem története c. alkotásának adaptációjában és a kelet-európai női rendezői pozíció dilemmáira.
Szó esett arról, hogy két gyermeke mellett született egy harmadik is, akit nyolc napos korában elveszítettek. Utóbb találkozott egy sofőrrel, aki ugyancsak elveszített egy gyemreket a párjával. Mint kiderült, ugyanaz az orvos felelt mindkét esetért, az illetőt azóta eltiltották a szakmájától.
Enyedi Ildikó szerint azonban ettől függetlenül a terhesgondozástól a gyerek megszületéséig bezárólag nagyon megterhelő, traumatikus élmények érik a nőket a magyar egészségügyben. „Ami a terhesgondozástól kezdve a gyerek megszületéséig végig megy, azoknak a méltatlanságoknak, a semmibe vevésnek, a kioktatásnak a pici szúrásai… ezeket az ember mélyen eltemeti magában, és most is rossz lelkiismerettel beszélek róla. Egy elképesztő traumatizált ember kapja meg azt az elképesztő hormonfröccsöt, meg az életének a legboldogabb hónapjairól van szó, amikor gyönyörű dolgokat él át. És így indul egy család” – mondta, hozzátéve:
Ugyanezt csinálják a haldoklókkal is a magyar egészségügyben, tehát csak megszületni és meghalni ne kelljen ebben az országban.
A rendező a saját gyermeke elvesztéséről szólva azt mondta: addig szinte sérthetetlennek érezte magát, mindenhez volt ereje, de azzal a veszteséggel komoly sebet kapott.
Enyedi Ildikó arról is beszélt: egyáltalán nem egyértelmű az, hogy a mai viszonyok közt Magyarországon marad-e az ember. Mint mondta, pontosan emlékszik a pillanatra, amikor ezt eldöntötte, emiatt jött vissza később is. Nem a barátok vagy a közösségek miatt, hanem egyszerűen azért, mert ez az ő hazája – mondta.