A Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében adta át éves díját a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége (FIAF) a világszerte elismert német filmrendezőnek, Wim Wendersnek csütörtök este. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartott gála házigazdája az NFI Filmarchívum volt, amely 1957 óta tagja a nemzetközi szövetségnek, a laudációt Enyedi Ildikó tartotta.

Az ünnepséget Ráduly György, az NFI Filmarchívum igazgatója nyitotta meg. „Nagy öröm, hogy most először házigazdái lehetünk a FIAF díjátadónak. 2017 óta elkötelezetten dolgozunk a Filmarchívum korszerűsítésén, valamint a klasszikus filmek és a mozikultúra közönségének építésén, létrehozva a restaurált filmek egyik legnagyobb fesztiválját Európában. Nagy megtiszteltetés, hogy Wim Wenders elfogadta meghívásunkat, és nagy öröm, hogy a közönségünk találkozhat vele. Hálásak vagyunk azért a fontos munkájáért, amelyet a filmmegőrzésért végez.”

Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos hangsúlyozta: „Wim Wenders a kortárs film meghatározó alakja, aki amellett, hogy maga is alkot filmesként és fotósként, sokat tesz azért is, hogy a múlt történetei a jövő generációit is inspirálhassák. A filmörökség megőrzése nemcsak kedvtelés, hanem felelősség is. A kultúra fenntarthatóságának egyik kulcsa, hiszen közös felelősségünk, hogy minél gazdagabban adjuk tovább a mozgókép örökségünket most a Lumiére-galaxis kapujában.”

A FIAF-díjat Tiago Baptista, a szervezet főtitkára adta át a következő szavakkal: „Nagy megtiszteltetés, hogy szövetségünk nevében átadhatom Wim Wenders-nek a díjunkat a mozi és annak történelme iránti hosszú távú elkötelezettségének elismeréseként, osztva azt az elképzelésünket, miszerint a filmművészet és a filmek megőrzése valójában ugyanannak az éremnek a két oldala: az egyik nem létezhet a másik nélkül.”

Enyedi Ildikó laudációjában elmondta: az, hogy valaki ragyogó csillagként tűnik fel, majd az is marad, nagy erőt és tehetséget feltételez, és nagy felelősséget helyez az emberre. Hozzátette: Wenders munkáit látva úgy véli, hogy filmjeiben mindig a saját útját kereste és keresi a mai napig. Döntései, vágyai, fantáziái mind megjelennek a filmekben, amelyek ezáltal válnak személyessé. Mint mondta, mindig elvarázsolta az a bátorság, amellyel Wenders a gyermeki energiákat tudta visszaadni és sugározni másokra. Enyedi Ildikó kiemelte: Wenders misztikus, izgalmas, véleményformáló filmeket készített, és megköszönte a rendező bátorságát, őszinteségét.

Wim Wenders a díj átvételét követően azt mondta: „Szeretném megköszönni a FIAF-nak ezt a nagy megtiszteltetést. És ezt nem csak megszokásból mondom. Nem állnék most itt filmrendezőként, ha annak idején nem fedeztem volna fel a mozit, mint egy mindent átfogó művészeti formát, egy filmarchívumi vetítésnek köszönhetően. Az évek során rengeteg időt töltöttem a párizsi Cinémathèque française-ben és más hasonló intézményekben Berkeleyben, Berlinben, Tokióban és a világ más részein és minden egyes alkalommal úgy éreztem, mintha Noé bárkájában lennék. Ezekben az archívumokban őrzik és örökítik át a jövő generációi számára a 20. századnak azt a hatalmas kincsét, amelyet mozinak nevezünk. A több évtizedes hagyománnyal és tapasztalattal rendelkező FIAF tagjai a legmegfelelőbb szakemberek, akikre rábízhatjuk filmes örökségünket.”

A díjátadót követően Wenders eredeti, 100 éves, némafilmes fakamerával forgatott A Skladanowsky-fivérek című filmjének vetítését az Uránia dísztermében élő zenével kísérte alkotótársa, Laurent Petitgand zongorán, gitáron, szaxofonon, harmonikán, énekhanggal. Több mint 100 évvel ezelőtt a mozi feltalálásáért zajló versenyfutásba a Lumière fivérek mellett egy másik testvérpár, Max és Emil Skladanowsky is bekapcsolódott. Bioszkóp nevű találmányukkal már néhány héttel a franciák előtt nyilvános vetítést tartottak Berlinben, a film az ő történetük, amit a müncheni filmes egyetem diákjaival forgatott Wenders 1995-ben.

A Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége (FIAF) egy globális szervezet, amely a világ mozgókép-örökségének megőrzésével és elérhetővé tételével foglalkozik. 1938-ban alapította a négy első filmarchívum, 86 éves fennállása óta a FIAF 80 ország 176 filmörökségi intézményét fogja össze. A FIAF elősegíti a világ legjelentősebb filmarchívumai közötti együttműködést.

A szövetség évente egyszer a FIAF-díj átadásával egy olyan, a filmarchívumi világon kívüli filmes személyiséget ünnepel, akinek a filmművészet terén szerzett tapasztalata és személyes elkötelezettsége a szövetség küldetését erősíti. A FIAF-díj a világ filmörökségének megőrzése és hozzáférhetővé tétele iránti elkötelezettségüket és hozzájárulásukat ismeri el, mind a mai közönség, mind a jövő generációinak nagy örömére.

A FIAF-díjat 2001-ben alapították, első alkalommal Martin Scorsese vehette át a világ filmörökségének megmentéséért végzett munkájának elismeréseként. Eddig a következő kiválóságok részesültek a kitüntetésben: Martin Scorsese (2001), Manoel de Oliveira (2002), Ingmar Bergman (2003), Geraldine Chaplin (2004), Mike Leigh (2005), Hou Hsiao-hsien (2006), Peter Bogdanovich (2007), Nelson Pereira dos Santos (2008), Rithy Panh (2009), Liv Ullmann (2010), Kyoko Kagawa (2011), Agnès Varda (2013), Jan Švankmajer (2014), Yervant Gianikian and Angela Ricci Lucchi (2015), Jean-Pierre and Luc Dardenne (2016), Christopher Nolan (2017), Apichatpong Weerasethakul (2018), Jean-Luc Godard (2019), Walter Salles (2020), Amitabh Bachchan (2021), Tilda Swinton (2022) és Guillermo del Toro (2023).