gate_Bannergate_Banner
Kaszás AttilaGőz IstvánSimon ZoltánDér Zsolt
  • facebook
  • instagram
  • 2024. március 28., csütörtök

    „Tetszel nekem, mert önmagadat adod” – Eötvös Gáborra, a világhírű zenebohócra emlékezünk

    2020. június 30., kedd 07:05

    1921. júniusában született Eötvös Gábor, a világhírű zenebohóc. Kétszáz éves artistadinasztia tagjaként stílszerűen egy lakókocsiban látta meg a napvilágot Balatonmagyaródon, öt testvére és két féltestvére is artista volt.

    Kiskorától tanult muzsikálni, hegedűn, harmonikán, az összes fúvós hangszeren, kedvence a trombita volt.

    Már tízéves kiskölyökként is bohóc akart lenni, de hiába kérlelte cirkuszigazgató apját, az rendre azt felelte: ez még várhat, a nevettetés komoly dolog. Végül csak évek múlva került be egy kisebb számba, akkor is azért, mert megbetegedett a bohóccsoport egyik tagja.

    A védjegyévé lett híres számot, melynek címe Van másik!, egy német turnén kezdték el próbálni, miután különböző hangszerekre tettek szert: a család tagjai zenéltek és Gábor igyekezett kizavarni őket a porondról.

    1940-ben feleségül vette a szintén nagy múltra visszatekintő Picard cirkuszi dinasztia tagját, Picard Máriát, akivel saját cirkuszt alapítottak és beutazták egész „Nagy-Magyarországot”. A háború alatt sok viszontagságon kellett keresztülmenniük, de utána az elsők között voltak, akik motorizálták cirkuszuk járműparkját.

    Formációjuk 1950-ig működhetett, ekkor államosították a cirkuszt, vagyis mindenüket elvették. Kényszerítették őket, hogy az elvett felszereléseket vigyék fel Budapestre, és a Cirkusz Vállalat telephelyén, a mai Művésztelepen adják le.

    Ezt követően artistaművészekként járták az országot, 1953-ban mehettek először külföldre, az akkori NDK-ba. 1960-ban volt az első nyugati fellépésük Franciaországban, később a család szinte az egész világot beutazta.

    Eötvös Gábor világhírűvé vált, neve fogalommá vált. Különböző passzázs és entré számai a világ minden táján megállták a helyüket. Egyik leghíresebb zenebohóc-produkciója a „Van mááásik!” amely a kisember felülemelkedését prezentálta a gonoszokon.

    Az elkobzott hangszerek helyett kabátjából elővarázsolt, egyre kisebb és kisebb zeneszerszámokkal – a világ számos országában, négy kontinensen, több mint húsz nyelven nevetette meg a közönséget.

    A szállóigévé vált “van másik” a véletlen műve: egy előadáson az egyik hangszer valahogyan beleakadt a kabátja belső zsebébe, s mikor mégiscsak kijött, azt mondta “Nyugi gyerekek, van másik”. A nyugi gyerekek később elmaradt, megmaradt a hatalmas sikert arató “van mááásik”.

    „A számban elhangzó huhú-cakcak is a véletlen műve volt. Portugáliában, a fellépés előtti estén a zenekar egyik tagjának a születésnapját ünnepelték. Reggelig mulattak, így másnap nem nagyon fogott az agyuk. Gábor – ahogy szokta – fölkiabált a karmesternek: maestro, muzik! Másodszorra is hiába kiabált, mert a zenekar csak nem kezdett játszani. Ő meg nem ismerte a nyelvet, így harmadszorra már türelmetlenül azt kurjantotta, hogy maestro, muzik, na, cakcak!” – mesélte egy interjúban Eötvös Gábor felesége, Mariska.

    A kérdésre, hogyan kezdődött köztük a szerelem, és mit szóltak hozzá a szüleik, Mariska elmondta: „19 évesek voltunk, mikor összekerültünk. A szülők először ellenezték a házasságot. Egy esztendővel előbb ismerkedtünk meg. Az ő cirkuszuk az Ipolyságban lépett föl, a mienk meg Balassagyarmaton, és mi fölkerekedtünk, hogy megnézzük a „riválisokat”. Gabi akkor akrobata volt, én pedig hol kötéltáncosként, légtornászként dolgoztam, hol meg lovagoltam.

    Amikor összeházasodtunk, édesanyám azt mondta, hogy nem eszünk meg ketten együtt egy kiló sót. Hát, hatvankét év alatt ki tudja, hány kiló só fogyott el…

    Nekem volt egy légtornász számom, amit még a szüleim cirkuszánál csináltam, a bátyámmal. Elhoztuk, és azzal dolgoztunk.

    De Gabit nem lehetett lebeszélni arról, hogy zenebohóc legyen, és arról sem, hogy én legyek a partnere. Egy szép és ügyes tizenkilenc éves artistalány nem bohóckodni akar, hanem tüllruhában csillogni a levegőben, a kötélen, az elefánt meg a ló hátán. Akármekkora is volt a szerelem, nem tudtam Gabi akaratán változtatni, így végül ráálltam. Hatvan évig voltunk partnerek a porondon is. Ha még egyszer kezdhetném, ugyanezt csinálnám. Nehéz volt, de nagyon szép. Bejártuk a világot. Mindenütt voltunk, csak Afrikában nem. És úgy jártuk be számos földrész országait, hogy soha nem ajánlkoztunk. Minket mindig hívtak, és ahol fölléptünk, ott mindig teltház volt.”

    Egy svájci fellépés után 1964-ben Charlie Chaplin az öltözőjében egy csokor szalmavirággal gratulált a magyar nevettetőnek, s a következőt mondta: „Tetszel nekem, mert önmagadat adod, és a lényegről beszélsz.

    Gratulálok! Nem használsz parókát, meg nagy cipőket, és nem is vagy agyonfestve. Én is egész életemben azon igyekeztem, hogy minden figurában önmagamat adjam. Benned mintha magamat látnám. Csak így tovább, fiú!”

    Eötvös Gábort kiemelkedő artistaművészi pályája elismeréséül Jászai Mari-díjjal, Magyarország Érdemes Művésze díjjal, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével és a Párhuzamos Kultúráért-díjjal tüntették ki.

    A Fővárosi Nagycirkuszban, 2000. márciusában tartott búcsúfellépésén leghíresebb számát fiának, ifj. Eötvös Gábornak adta át.

    80 évesen, 2002. január 12-én hunyt el, sírja a budapesti Új köztemetőben található, ahol felesége mellett alussza örök álmát.

    Emléke soha nem merül feledésbe, a Fővárosi Nagycirkusz 130 évét ünneplő Nincs mááásik! című kiállítás neki is emléket állít.

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram