KulisszaJózsef Attila SzínházHerczeg TamásSZFECrespo RodrigoHorgas PéterRadnai Márk
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 21., csütörtök

    Eötvös Péter operáról, zeneszerzésről: “Generációváltásnak lehetünk tanúi”

    2020. május 19., kedd 08:00

    A Három nővér című operájával nemrég elnyerte az oroszországi operajátszás legrangosabb díját. Eötvös Péter zeneszerző, karmester több operát írt, mint az eddigi csúcstartó Erkel Ferenc és Szokolay Sándor. Eötvös Pétert a Szabad Föld kérdezte.

    A teljes interjút a Szabad Földben olvashatják.

    Elég későn, ötvenévesen komponálta az első operáját. Erről szólva elmondta: “Egy véletlen szerencsének, pontosabban egy felkérésnek köszönhetem. Kent Nagano, a Lyoni Operaház hajdani igazgatója – aki most Hamburg város fő-zeneigazgatója – 1986-ban felvetette, hogy írhatnék egy operát.

    Majdnem tíz évig készültem rá, fel kellett térképeznem hozzá a szükséges feladatokat.

    Csehov Három nővér című színművét választottam. Elmentem Lyonba, közöltem a direktorral a döntésem, egyúttal kértem, hadd maradhassak egy hónapig, meg kell ismernem a színház kínálta lehetőségeket. Nagano felajánlotta, hogy dirigáljak, sőt azt is megkérdezte, mihez lenne kedvem. Én a Don Giovannit választottam, amelyet két évig vezényeltem Lyonban, és ezalatt volt időm tanulmányozni az operaírás alapelemeit, a szöveg és a zene dramaturgiai kapcsolatát.”

    Eötvös Péter

    A felvetésre, miszerint az operáknak hosszú az útja a színpadig, úgy reagált: “Ebben a tekintetben az alkotófolyamat az építészethez hasonlítható, egy épület megtervezése és kivitelezése sem készül el pár hét alatt. (…)

    A komponálás tulajdonképpen párbeszéd a papirossal. Leírom azt, amit a lelki füleimmel hallok, és tudom a tovább vezető utakat is.”

    Kifejtette: rengeteg modern operát játszanak szerte a világban, még nálunk is. “Még nem sikerült olyan emberrel beszélnem, aki a kortárs opera lebecsülése, indok nélküli kritizálása kapcsán konkrét darabot, konkrét koncertet vagy konkrét közönséget tudott volna megnevezni. E tekintetben mi, művészek semmilyen problémát nem látunk, hiszen például a franciák, a németek rendszeresen játszanak modern műveket, sőt egy-két évente új darabokat is rendelnek. Se szeri, se száma a modern opera jegyében megtartott fesztiváloknak, és a fiatal nemzedék szerzői, karmesterei iránt is nagyobb a kereslet.

    Egyfajta generációváltásnak lehetünk tanúi”

    – vélekedett a zeneszerző.

    Az 1968-ban létrehozott Mese című hangjátékról is kérdezték, amelynek közreműködője első felesége, Molnár Piroska volt: “Elsőként száz magyar népmese szerkezetét vizsgáltam meg, egységes konstrukcióvá fogtam össze a bevezető mondatok verzióit vagy a konfliktusok párbeszédeit. Molnár Piroska orgánuma hallatlanul gazdag, ez a “hangjáték” csak az ő hangján készülhetett el. Leült az ágy szélére, magnóra mondta a meséket, én pedig visszamentem Kölnbe – akkor már ott dolgoztam -, és a rádió elektronikus stúdiójában három hónap alatt zenévé sűrítettem az anyagot.”

    A teljes interjút a Szabad Földben olvashatják.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -