Ezen a héten Eperjes Károly volt Andor Éva vendége a Kontextus című online műsorban, ami ez alkalommal azt a címet kapta, hogy „Így büntették Eperjes Károlyt a Gyurcsány-világban”. A színész-rendező az életről, a megváltóról, szakrális élményeiről, a Hídemberről mesélt és a Fidesszel, illetve Orbán Viktorral való kapcsolatáról is szót ejtett.

Andor Éva bevezetőjében elmondta, hogy Eperjes Károly a legutóbbi, jubileumi békemeneten is részt vett, s megjegyezte, hogy most a háború kontextusában a béke szó is egészen más jelentést kapott. Megkérdezte a művészt, hogy miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a meneten.

 Ott kellett lennem. Úgy gondolom, hogy ennek az értékrendnek a leginkább fontos arca jelen pillanatban a miniszterelnök úr, Orbán Viktor. És hogyha ő ezt ennyire fontosnak tartja, hogy ő ott megnyilvánuljon, és a CÖF is fontosnak tartja, akkor nekem, ha ráérek, ott kell lennem – jegyezte meg Eperjes, aki elmondta, hogy szívesen elmondta volna ott a Hazám, keresztény Európa című verset, ami soha nem volt aktuálisabb, mint most, csak ez senkinek nem jutott eszébe. Eperjes Károly megjegyezte, hogy szerinte ezt a verset naponta legalább tízszer is le kellene adnia a televízióknak, annyira fontos mondanivalója van.   

A színész kifejtette, hogy a költő tulajdonképpen „felébreszti” Európát, hogy nem istenképmás, hogy elveszítette egyes számú identitását, amit Aquinói Szent Tamás úgy fogalmaz meg, hogy a létezésben egy biztos: én és az én teremtőm. Ez az egyes számú közösség, és ez van most veszélyben – tette hozzá. 

– Ha leválasztjuk az Istent, és az én lesz a középpont – az a nominalizmus, az önközpontúság, és ez tombol most. A költő farizeusnak mondja Európát. Azok a farizeusok, akik tudják, de nem hiszik. Én például nem szeretném, ha értelmiséginek tartanának, mert a bibliában az értelmiségi az a farizeus, vagy írástudó. Akik tudják, csak nem hiszik. Nagyon akarják tudni 

– jegyezte meg a színművész, aki elmesélte azt is, hogy a Színművészeti Főiskolán Hegedűs Géza volt a tanára, aki azt mondta nekik, hogy művész csak az lesz közülük, aki két könyvet elolvas, és azt mélyen a szívébe zárja, az eszével megérti. A két dolgot „összestimmolja” és sugározza. Az egyik a biblia, a másik Arisztotelész Poétikája: morál és bölcselet! Fides et ratio! – ez a harmónia, ez a kultúra.

Ha ez szétszakad, akkor az agyasok hülyítik a hiszékenyeket, vagy a hiszékenyek barmolják az agyasokat – ez nem művészi útvonal. Arisztotelész azt mondja, hogy a cselekvés csak akkor válik művészetté, ha önmagán túlmutató természetfeletti célja van. Ha az Isten dicsőségére és az emberek javára, a lelkek üdvére készül valami, az a művészet! Az igazi művészet mindig szakrális 

– tette hozzá Eperjes Károly. 

Arról is beszélt, nagyon hálás a Jóistennek, hogy olyan társulatoknak lehetett a tagja, mint a kaposvári vagy a régi Nemzeti Színház, a frissen megalakult Katona József Színház, a Radnóti Színház, és aztán minden színházak non plusz ultrája, a Művész Színház, ahol 33 ember egymást választotta – tette hozzá.