Tavaszi FesztiválTrafóOperettszínházIzsák LiliSzomjas GyörgyBakos-Kiss GáborGáspár Sándor
  • facebook
  • instagram
  • 2021. április 11., vasárnap

    Építenek az elődök munkájára – Lipics Zsolt és Szabó Tibor a Csináljunk színházat! vendége volt

    2021. április 1., csütörtök 06:00

    A Pécsi Nemzeti Színház és a szombathelyi Weöres Sándor Színház vezetésére az elmúlt év végén írtak ki pályázatot.

    A két újonnan kinevezett igazgató, Lipics Zsolt, illetve Szabó Tibor belülről, a társulat színművész tagjaként adták be pályázatukat.  Márciusban ők voltak a Magyar Színházi Társaság Csináljunk színházat! beszélgetéssorozatának vendégei, akiket Csizmadia Tibor motivációikról és terveikről is kérdezett.

    Lipics Zsolt elmondta, alaposan átgondolta, belevágjon-e a pályázatba, még akkor is, ha korábban már többen felvetették neki, hogy el tudnák őt képzelni a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójaként. Szabó Tibor hasonló élményekről számolt be, hozzátéve, hogy minden alkalommal úgy válaszolt a felvetésre, hogy csak akkor pályázik, ha a körülmények úgy hozzák. Neki ez alkalommal az adott lökést, hogy a társulat kérte meg őt, hogy pályázzon. 

    Mindketten megerősítették, hogy a jelenlegi vírushelyzetben igazgatóként a hosszabb táv fogalma nem létezik, szinte kizárólag napi szintű döntéseket hoznak. Az évados vagy a teljes ciklusra vonatkozó gondolkodásban azonban segítőik vannak: Lipics Zsoltot művészeti vezetőként Vidákovics Szláven, Szabó Tibort pedig művészeti tanács segíti, amelynek tagja Horváth Csaba, Kiss Csaba, Nagy Cili, Nagy Péter István és Sardar Tagirovsky segíti.

    Abban is azonos véleményt képviselnek, hogy a rendezést nem ambicionálják, és színészi pályájukat sem fogják a következő években előtérbe helyezni, csak az intézményvezetésre koncentrálnak. 

    Mindketten leszögezték, hogy építenek az elődök munkájára, és a jelenlegi társulat helyzetbe hozása a cél. Pécsett a változást apróbb lépésekben, a fokozatosság elve mentén tervezi Lipics Zsolt, már csak azért is, mert a színházban mintegy kétszázan dolgoznak, és az ő egzisztenciájukat nem szabad veszélybe sodorni.

    „Lassú, fokozatos átmenettel szeretnénk dolgozni. Régi, már bevált rendezőket is fogunk hívni az első évadunkban, és utána szeretnénk folyamatosan új embereket, új rendezőket, művészeket megnyerni” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a potenciális új kollégákat először vendégként hívná meg, hogy megnézzék, mennyire találnak közös hangot a társulattal, hogyan találják meg a helyüket a színházban és a városban.

    Egyetértett kollégájával, aki szerint nekik, színházvezetőnk kell biztosítani az új impulzusokat, kihívásokat a társulat, illetve azok számára, akik elkötelezték magukat nemcsak a színház, hanem a város mellett is, nem pedig afelé vinni a színházi struktúrát, hogy a művészek néhány évente színházat, várost váltsanak.

    Miközben Szombathelyen egészen más a változás léptéke. Szabó Tibor beszámolt arról, hogy a következő évadban csak olyan rendező fog a színházban dolgozni, aki addig még nem. Lezajlott már egy színésztréning és további workshopokat terveznek.

    Miközben Szabó Tibor leszögezte, hogy elsősorban azokra van tekintettel, akik a jelenlegi tagok, de a testtudatosság irányában szeretnék újraépíteni a társulatot, ami azt is jelenti, hogy meg kell nézni, az új irányra kiben van képesség, hajlandóság, befogadókészség. 

    Lipics Zsolt úgy fogalmazott: “Ha következő öt évben sikerül valami jót csinálni, felépíteni valami olyat, ami a társulatnak jó, és a pécsi publikum is szeretni fogja, akkor talán majd következik a folytatás, de. Nagyon racionális ember vagyok, és elsősorban én ebben az öt évben gondolkodom. (…) Feltett szándékunk, hogy jó minőségű előadásokkal rukkoljunk ki, ami elsősorban a publikum tetszését vívja ki. Nekem ez a legfontosabb. Ha a szakma is elismer minket, néhány erre vetődő kritikus ne adj isten, talán jót ír rólunk, annak nagyon fogunk örülni, de én elsősorban a pécsi közönségre számítok az elkövetkező évben” – szögezte le az új direktor.

    Lipics Zsolt arról számolt be, a bérlet kialakításánál és a jegyértékesítésnél most még inkább új, kreatív ötletekre és új technikák bevezetésére lesz szükség: “A kereslet-kínálat alapon kell működtetni a színházakat, ha visszatérhetünk a régi kerékvágásba, a színházakat, de én nagyon bizakodó vagyok abban, hogy egy eufórikus állapot fog bekövetkezni, amikor végre színpadra állhatunk.”

    Szabó Tibor felvetette a kérdést, lehet-e most tervezni egyáltalán? Azt is elárulta, egyelőre csak egy ciklusban gondolkodik: “Én nem fogom ambicionálni mindenáron, hogy folytassam. Sok minden befolyásolja ezt. Egyrészt az, hogy elértük-e a célunkat, el tudtuk-e indítani azon az úton a színházat, amit tervezünk. Másrészt pedig én ambicionálnám azt, hogy nyerjünk meg fiatalabb szakembereket az intézményvezetésre, hiszen én is túl vagyok a hatvanon, és egy picit emiatt rosszul is érzem magam. Őszintén szólva a művészeti tanács összetételétől azt remélem, hogy akár közülük lehet majd valaki, aki öt év múlva folytatja azt a munkát, amit mi most elkezdünk, vagy akár a közösen kiválasztott és idecsábított fiatalabb generációt képviselő szakemberek lehetnek az utódaink. Én nagyon remélem, hogy ez így fog alakulni.”

    Szabó szerint nekik most nemcsak egy új nézőréteget kell becsalogatniuk a színházba, akik valamilyen okból nem jöttek eddig a Weöres Sándor Színház előadásaira, hanem most, leginkább a pandémia miatt, azokat is vissza kell csalogatniuk, akik eddig hűségesek voltak hozzájuk az elmúlt 10-12 évben: “Nagyon sok bérletet veszítettünk és jegyes nézőt is. Én bízom benne, Zsolt pedig nagyon optimista, hogy nagy európai eufória lesz valamikor, és özönleni fog a nép a színházba. Akkor lehet, hogy elég lesz a jegyeladás és nem kell a bérletrendszer.”

    Szabó Tibor azt is hozzátette, amiben folytonosság lesz, az a minőségre való törekvés. 

    Csizmadia Tibor felvetette, hogy földrajzilag is meghatározott egy színház helyzete: az is meghatározó, hogy milyen messze van a fővárostól, de az is, hogy milyen országhatár közelében van. 

    Ennek kapcsán Lipics Zsolt úgy fogalmazott, Eszéken is van operajátszás, és nagyon örülnének, ha a két város tudna kooperálni: “Van Pécsen horvát színház, Szekszárdon német színház, a Deutsche Bühne. De ahogy a pályázatban leírtam, és ezt nagyon komolyan is gondolom, ezekkel az intézményekkel folytatott párbeszéd során szeretném a műsortervet kialakítani. Nem szeretném elvenni más kenyerét, egymás elől elszívni a levegőt. Pécs kulturális szempontból egy rendkívül sokszínű a város. Itt több színház van, és igyekszem majd a színházat úgy vezetni, hogy azt a szerepet töltse be, amit kifejezetten a Pécsi Nemzeti Színháznak kell betöltenie. A többi profilt meghagyom a többi színháznak, hogy az ő munkájukat ne nehezítsem, és ahogy az előbb fogalmaztam, ne szívjuk el előlük a levegőt, sőt, segítsük egymást. Arra is vannak már terveink, hogyan tudunk együttműködni, egymást felemelni, egymást segíteni” – árulta el Lipics Zsolt, aki hozzátette: Pécsett van egy óriási egyetemista bázis, ahol sok külföldi diák tanul. “Azon töröm a fejemet, hogy az esetleg angol nyelvű előadást játsszunk, mint ahogy annak idején a Merlin Színházban is voltak angol nyelvű előadások. Megpróbáljuk itt Pécsen is, bár kisebb a város, de van ez irányú ötletünk és törekvésünk” – nyilatkozta.

    Szabó Tibor arról számolt be, a legközelebbi professzionális színház a határ túloldalán, Grazban van: “Érdekünk feltérképezni ezt a részt is annak érdekében, hogy rájöjjünk, mit tudunk vele kezdeni.”

    Csizmadia Tibor a társulatszervezési elvekről is kérdezte az új direktorokat.

    “Nekem nagyon fontosak az itt lévők. Én úgy vettem át a színházat, hogy ők biztonságban legyenek, hogy ők jó szerepekhez jussanak” – mondta Lipics Zsolt, aki új, reménybeli társulati tagot csak vendégként hívna, és azt szerződtetné, akinek valóban megtetszik a pécsi munka, a légkör, a város, a színház miliője.

    Csizmadia Tibor emlékeztette az igazgatókat arra, hogy korábbi beszélgetőtársai, akik szintén pályáztak, de végül is nem kapták meg ezt a pozíciót, azt állították, politikai ellenszélben pályáztak.

    Lipics Zsolt erről azt mondta: “A politika, amióta világ a világ, mindig beleszólt a színházigazgató-választásba. Ez egy városi, illetve minisztériumi, közös fenntartású intézmény. Politikusok döntenek végül, ezért biztos volt a dologban politika, és ez egy nagyon sok szereplő által összeállított történet.”

    Míg Szabó Tibor úgy fogalmazott: “Az, hogy a politika beleszól, borzasztó, de már a Covid-helyzetet és a vakcinakérdés is át van politizálva, és nem a józan paraszti eszünkre hallgatunk, hanem mindenféle egyéb befolyás szerint döntünk jól vagy rosszul. Bár nemes ellenfelem azt mondta a korábbi beszélgetésben, amit velük folytattál, hogy nem gondolták volna, hogy az SZFE-botrány után a kormányzat felvállal még egy botrányt, én állítom, hogy Szombathelyen nem volt botrány. Én tulajdonképpen konszenzusos jelölt voltam olyan értelemben – és ez gyanús is lehet –, hogy mindenki számára elfogadható voltam és vagyok. Ezt maga a városvezetés is a tudomásomra hozta. Nyilván ők is érdeklődtek, beszélgettek városon belül is, politikai pártállástól függetlenül, és elmarasztaló szót nem hallottak a személyemmel kapcsoltban. Tehát mindenki el tudta képzelni azt, hogy Jordán munkáját én vigyem tovább, a színház vezetését én vegyem át. Én a társadalmi konszenzus híve vagyok, ezt valószínűleg a döntéshozók is felismerték, azért is lettem én a befutó” – szögezte le Szabó Tibor.

    A teljes beszélgetést a videó tartalmazza.

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -