Ha egy társadalom azt látja, hogy mindig mindent meg lehet úszni, ha van munkája, van kenyere, és nagyjából megél, akkor azt hiszi, hogy ez jó így, és nem vágyik a szabadságra – mondta a Kultúrtáj című műsorban Epres Attila Jászai Mari-díjas színész.

– A legnagyobb emberi bűn a gyávaság, és Magyarország évtizedek óta a gyávaság bűnét hordozza magán – fogalmazott az egyik legismertebb szinkronhang, aki szerint addig nem lesz változás, „amíg valaki nem fogja meg a macskakövet, és nem veri be a kirakatba, és nem lesznek még több ezren, akik ugyanezt teszik”. Epres Attila a NER fenntartásáért nem csak a Fideszt hibáztatja.

– Hibásak vagyunk mind. Az egész ellenzék egy gyáva, haszonleső, gazember banda – mondta a színész, aki a borderline személyiségzavarhoz hasonlította Magyarország mentális állapotát.

A Nemzeti Színházban történt baleset kapcsán Epres Attila úgy fogalmazott:

„Az egész történet az elejétől a végéig felháborító és minden szempontból ellene megy annak, amit úgy hívunk, hogy „munkarendileg szabályos”. Arról nem beszélve, hogy úgy kezdődött az egész történet a lezuhanás pillanata után, hogy a rendőrséget nem hívták föl, hogy lebontották a díszletet, tehát egy bűneset helyszínét, hiszen ez a történet életveszélyes, maradandó testi sérülést okozott a két kollégának. Ezért nagyon komoly felelőség terhel embereket, hiszen egy díszlet a megtervezés pillanatától addig, hogy egy előadásban szerepel, legalább három szűrőn átmegy” – fogalmazott Epres Attila.

„Most én nem hurcolnék meg a történtekért senkit, mert tudom, hogy ennek a – nem tudok másképp fogalmazni – valamiféle beteges kisebbségi érzéstől hajtott, szörnyű, bosszúálló embernek, aki Vidnyánszky Attila, a hatalmától retteg a Nemzetiben mindenki, és természetes, hogy nem tudnak ellene menni, amikor egy olyan vizsgálóbizottságot állít föl és titulál függetlennek, amelynek minden tagja a Nemzeti Színház dolgozója. Természetes, hogy nem fognak ellene vallani, mert az állásukkal játszanak. A két színész vagy a szüleik, vagy a hozzátartozóik nem fognak pert indítani, mert tudják, hogy akkor azt a színészt ellehetetlenítik, legalábbis addig, amíg ez az éra működik. Itt rettegés és félelem uralkodik jogszerűség és munkavédelmi szabályok helyett. Felháborító, hogy a rendőrség másnap a sajtóból tudta meg, hogy mi történt. És képtelen volt kivizsgálni a helyszínt. (…) Az is borzalmas és rettenetesen nehéz, hogy kollégám, Horváth Lajos Ottó többször is bocsánatot kér a lelkiismeretfurdalástól gyötörve Vidnyánszky Attilától, aki az egészért abszolút felelőssé tehető, hiszen állítólag többször is szóltak neki, mint rendezőnek, hogy veszélyes és meredek a díszlet és állítólag többször is azt mondta, hogy tessék megszokni, megtanulni, mert ilyen lesz.”

Epres Attila szerint Vidnyánszky Attila az utóbbi ötven-hatvan évet tekintve a legtöbb kárt okozta a magyar színjátszásnak:

Miután megalapította a Magyar Teátrumi Társaságot, elkezdte beszipkázni a színházakat, akik pénzt akartak az államtól. Persze, hogy akartak pénzt. Persze, hogy azt gondolták, hogy azt a kompromisszumot meghozzák, hogy belépnek ebbe az elég meredek dolgokat beszélő Vidnyánszky-féle körbe” – fejtette ki Epres Attila.

Arra is emlékeztetett, hogy Vidnyánszky Attila úgy kapott valamiféle felhatalmazást a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésére, illetve elsőként a Kaposvári Egyetem színházi tanszékének vezetésére, hogy adtak neki egy Kossuth-díjat és a Lex Vidnyánszkynak becézett törvénnyel kapott egy doktorit is: „Ami teljes őrület, olyan, mint valami Ceausescu-történet a régi Romániából vagy egy afrikai rezsimből. Nem lehet valakit kinevezni doktornak, mint egy népmesében, azért, mert kapott a királytól egy térdszalagrendet. Ez őrület! És mi ebben az abszurd történetben hirtelen azt látjuk, hogy két kollégánk életveszélyesen megsérül, majd elkezdenek nyüszíteni a vazallusok, hogy „Attila maradj”, ami egy Osztrovszkij komédiába illik vagy egy Moliére-be és egyszercsak megállapítják, hogy a történteknek nincs felelőse. Már az is abszurd, hogy lemond. Honnan mondana le? Félreértés ne essék, ő nem egy kinevezett igazgató. Ő egy intézmény tulajdonosa. Ezt nem mindenki tudja ebben az országban. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház Nonprofit Zrt egyik tulajdonosa. Ő nem mondhat le” – vélte Epres Attila, aki szerint a legrondább áldozathibáztatás zajlott a baleset után, hiszen elhangzott, hogy a színész figyeljen oda jobban.

Az SZFE modellváltása kapcsán is elmondta a véleményét:

„Egy nagyon hosszú idő alatt jól felépített művészi struktúrát, amit a mi nagy tanáraink, elődeink, Szinetár Miklósék és az Ascher, a Zsámbéki, a Székely fölépítettek egy pillanat alatt szétvertek. Ezt irtó nehéz lesz majd újra összerakni. Nem lehet az SZFE-t úgy letarolni, hogy a professzorok és nagy múltú szakmabeli tanárok helyére egyszercsak beültetnek foci barátokat, tanításra képzetlen színészeket és operatőröket. Botrány” – szögezte le a színművész.

• Milyen szabálytalanságok előzték meg a Nemzeti Színház novemberi súlyos balesetét?

• Miért tűr el mindent a magyar társadalom, és miért kell szégyellnie magát az értelmiségnek?

• Miért nem lehetne ma leforgatni a Szomszédokat?

• Mi a baj a magyar szinkronnal?

• Miért nem szabad hallgatni a daganatos betegségekről?

Ezekről a kérdésekről is szó esik az interjúban.