A járvány idején, 36 év társulati lét után döntött a szabadúszás mellett. 12 teátrumnak volt tagja, ahogy fogalmaz: „van ennek szépsége és hozadéka, bárhova megyek, sehol nem vagyok idegen”. Epres Attilát a Deszkavízió oldalán kérdezte Steindl Gabriella.

A teljes interjú itt, a DESZKAVÍZIÓ oldalán olvasható.

Epres Attila a Rózsavölgyi Szalon Szívhang című előadásában is játszik, ez az első alkalom, hogy a teátrumban színészként látható. A darab kapcsán elmondta: „A csajok (Szulák Andrea, Györgyi Anna és Sajgál Erika – A szerk.) már tudták, hogy miről fog szólni a Szívhang, és engem már úgy hívott Zimányi Zsófia (A Rózsavölgyi Szalon vezetője – A szerk.), hogy ők találták ki, hogy én is jöjjek. (…) Ennek azért nehéz ellenállni.”

A történetben komoly szerepe van a közösségi médiának. Arról szólva, ő mennyire van jelen az online térben, Epres Attila elárulta: „(…) Nem kampányolok, nem állok be mindenféle táborokba. De arra viszont elég büszke vagyok, amiben meg benne vagyok. Ilyen a Tanítanék Mozgalom, jövök-megyek a noÁrral, tagja vagyok a PET Kalózoknak, ami nekem nagyon fontos.”

Azt is elárulta, megkeresik vagy van-e egy belső küldetése: „Régen nem volt, mert azt a hülyeséget találtam ki, hogy egy művésznek nem kell politizálnia. Aztán egyszer a csodálatos Fodor Tamás elmagyarázta, hogy ez mekkora marhaság. (…) És egyszercsak felébredtem ebből a csipkerózsika álomból, ami nem azt jelentette, hogy előtte érintetlen voltam, mert addig is rettenetesen bosszantott sok minden, inkább egyfajta védelmi reakció volt a távolságtartás. Amúgy is szociofób vagyok, nem tudom, hogy tudtam színész lenni, egyszerűen nem bírom a sok embert egyszerre. Meg nem tudok beállni közösségekbe sem, ha sikerül is, akkor hamar távozom onnan. Most ez alól vannak kivételek.”

Azt is hozzátette, a társulati létben izgatta a közös munka, de a közösségből óhatatlanul munkahely lesz, a szabadság az elillan egyszercsak, „Bereményi írja le jól: „eltűnik, mint a pálinkafolt az asztalról„. (…) Nem nagyon tudok lógni a szekrényben a többi kabát között, ez nekem nem megy. Amikor valami nyomja a szívemet, akkor azt előbb-utóbb, vagy szépen, vagy nem szépen, de meg fogom mondani. Egy darabig azt mondták, hogy gonosz vagyok, én meg mindig mondtam, hogy nem gonosz vagyok, hanem őszinte. De hogy az milyen rossz – mondják. Sajnálom, de nekem nincs arra időm, hogy ne legyek őszinte” – mondta Epres Attila.

A teljes interjú itt, a DESZKAVÍZIÓ oldalán olvasható.