„Eredendő szeretet élt benne, és csalhatatlan mesteri ösztön. Bűvös ereje volt” – mondja Udvaros Dorottya, akit a Fidelio oldalán és a XIII. kerületi Hírnökben kérdezett Karácsony Ágnes Törőcsik Mariról.

„(…) Még színművészeti főiskolás voltam, harmadéves, amikor először találkoztunk. Mari férje, Maár Gyula 1977-ben televíziós portréfilmet készített róla Színész vagyok címmel. Major Tamás is szerepelt benne, kölcsönösen tisztelték egymást. Kaptam a filmben egy jelenetet én is. Marinak és nekem ugyanazt a helyzetgyakorlatot kellett megcsinálnunk. Major találta ki. „Mész az utcán, meglátod a régi szerelmedet, hezitálsz, odalépj-e hozzá, de inkább hagyod elsétálni, nem akarod, hogy észrevegyen…” (…) Mari megállt, nézett, a tekintetében lefutott a régi kapcsolata a férfival, az együtt töltött jó és a rossz idők, dühök és lángolások, alig rezdült az arca, nem mozdult, a közös múltjuk azonban élt ebben a mozdulatlanságában.

Egy év múlva találkoztunk újra a Nemzeti Színházban. A Téli regében – Major rendezte – Mari volt Hermione, én Perdita, a lánya.

16 évig nem láttam az anyámat. Aztán feltűnt az életemben. Térdeltem a színpad közepén, és Mari elindult felém.

Ez a pecsétje számomra a színművészetnek: mit jelent, hogy egy színész jelen van abban a szituációban, amit eljátszik, miként adja oda, milyen energiával a fizikumát, a mentális figyelmét, a lelkét annak a sorsnak, amelyet megmutat. Maritól ez a mély tanulság kísér a pályámon” – fejtette ki Udvaros Dorottya.

A teljes nyilatkozatot ITT olvashatja.

Udvaros Dorottya gondolatait lejegyezte: Karácsony Ágnes