Katona Kinga – gyermeke születése után – már az előző évadban, 2022 januárjában visszatért a Nemzeti Színházba. Előbb a korábbi szerepeiben láthatta a közönség, az idei évadot pedig Gruseként kezdte volna, de Trill Zsolt izomszakadása miatt elmaradt a Brecht-dráma októberi bemutatója. Így 2023 januárjában két premierje is lesz: A kaukázusi krétakör, illetve Molière Don Juanja. A színésznő Filip Gabriellának mesélt az érzelmek értelméről, egy biccentés jelentéséről, párhuzamos próbákról, kis és nagy szerepről.
A teljes interjú a Nemzeti Színház magazinjában olvasható.
Mennyire viselte meg, amikor még ősszel A kaukázusi krétakör bemutatója előtt, a főpróbahéten, a célegyenesben le kellett állniuk?
– Ennek senki sem örült, ahogy én sem. Trill Zsolt sérülése miatt kellett leállítani a próbafolyamatot, és maradt el az októberi bemutató. Nem történt nagy baleset, csak egy rossz mozdulat okozta az izomszakadást. Az eredetileg tervezett premier estéjén nagyon furcsa érzés tört rám, de biztos vagyok abban, hogy valamiért így kellett történnie. Mikor a novemberi bemutatót is el kellett halasztani, azt már sokkal könnyebben viseltem.
Akár örülhetett is volna: több időt tölthetett a kislányával.
–Természetesen annak mindig örülök, ha a kislányunkkal lehetek. De ez a szerep, és persze a színház is fontos számomra. A szülés után hamar megerősödtem. Ezt elsősorban annak köszönhetem, hogy a gyermekünk nagyon nyugodt természetű. Egész éjjel alszik, így mi is tudunk pihenni. Szerencsére édesanyám szívesen segít. Amikor 2022 januárjában visszajöttem a színházba, az igazgatóm, Vidnyánszky Attila – nekem tanár úr –, felajánlotta, hogy nem kell mindjárt visszavennem minden szerepem, választhatok is ezek közül. Végül abban maradtunk, hogy szépen, fokozatosan visszatérek a korábbi szerepeimhez, az Egri csillagokat kivéve. A felújító próbák után folyamatosan vissza is kerültem azokba a repertoáron lévő darabokba, amelyekben eredetileg játszhattam.
A Brecht-premier halasztásának azért is örülhetett volna, mert maradt ideje az esetleg nyitva maradt kérdések, bizonytalanságok átgondolására!
– Ez igaz. Mivel a baleset miatt megszakadt a próbafolyamat, a bennem ragadt kérdésekre magam kezdtem megkeresni a lehetséges válaszokat. Újra elolvastam a szöveget, megnéztem a témával kapcsolatos irodalmat. Folyamatosan átgondoltam magamban a jeleneteket, és próbáltam fejben lejátszani őket, hogy frissen éljenek bennem.
Gondolom, nem ez az első találkozása Brechttel.
– Természetesen a gimnáziumban és Kaposváron is, a színművészeti egyetemen tanultunk Brechről, az ő újításairól, az epikus színházról vallott nézeteiről, a dramaturgiai elképzeléseiről. Itt a Nemzeti Színházban először a Zsótér Sándor által 2016-ban rendezett Galilei élete című előadást láttam, az elsősorban Törőcsik Mari miatt lett emlékezetes számomra. A gömbfejűek és csúcsfejűek volt a következő emlékezetes előadás, azt is Zsótér rendezte, és abban nekem is volt egy kisebb szerepem. Majd a 2018-as MITEM-en, a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozón A kaukázusi krétakör előadásával vendégszerepelt itt a Berliner Ensemble társulata. Ebből is őrzök magamban néhány képet. Az különösen erősen belém ivódott, amikor az anyaság bizonyítására mindkét nőnek maga felé kellene húznia a gyermeket. Akkor még eszembe sem jutott, hogy néhány év múlva én játszhatom majd el ezt a csodálatos szerepet.
A kislánya, a saját anyasága mennyire segítette ebben a szerepformálásban?
– Az biztos, ha a próbák során a kislányomra gondoltam – és bizony gyakran eszembe jutott –, könnyebb volt Gruseként védelmeznem, mentenem a magára maradt gyermeket. Érdekes módon az egyes jelenetek kidolgozásánál éreztem ezt a segítséget, de amikor már a dráma egészében, a teljes ív felépítésében gondolkodtam, akkor részben el kellett engednem a személyes érintettséget, mert különben elviselhetetlenül nehéz lett volna a játék.
A rendező, Avtandil Varszimasvili Grúziából érkezett. Nyilván van tolmács, de nem lehet könnyű a megértés.
– Ezzel semmi gond nem volt. Az első próbákon a rendező elmondta, hogy mit gondol erről a darabról, hogy képzeli az egyes szereplőket, így gyorsan egymásra tudtunk hangolódni, mert már az asztali próbák során tisztázódott, hogy kinek mi a motivációja és az útja a darab során.
Most már csak a nézőnek kell értenie!
– Ettől nem félek. Nincs szükség különösebb aktualizálásra vagy magyarázkodásra, hogy valaki megértse ennek a példázatnak a mai párhuzamait. Annyi tragédia, annyi gyanakvás, borzalom, bizalmatlanság tapasztalható napjainkban is, hogy mindenki pontosan érteni fogja Brecht gondolatait.
A következő bemutatója, a Don Juan rendezője is külföldről érkezett.
– Alekszandar Popovszki a Maribori Szlovén Nemzeti Színház művészeti vezetője. Az ő rendezése volt 2021-ben a Bulgakov-darab, A Mester és Margarita, amiben én játszottam Margarita szerepét, úgyhogy ismertük már egymást.
Trill Zsolttal A Mester és Margarita után most A kaukázusi krétakör hozta össze…
– Zsolt sok motivációt ad nekem minden próbafolyamat alatt. Nagyon sokat lehet tanulni tőle intenzitásról és színpadi ritmusérzékről. Nagyon reméltem, hogy a baleset után nem kell beugró szereplővel bemutatni a darabot, mert ez az előadás Zsolt nélkül számomra elképzelhetetlen.
Mint idősebb kolléga megmondja, ha valamit rosszul csinál?
– Mi szerencsére általában egyet gondolunk a szerepek kapcsán, így erre nincs is szükség, de ha valami miatt elbizonytalanodom, ő rögtön megérzi, és megpróbál segíteni. Nem is feltétlenül csak szavakkal. Ha valami nem stimmel neki, egy hunyorításból, egy biccentésből érezni lehet a véleményét. Ebben a próbafolyamatban különösen sok segítséget kaptam tőle, és nem csak a közös jelenetekben. Akkor is bent ült a próbán, amikor nem volt feladata, mert fontos volt neki, hogy figyelemmel kísérje az előadást, és hogy jó legyen a végeredmény. Akkor születhet sikeres előadás, ha az üzenet, amit a darab hordoz, minden alkotónak egyaránt fontos, és hinni tudunk benne, hogy a nézőknek is valami igazán értékeset tudunk vele átadni.
A férje, Berettyán Nándor rövidesen mint Petőfi jelenik meg a mozikban. A filmforgatás kapcsán biztos eszébe jutott, hogy lehetett volna akár Szendrey Júlia is.
– Egyetlen pillanatig sem fordult meg a fejemben. Egyébként sem jellemző rám ez a hozzáállás, persze előfordul, hogy egy-egy szerepről, amit színházban látok, azt gondolom, hogy mélyebben is meg lehetett volna fogni, és hogy én mennyire másképp oldottam volna meg, de ez ebben az esetben fel sem merült.
Szerző: Filip Gabriella
fotók: Eöri Szabó Zsolt