Koltai Lajos legújabb mozijában Nagy Katica játssza a női főszerepet. A 27 éves színésznő régóta áll reflektorfényben, ám a Semmelweis-filmhez hasonló munkában még nem volt része. A Kultúra.hu kérdezte.

„Ez a nő két perc múlva sztár lesz!” – ezt mondta róla egy filmes menedzser. A kérdésre, mit gondol erről, Nagy Katica elmondta:

„Meglepő és jóleső ezt hallani, mert ilyeneket a szemembe soha nem szoktak mondani. Nyilván olyan mondhatta, aki egyébként is kedvel. Különben pedig bármi történhet. Jelenleg a Semmelweis Ignác életéről szóló, A láthatatlan gyilkos című filmet forgatom 48 napon keresztül. Ennyit életemben összesen forgattam eddig, úgyhogy komoly súlyként nehezedik rám, hogy ezt most nagyon jól kell csinálnom. Kizárólag erre koncentrálok; azon igyekszem, hogy a maximumot hozzam ki magamból, és úgy osszam be az energiámat, hogy napról napra újult erővel lássak neki a munkának.”

Arról szólva, hogy gyerekkora óta szinkronizál, kifejtette: „Dezsőffy Rajz Katalin volt a mentorom, ő vitt ebbe a világba. Kilencéves koromban elé álltam, és arra kértem, hogy tanítson ki. Az osztálytársam anyukája volt, így ismerkedtünk meg. A szüleink együtt jártak a szülői értekezletekre a XVI. kerületi Móra Ferenc Általános Iskolába. Nincsenek véletlenek! Nekünk Katival találkozunk kellett, meg kellett engem szeretnie. Az életem során sok ilyen találkozás volt, amely után csak jóval később vált világossá, hogy miért kellett éppen úgy történnie. Az egyetemi mesteremmel, Zsótér Sándorral is ilyesmi utat jártunk be. Ha nem ő felvételiztet, egészen biztos, hogy nem vesznek fel a színművészetire. Ő volt az egyetlen ember az egyetemen, aki igazán kíváncsi volt rám, és látott bennem fantáziát. Nem illettem bele abba a szabványba, ami akkor divat volt: nem voltam az a tipikus szép lány, és iszonyú zárkózott voltam. Zsótérnak volt türelme ahhoz, hogy megvárja, amíg kinyílok, hogy „kihámozzon”. Abszolút nem voltam ügyes, vicces, technikás, magabiztos. Szerencsétlennek tűnhettem.”

Arról is faggatták, milyen karakterek találják meg leginkább: „Mindig más. (…) A határozottság ösztönösebben jön belőlem, mint a törékenység. Ha nagyon mást kell csinálnia, mint amilyen, az komoly feladat a színész számára.”

Azt is hozzátette: „Szeretnék sok jó színházat csinálni! Szívesen dolgoznék minél több izgalmas alkotóval és kollégával. Korábban játszottam Takács Katival, aztán egy független előadásban Kerekes Évával. Ők olyan kaliberű színésznők, akikkel bármikor újra dolgoznék. A Fortéban Földeáki Nóra kollégája lehettem: szerintem ő a generációja legjobbja. Rengeteget tanultam tőlük magamról; arról, hogy miként érdemes dolgozni, milyen technikák vannak arra, hogy kibányászd magadból azt, amit szeretnél, és eljuss magadban oda, ahova vágysz. (…) Most csodálatos munkáim vannak. Iszonyú szerencsésnek gondolom magam, mert jobbnál jobb feladatokkal halmoznak el. Mindig beesik valami, ami fel tud villanyozni, tovább tud vinni, amiért érdemes felkelni. De nemsokára anya, egy otthon része szeretnék lenni.”