gate_Bannergate_Banner
Ignjatovic KrisztinaSzinetár MiklósLáthatáron CsoportMiskolc
  • facebook
  • instagram
  • 2022. január 25., kedd

    “Ez a regény maga a lázadás” – Beszélgetés a livestream Budapesti Skizo rendezőjével

    2021. november 29., hétfő 08:45

    Sándor Dániel Máté rendező hallgató jelenleg az utolsó félévét tölti egyetemistaként, nyár elején a salzburgi Mozarteumon fog diplomázni. Hazai Attila Budapesti Skizo című regényének feldolgozásával kapcsolatban még két évvel ezelőtt kereste meg a Mannát, hogy az egyébként egyetemi vizsgaelőadásnak készülő produkció körülményeit hogyan lehetne jól megalapozni. Akkor még színházi térről, forgószínpadról, a történéseket élőben kísérő zenekarról volt szó. A koronavírus teljesen átalakította a terveket, újraírta a megvalósítás körülményeit. A Budapesti Skizo a rendező saját lakásából közvetített livestream produkcióként született meg, egyetlen olyan kísérletként, amely egy kamerával, egy snittben követ végig egy színházi előadást. Egy új látásmód, mely egyedi módon keveri a színházat a filmes és televíziós műfajokkal. A fiatal alkotócsapat heroikus kísérlete utoljára lesz látható a virtuális térben november 29-én este 22 órakor. A Budapesti Skizo ingyenesen elérhető a youtube-on, de csak élő adásként tekinthető meg, nem visszanézhető.

    Budapesti Skizo Sándor Dániel Máté rendezésében / Manna / Fotó: Sin Olivér

    Mi fogott meg először a Budapesti Skizo-ban, amiért elkezdtél vele foglalkozni?

    Olyan művet kerestem, ami nem történetközpontú. A Skizo igazi ereje abban rejlik, hogy semmi igazán említésre méltó nem történik benne. A “főhős” leginkább csak “elvan” otthon, a kis szobájában, a barátnőjével. Zenét hallgat, beszélget néha, vad álmokat szövöget, aztán elfelejti, vagy igazából nem is érdekli, festene, agyalgat. Unalmában elfogyaszt egy kis füvet, egy kis speedet és hagyja, hogy a gondolatai csapongjanak. Talán író szeretne lenni a leginkább. De mindez egy száguldó szövegfolyamba van ágyazva, ami végtelennek tűnve rohan a semmibe. A szereplők élete egy milliméternyit sem változik a történet során. A dramaturgia teljesen kiszámíthatatlan. Nihil. És persze a kor, a zenék, eléggé behúzott ez a világ.

    Hazai Attilát szókimondónak, lázadó személyiségnek írják le, fanyar humorral és markáns írói stílussal. Érzel valamilyen hasonlóságot ezekkel a vonásokkal?

    Nagyon élvezetes olyan szerzővel dolgozni, aki szellemiségében és radikalitásában ennyire inspirálóan tud hatni egy csapatra. persze ehhez kell egy radikális kor és környezet is, ahol ezek a mondatok és érzések ennyire elevenek bennünk is. Annyira szorongató a légkör, hogy nehéz és megterhelő lehet nem erről beszélni. Lázadni kötelességünk. A darab főhőse, Soros Feri, azért kimond olyan dolgokat, amiket 25 évvel később is, gyakorlatilag módosítás nélkül lehet mondogatni: kereszténység mögé bujkálásról, érdemtelenül agyon díjazásról, mutyizásról, médiáról, félretájékoztatásról. De amúgy ezekről is csak azzal a természetességgel, amilyen természetességgel mi is. A történet 97-es, a drog, mint téma, akkoriban eléggé kiverte a biztosítékot, ez ma sincs másképp, gondolom. Bár itt véleményem szerint ez inkább egy olyan formai ötlet a szerzőtől, amivel képes igazolni, hogy szereplője fejében folyamatosan több szálon fut a cselekmény, képes monologizáltatni Ferit anélkül, hogy ez valami erőszakos formalitás lenne, így, ezzel a teljesen lényegtelen napjával ugyanolyan pontossággal mutatja meg hősét, mintha egy teljes életrajzot látnánk, bár ez sem szempont. Ez a regény maga a lázadás.

    Budapesti Skizo Sándor Dániel Máté rendezésében / Manna / Fotó: Sin Olivér

    Csak a Covid fordított az online megvalósítás felé, vagy eredetileg is ezzel terveztél?

    Kamerával dolgozni nagy vágy volt bennem mindig is. Eredetileg színpadra készült volna, bár utólag ez nehezen elképzelhető számomra, a szöveg nagyon steril, egyszerű mondatokból épül fel, színpadon valószínűleg nagyítani, sarkosítani kellett volna a szöveget és a játékot, ami mindenképpen a rovására ment volna az alapanyagnak. Illetve ez a forma, ami végül kialakult, azt gondolom, hogy nem csak a Covid helyzetre adott reakcióként értelmezhető, bár ezzel a kérdéssel foglalkozni sem utolsó. Az egyetem alatt Bagossy László sokat beszélt velünk a tartalom és a forma elidegeníthetetlenségéről, a kettő szoros kapcsolatáról. Itt egy huszonéves lázadó fiatal tölt el egy napot otthon egyre jobban belecsavarodva a saját gondolataiba. A tehetetlenség és a reménytelenség érzése árad belőle. Ez a történet nagyon intim, olyan, mintha belekukkolnánk két ember magánéletébe.

    Amikor formát kellett választani, egyből tudtad, hogy egy vágatlan stream lesz a megoldás egy lakásban?

    Így, hogy a lakásunkban próbáltunk, nem kellett igazodni próbateremhez, a díszlet is gyakorlatilag folyamatosan építhető, csiszolgatható volt, és még sok minden más hatására egyszerre összeállt a fejemben a dolog. De az még köszönőviszonyban sem volt a mai előadással, nagyon hosszú folyamat volt, minden döntésre hagytunk magunknak elég időt. A teret napról napra átrendeztük, a szöveget is ezerszer újrahúztuk, közben ott éltünk, szóval valahogy az is belekerült. Lehet, hogy nem is próbáltunk kétszer ugyanabban az elrendezésben.

    Mennyit formálódott az alkotói csapat körülötted az előkészítés békebeli időszakától a bemutatóig?

    Sokat, de ez ebben a covidos időben, a széteső, félbehagyott, újrakezdett próbafolyamatokkal szinte elkerülhetetlen volt. Egy előadás, nem profi színházi körülmények között mindig annyi, amennyit az alkotók önerőből képesek beleáldozni.

    Budapesti Skizo Sándor Dániel Máté rendezésében / Manna / Fotó: Sin Olivér

    Mennyire szabad és improvizatív ez az előadás, akár a színészi, akár a technikai oldalról?

    A technikai rész nem az. Sok munkába telt, mire összeállt az a végleges rendszer, amivel dolgozunk. A stream felszerelést Todoroff Lázár biztosítja és állítja össze minden alkalommal, illetve operatőrként is dolgozik az adás alatt. A próbák során sok fajta kamerát használtunk, ezeket is innen-onnan kértük kölcsön, mire meglett a végleges, amit szintén minden alkalommal el kell kérnünk. A lakást fél év alatt alakítottuk át olyanra, hogy a kamerakép, mivel végig mozgásban van, soha ne lukadjon ki, galériát építettünk a hely maximalizálás érdekében. A szobát is mi festettük ki kékre, hogy bluescreenként funkcionáljon, ugyanígy a bútorokat is. A hang volt az igazi feladvány, mivel ezt filmeknél utólag szokták rögzíteni, nekünk ezt is élőben kell a lehető legtisztábban sugározni, a szükséges mikroportokat is 3 helyről szoktuk beszerezni. Fehér Andris élőben keveri a hangot, a kamerát körbe adogatjuk, minden jelenetben gyakorlatilag más az operatőr, bár az operatőri munka is van, hogy improvizatívabb, erre a legjobb példa a vendégek jelenet, ami egy elég pörgős kb. 20 perces snitt, amit Macsuka Patrik rögzít.

    A színészi játék szempontjából jóval nagyobb a szabadság. Sokat próbáltuk ezeket a jeleneteket különféle terekben és beállításokban, így igazából a játszóknak ezen a tartományon belül szabadon lehet mozogniuk. De persze van olyan is, például az Ózon Hotel jelenetnél, ahol egy hosszú beállításban kell a jelenetet végigvinniük. A próbák során korábbi kört mindig visszanéztük a színészekkel, Rezes Dominikával és Béres Bencével, átbeszéljük, hogy min kéne változtatni, és az alapján ugrottunk bele ismét.

    A zene nagyon meghatározó eleme az előadásnak, a műben megszólaló zenéket a Zsámbéki színész osztályból összeállt zenekarral vettük fel, stúdióban. Az előadás során Zsigmond Áron végig zongorán közreműködik, darabfoszlányok szólalnak meg folyton.

    Budapesti Skizo Sándor Dániel Máté rendezésében / Manna / Fotó: Sin Olivér

    Viszel magaddal valamit tovább ebből filmes világból, illetve az online alkotási tapasztalatból a következő színházi munkáidba?

    A Skizo bemutatója eredetileg március 15-én lett volna, de akkor a covidszámok olyan hihetetlenül emelkedtek, oltásunk még nem volt, és majdnem az összes színház leállt, így kénytelenek voltunk abbahagyni a munkát mi is. Közben máson is elkezdtem dolgozni, egy csapattal már készítettük elő a Don Giovannit, amit szeptemberben mutattunk be a Marczibányin. Az az előadás másfél hét múlva, december 9-én lesz legközelebb, több kamerával fogjuk rögzíteni, de az újra súlyosbodó covid helyzet miatt gondolkodunk, hogy akkor már élőben is sugároznánk, ugyanezzel a felszereléssel, amit létrehoztunk. Így ezt a technikai tudást, amit a Skizo hozott, mindenképpen tudom hasznosítani. De ettől függetlenül is gondolkodom azon, hogyan lehetne továbbfejleszteni: nyilván nagyobb, jobb adottságú tereket, esetleg több helyszínt összekötni több kamerával, sok lehetőség van még ebben. Talán legközelebb a rögzített képekkel való játékot is bátrabban lehetne használni.

    Nehéz kérdés ez az online platform, a bemutatón kb. 200 megtekintés volt, amiről tudjuk, hogy egy készülék előtt többen is nézhették, szóval a duplája is lehet a valós nézőszám. Tudjuk, hogy Finnországból, Stuttgartból, Amerikából és Teneriféről, Budapestről, Szekszárdról egyszerre, egy időben tudták nézni. Ez mindenképpen nagy eredmény, viszont a nyáron, ahogy a járvány csillapodott és talán el is felejtődött, és a nézőszám megcsappant. Sokan problematizálták felém, hogy hagyjam fent youtube-on, és majd megnézik, amikor ráérnek, ezt mi nem igazán szerettük volna, mert hiszünk abban, hogy ez így színház, hogy jelen időben történik. Az elmúlt hetekben a Skizo korábbi rögzített online felvételeit elkezdtem kicsit megszerkeszteni, hogy – legyen belőle egy olyan verzió, ami esetleg fennmaradhat állandóan a neten -, hátha, de abbahagytam, mert ez teljesen megölte a formát. Amit élőben csinálunk, az sokkal közelebb áll a színházhoz. Itt ez a lényeg, hogy élőben történik, ezért esetleges. Szurkolunk azért, hogy (ne) sikerüljön, és sok ember közös, koncentrált munkájából jön létre.

    Budapesti Skizo Sándor Dániel Máté rendezésében / Manna / Fotó: Sin Olivér

    Mégis valahol azt gondolom, hogy ez a nézőszám, amit elértünk, nevetségesen alacsony. Nyilván, a színházban kistermekbe szorulunk, havi egyeket játszunk, egy darab élete nagyon lassú, és nagyon körülményes. A youtube-on, mint platformon viszont, amit színházban teltháznak hívunk – 80-100-200 fő – nevetséges semmiségnek hat, főként a globális platform több százezres, milliós megtekintéseihez képest.

    De bízom benne, hogy ez egy folyamat, idő kell, mire kialakul ez a fajta nézői kultúra. Leginkább az a kép van a fejemben, amilyen a tévézés hajnalán lehetett, az emberek, mint a színházat, várják, felkészülnek rá, rászánják az időt és odagyülekeznek, ahol látható. Itt nincs limit, nincs pár tíz, pár száz szék, amiért versenyezni kell, elvileg bárki bárhonnan tudja nézni.

    Szerző: Gáspár Anna

    Az esemény linkje itt található: https://fb.me/e/206HjWZOp

    banner_bigBanner2
    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2022 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka