Július elsejével új igazgató kerül a 75 éves szegedi Kövér Béla Bábszínház élére Kiss Ágnes személyében. A Kultúra.hu kérdezte.
Elődje édesapja volt a színház névadó alapítója. Mostanáig az intézmény – jóllehet önkormányzati fenntartásba került az évek során – a család vezetésében maradt. Ennek kapcsán Kiss Ágnes elmondta: „Szakmailag azt éreztem, Szegeden mindent elértem. Nagyon erős kötődésem van ehhez a bábszínházhoz, gyerekkorom óta ide járok. Az, hogy Schneider Jankó művészeti vezetővel megnyertük a pályázatot, azt jelenti, hogy Szegeden igény van az újításra.”
Kiss Ágnes arról is beszélt, egyre elterjedtebb az a felfogás – ami a Budapest Bábszínház mottója is –, hogy a báb nem korfüggő. „Kissági vagyok, így, egybe írva. Anyaként, nőként, barátnőként, az édesanyám lányaként is definiálom magam. Egy nő rengeteg szerepben tudja kiélni magát. Esetemben nyilván nagyon fontos a báb. Ez a szenvedélyem, a szerelmem. Azok a bábosok, akiket én ismerek, hasonlóan gondolkodnak. Kemény Henrik bácsinak például még a hangja is olyan volt, mint Vitéz Lászlónak. Úgy vette fel a telefont. Eggyé vált vele. Fura, kettős tudatállapot. Picit máshogy használjuk a testünk és a hangunk, mint a színészek. Ők a saját testüket a jelenben használják, ott, abban a pillanatban kell hitelesen megszólalniuk. A bábszínésznél is így van ez, de nálunk eggyel előrébb kell gondolkodni, mert át kell adni egy tárgyat a kollégának, vagy egy untermannak, és át kell gondolni, hogy ez a báb innen oda hogyan fog eljutni. A bábozás jó értelemben vett skizofrénia, izgalmas analizáló tudatállapot. Önreflexív figyelemre van szükség” – mesélte a művész.
A kérdésre, miért marad Szegeden, ha Budapesten is tárt karokkal várják, azt válaszolta: „Több helyen is dolgozom Pesten, de alapvetően lokálpatrióta vagyok, akit rabul ejtett Szeged. Van a városban potenciál, hogy nagyon izgalmas bábszínházat hozzunk létre. Minőségi gyerekprogramokat szeretnék megvalósítani, amelyekből az utóbbi időben hiány van, bár a városvezetésnek komoly rá az igénye. Bábos szakemberek hiányoznak, úgyhogy Szegedre kell hozni őket.”
„Nyílt pályázatot írtam. Világossá akartam tenni, hogy bár személyes motiváció vezérelt, komplex gondolkodást igényel a munka. Szeretném fejleszteni az infrastruktúrát, a marketinget, a színészi játékot. Sok átalakítás kell, arculatváltás, másfajta külső és belső kommunikáció, társulatépítés, workshopok, külföldi tréningek. Kortárs gyerekirodalmi szalont tervezünk, és lesz egy gyerekfesztiválunk nyár végén a Szegedi Ifjúsági Napok alatt, ezzel nyitjuk az új évadot. Más kulturális intézményekkel is összekapcsolódunk egy-egy projekt erejéig. Az első évaddal Szeged lokálpatriótáit kívánjuk megszólítani, hiszen ez az intézmény alulról szerveződve jött létre. Olyan alkotókat invitálunk az évad repertoárjához, akik kötődnek a városhoz, vagy olyan műveket veszünk elő, amelyek Szegedhez kapcsolódnak. Ahhoz, hogy ezek jól sikerüljenek, közös gondolkodásra van szükség. Nem akartam, hogy például a színészek beleugorjanak olyanba, amit nem ismernek. Ezért érhető el bárki számára a pályázatom. Egy jó vezető muszáj, hogy számon kérhető legyen. Szeretek nyílt lapokkal játszani. Kezdetektől jó visszajelzéseket kaptam, jó hullámhosszon mozoghattam” – számolt be Kiss Ágnes.
A teljes interjút ITT olvashatják.