Augusztus 18-án érkezik Zsámbékra a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata A helység kalapácsa című előadással Vidnyánszky Attila rendezésében. A Nemzeti Színházzal közös produkció próbafolyamata sajátos körülmények között, az orosz-ukrán háború kitörése után, már Magyarországon zajlott. Az előadás pedig remek kritikákat kapott azóta is, ezen a nyáron júniusban például Kisvárdán láthatta a közönség. Az előadásról és a társulatról a Sin Edinát, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Jótékonysági Alapítvány igazgatóját kérdeztük. 

Szokatlan történelmi helyzetben született az előadás. Hogyan élték meg a próbafolyamatot? 

Szívünkhöz rendkívül közel álló előadásról van szó, hiszen ez az a darab, amelyet közvetlenül az ukrán–orosz háború kitörése után, 2022. március elején kezdtünk próbálni. Az Ukrajnában bevezetett és azóta is fennálló hadiállapot hirtelen és gyökerestül változtatta meg az életünket, de ez a próbafolyamat és előadás minden nehézséget áthidalva a színház mellett, együtt tartott bennünket; a háborús rémület és bizonytalanság kellős közepén stabilitást jelentett a társulat minden tagjának. Az előadást Vidnyánszky Attila rendezte, a próbákat Magyarországon tartottuk. Kárpátalján ez akkoriban már csak azért sem ment volna, mert hónapokon át kijevi színházi menekülteknek nyújtottunk átmeneti szálláshelyet a beregszászi főépületünkben. A háború okozta benyomások, érzelmi impulzusok beépültek az előadásba, s a klasszikus Petőfi-műben nem egyszer a jelenkor aktualitásai is megfogalmazódnak. Emellett van egy kevésbé ,,akut”, de mégis fontos aktualitása az előadásnak, mégpedig Petőfi születésének 200. évfordulója. Mi ezzel az előadással adózunk előtte.

Az előadást számos helyen játszották már, sokat utaznak vele. Ilyenkor szükséges a színpadhoz, helyszínhez adaptálni az előadást? 

Az idén 30 éves beregszászi színház rutinos utazó, nagyon sok helyen megfordult már a társulat. Minden helyszínből igyekszünk kihozni a legtöbbet, ez – különösen szabadtéri előadás esetén – rugalmasságot kíván a színésztől, a színházi háttérdolgozótól egyaránt, és akkor még nem is beszéltünk azokról az interakítv részekről, amiket nyomokban A helység kalapácsa is tartalmaz.

Petőfi és az Amazontermészetű Márta szerepét kettőzött szereposztással játsszuk, Zsámbékon Petőfit Séra Dani, míg Amazontermészetű Mártát Fornosi D. Júlia alakítja majd.

Zsámbékon kívül hol találkozhatott még a közönség az előadással? Voltak máshol is szabad téren? 

A Gyulai Várszínház tavaly velünk nyitotta évadát, azt követően megfordultunk már vele például a Pécsi Harmadik Színházban, Székesfehérváron, Kecskeméten, Veszprémben, az Esztergomi Várszínházban, elvihettük már Torockóra, Marosvásárhelyre, Kolozsvárra, Aradra, Temesvárra, Komáromba stb.

A darab egy humort nem nélkülöző alaphelyzetből indul: a falu templomába a misén hortyogó embert bezárják, kijutása számos lehetőséget felvet. Mennyiben aktuális, mennyiben értelmezhető a jelen helyzetre a darab alaptörténete? Felvet-e aktualitásokat? 

Az előadás alapvetően megőrzi a komikus eposz főbb stiláris jegyeit, s az ismert alaptörténet mentén haladnak az események is, de — ahogy már említettem — abból kilépve reflektál a körülöttünk zajló eseményekre, leginkább a háborús helyzetre, a bőröndbe csomagolt életekre. Hogy ez pontosan miként, milyen formai megoldásokkal jelenhet meg az 1844-ben írt darabban, azt majd a helyszínen láthatja meg a néző.

Milyen kihívás egy majd’ 180 éves szöveget, eposzparódiát a 21. században befogadhatóvá tenni? Mennyire jön át a humor, a fricska, a stílusparódia a ma embere számára? Milyen plusz erőfeszítéseket igényel a szöveg ez a színészektől? 

Az előadás ragaszkodik az eredeti Petőfi-szöveghez. Azt tapasztaljuk, hogy hamar hozzászoknak a nézők, ,,átáll” a fülük erre a nyelvezetre, sőt, az előadásnak köszönhetően felidéződnek olyan kifejezések, archaizmusok, amelyeket magunktól már nem használnánk, nem keresnénk. Megvan annak a mosolygós bája, amikor rájövünk, hogy mi ezeket értjük.

Kiknek ajánlja az előadást? Van-e olyan szándék, hogy a kötelező olvasmányok között is jegyzett művet a mai fiatalok számára hozzák közel? 

Az előadást korosztálytól függetlenül mindenkinek ajánljuk, látogatják is vegyesen. Annak különösen örülünk, amikor fiatalok érkeznek a nézőtérre, hál’ Istennek, ez elég gyakori. Nemcsak az előadások alatt érezhető a figyelem részükről, hanem az előadások utáni megkeresésekből, a színészek iránti érdeklődésből is azt látjuk, hogy sok fiatalt vonz ez a világ.

Emellett nem győzzük hangsúlyozni, milyen sokat tehet hozzá a színház a pedagógusok munkájához is. Testközeli, emberközpontú élmény egy-egy kötelező olvasmánnyal ,,élőben”, a színpadon találkozni, ahogy megelevenednek a szereplők, ahogy a színész kísérletet tesz rá, hogy például Petőfi alakját körvonalazza. Nagy az esély rá, hogy ezek a pillanatok maradandóvá teszik a történetet számukra.