A cseh szerző, Petr Zelenka jelenlétében zajlott a Thália Színház újabb nagy sikerű bemutatója, a Beckham-a Anglia legnagyobb szexbotránya című keserédes komédia.  Zelenka egy olyan történetet dolgozott fel, amely lázban tartotta az egész brit bulvársajtót: a holland Rebecca Loos  2004-ben állt nyilvánosság elé azzal, hogy viszonya volt a sztárfocistával, akinek a személyi asszisztenseként dolgozott akkoriban. A bulvármédia működését, torzításait, lélekölő hatását is érzékletesen leleplező darab rendezője Keszég László.

A Farsang után a Beckham a  második rendezésedet  ebben az évadban a Tháliában. Hosszabb távra tervezett együttműködésről van szó köztetek?

A Farsangot az előző évadban készítettem, igaz ez még ugyanaz a kalendáriumi év. Vendégrendezőként hívtak vissza, aminek nagyon örültem. Harmonikus együttműködés alakult ki mindenkivel, a Thália Színház minden tárával, az előadás minden munkatársával. A színházakban a következő évad az előttünk álló két- három hónapban készül, december elején konkrétumok még sehol nem hangzanak el, de nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam a vezetőségtől a munkámmal kapcsolatban. 

A  darabbal a szerencse is a kezetekre játszott úgymond, hiszen a Netflixen mostanában jött ki a négy részes életrajzi sorozat David Beckhamről.

A véletlen műve a sorozat és a darab bemutatójának az egybeesése. Beckham, a Real Madrid focistája, az egyik Galaktikus- Florentino Perez, a fociklub elnöke által megvásárolt  akkori játékoskeretet nevezik így- lényegében a másodvirágzását  élte játékosként, ennek az időszaknak a közepén csapott be a magánéleti botrány.  A Netfix sorozat harmadik részében  említésre kerül, amúgy pozitívan mutatja be az Oscar-díjas dokumentumfilm rendező Beckhamet. A korszellemet valószínűleg Zelenka is megérezte, hogy tudniillik már elegünk van a fiktív történetekből, rengeteg a hamis hír, a manipuláció. Nem lehet tudni, ki fizet, ki iszik- ahogy a Balkánon mondják. Ebből kifolyólag fordulnak rá  mind a szerzők, mind a nagy streaming felületek a valóságos tényekre.

Nézhetjük társadalmi szatírának is, ahogy a hírgerjesztés, a hamis sztori gyártás, a celeb képzés „ boszorkánykonyhájába” vezet minket a szerző. Rendezőként foglalkoztatott a sztorinak ez a vetülete?

A Beckham valóságos tényeken alapuló, egy bizonyos szerző fantáziája által megírt történet. Igaz történet alapján önálló jogot élvező, egyéni sztori. A tíz megírt szereplő közül léteznek valóságos személyek, meg olyanok is, akik a környezet érzékeltetése végett sok szereplőből lettek összegyúrva egy figurává. A szerző egyben filmrendező, a kihagyásos fotó technikát alkalmazza, lólépésekben halad  előre a történet, amit nagyon jellemző szituációkból érthetünk meg. Visszatérve a kérdésre, nem foglalkoztam a spin doktorok mai működésével. Plusz érdekessége a darabnak, hogy elképzelhető információkat kapunk egy lejárató kampány felépítéséről. Igazából a karakterépítés, a helyzetek értelmezése és élessé tétele, a nagy lélektani változások pontos megfogalmazása érdekelt.

A nézőkből bizonyára  kivált érzelmi hatásokat, amit maguk körül látnak arról, hogy a hírek, az információk torzított formában jutnak el hozzájuk, ahogy a darabban is elhangzik:  Nem az a lényeg, hogy mi az igazság, hanem az, hogy mi hangzik jobban.

Veszélyes folyamatok elindítója, hogy a látszatok számítanak. Ha egy része a nézőknek megérti ezt és óvatosabban fog bárminemű információhoz közelíteni,vagy több forrásból leellenőrzi az adott információ igazságtartalmát, akkor nagy nyeremény egy társadalomformáló, tanító szándékkal létrejött előadás. 

A felépített love story elindítója, kitalálója Max Clifford médiamenedzser, PR- guru, aki két szívrohamon túl, még egy utolsó nagy dobásra, szenzációra készül. Valójában egy másik ügy eltussolására veti be a sajtónak Rebecca Loostot, mint Beckham szeretőjét, csinál belőle média celebet. Bizonyos ponton megszánjuk a „ sztárcsinálót”, ezt a kiégett, széteső, magányos pasast, akit  a saját fegyverével győznek le a végén…

Mindenkinek megvan a maga igazsága. Senki nem fekete- fehér, ezért megpróbáltuk árnyalni Max figuráját. Érdekességként az író megjegyezte, hogy a prágai előadásban sokkal gonoszabb figura Max. Mint oly sokan, ő is bizonyos események, furcsa véletlenek, egy folyamat végén válik olyan emberré, amilyen. Az egyik jelenetben elmondja, hogy valójában jót akart, csak aztán jöttek a kísértések, a nagy karrier lehetősége, és a végén létrejött egy szörnyeteg. A sok, szerteágazó cselekményben, a pörgős ritmusban igyekeztünk néha megállítani a pillanatot, láttatni  bizonyos mértékig a belső vívódásokat, minden szereplőnek megvan a saját tragédiája.

Rebecca Loos esetében látjuk a legnagyobb váltást, ahogy egy józan gondolkodású fiatal lányt beszippant a hírnév, a profit, eltorzul a személyisége, átlép azokon, akik celebet gyártottak belőle…

Hogy lehet profitálni, híressé válni, azt ismerik fel sokan. És ez  maga a drog. Fogalmuk sincs, mit jelent, milyen torzulásokkal jár, mennyire pusztító az életükre, a társas viszonyaikra nézve. Akit elkap a magaslati őrület, annak muszáj megmásznia a magyar csúcsot, elveszíti a józanságát, nem gondolkodik, csak megy előre… Ebben a sok pörgést igénylő előadásban, amellett döntöttünk, hogy egyetlen nagy fordulatot teszünk Rebeccával, a naivából dörzsölt nő lesz. Egyrészt azt fogalmaztuk meg vele kapcsolatban, hogy miként torzul el a személyiség, másfelől hogy milyen lépések követik egymást abban a kampányban, amit a médiamenedzsere, a sajtó felépít. 

Ki beszél manapság bulvármédiáról? Áttevődött a hangsúly a Facebookra, a Tik-tokra, a social média felületekre. Aztán jön a Mesterséges Intelligencia, és mindent visz…Ezzel a keserédes megállapítással zárul az előadás is.

Nem tudjuk, mi lesz vége. Manapság már megszűnt a bulvárlapok hatalma, mellékszálat képeznek a social media felületek korában. Ott viszont  hiányzik a szerkesztő, valamiféle agytröszt, aki megszűrte az információkat, majd eljuttatta őket az adófizető állampolgárhoz. És ebben a totál szabad létben jön a szélsőséges, átgondolatlan, provokatív, esetleg szórakozásból, gonoszságból elkövetett kommentek tömkelege. Kezelhetetlen dzsungel. Eddig bizonyos információkhoz nem jutottunk hozzá, elhallgatták őket, most pedig az a problémája az átlagpolgárnak, hogy annyi információt kap, hogy nem tud dönteni, melyik igaz, melyik nem az. S ha az emberek elveszettnek érzik magukat, akkor lehet a zavarosban halászni. Többek között ezért is kell egy ilyen vagy hasonló előadással a cölöpöt leverni, felhívni a figyelmet, hogy mivel jár, ha valaki belemegy a játékba. A pszichére nézve is veszélyes. Valóságshow szereplőknél is gyakran látni, hogy ha nem jártak iskolába, csak az iskola mellé cigizni, nem alakult ki megfelelő stratégiájuk a stressz, az idegesség, az elveszettség kezelésére. Nem tudnak hová, kihez fordulni, és akkor jön a „ kész, megőrülök, elkezdek gonosz dolgokat írni, ettől picit megnyugszom,ám engem is elér a gonosz”.

Sokkal érdekesebb, színesebb, nagyot mondóbb tud lenni a hamis hír. Kissé olyan, mint a rajzfilm,az egyik pillanatban a család otthon ül a konyhában, a másikban már a Marson fociznak.

A Miskolci Nemzeti Színház rendezőjeként és a művészeti tanács tagjaként milyen előnyöket, távlatokat látsz abban, hogy egyedüli magyar társulatként az Európai Színházi Unió tagja lett a kétszáz éves teátrum? 

Elsősorban lehetőséget látunk ebben a tagságban arra, hogy a kultúránkat, a munkánkat megismertessük széles körben is. Azok az igazgatók, akik az Unió színházaiból néztek nálunk bizonyos előadásokat, nagyon elégedettek voltak, azt mondták rájuk, szuper. Ugyanaz a meglepetésszerű reagálás hangzik el a részükről, mint amit a 2000-es évek elején tapasztaltam, a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagsága idején az Európai Színházi Konvencióban. Jé, ilyen gazdag, kortárs, modern, mégis a hagyományt tisztelő, nagyszerű előadásokat létrehozó központ található olyan helyen, amiről még nem is hallottak! Az Európai Színházi Unióhoz való csatlakozás egy rendkívül pozitív történet, plusz energiát ad a társulatnak, hogy itt érdemes dolgozni. Kimondatlan, leíratlan szabályok alapján, egy komoly erkölcsiséggel működő színház lettünk, ahol a társulat kiveti magából azt az embert, aki nem azon a szinten vagy hőfokon teljesít. Azt hiszem, ennek a titka az apró, szisztematikus lépések egymásutániságában rejlik.

Szerző: Szentgyörgyi Rita