„Kapa. Zoli. A Mucsi. Mindhárom név egy irányba mutat. Nekünk szolnokiaknak a Szigligeti irányába, hiszen tizenöt éven át a színház oszlopos tagja volt segédszínészként. Ezt büszkén vállalja is minden interjúban, annak ellenére, hogy a nevét ma már mindenki ismeri. Korosztálytól függően, van, aki még az ezredforduló előtt bemutatott, Nekem lámpást adott az Úr Pesten című Jancsó filmből, van, akinek a Kontroll című mozi ugrik be róla azonnal, de olyanok is akadnak szép számmal, akinek minden este a nappalijába költözik egy napi sorozaton keresztül, még mások a Youtube-on keresnek rá a vicces videóira. Egy valami azonban biztos. Nyugdíjas kényelemnek egy pillanatig se mutatja a jeleit. Most is épp egy példányt szorongat a kezében, talán nem is láttam másképp őt az elmúlt négy hétben” – írja a szolnoki teátrum honlapja, amely Mucsi Zoltánt szólaltatta meg legújabb szerepe, A fösvény Harpagonja kapcsán.

Ajánló a darab elé:

Moliére komédiáiban szókimondóan és szellemesen pellengérre állítja az ember gyarló tulajdonságait. Legtöbb műve – mintha ma íródna – a családon belüli viszályokat, konfliktusokat ábrázolja. Félreértések, félrehallások, félreinformálások kusza és roppant mulatságos útvesztőin át, mindig a fiatalok és mindig a szerelmesek győzedelmeskednek. Moliére A fösvényben egy olyan apáról – Harpagonról – rajzol kíméletlen karikatúrát, aki a pénz imádatában nem ismer se embert, se Istent, józan eszét is elvesztve mindent ennek rendel alá. Az előadás rendezője Szabó Máté, akit a szolnoki közönség régebbi rendezéseiről jól ismer (A szecsuáni jólélek, Sose halunk meg).

Szabó Máté több ízben is megfordult már Szolnokon, játszott 2003-ban az Alföldi Róbert által rendezett Holnap érkezem című darabban, 2005-ben A rózsa neve és az Egy szerelem három éjszaka című produkcióban, majd 2006-ban megrendezte A Szecsuáni jólélek című vígjátékot. Ezután szabadúszó színészként dolgozott, jelenleg a Miskolci Nemzeti Színház rendezője és művészeti vezetője. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán Szinetár Miklós osztályában végzett.

Jean-Baptiste Poquelin, írói és színpadi nevén Molière-ként ismert, drámaíró, rendező és színész, a modern komédia megteremtője. A társadalom nevelésére irányuló törekvése, racionalizmusa, realizmusa és páratlan komikus vénája Molière-t minden idők egyik legnagyobb vígjátékírójává avatja. Magyarországi megismertetése a 18. sz. végén, a 19. sz. elején indul meg.

A Szolnoki Szigligeti Színház színpadán a Fösvény szerepében – a Jászai Mari-díjas Mucsi Zoltán lép színpadra. Mucsi 1979-1995 között a Szolnoki Szigligeti Színháznál segédszínészként kezdte. A Színművészeti Főiskolára többször is jelentkezett, de nem vették fel. 1995-1997 között szabadúszó volt. 1997-ben az akkor alakuló Bárka Színházhoz szerződött, 2002-ben pedig a Krétakör Színház tagja lett.

2003-ban a Kontroll című film miatt hatalmasat nőtt a népszerűsége. Az egyik ellenőrt alakította. Országos ismertséget Jancsó Miklós Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjével szerzett. Több filmben és színdarabban játszik együtt Scherer Péterrel. A tavalyi évadban a Nézőművészeti Kft. Rejtő Jenő Piszkosak és az Eleven éjszaka című darabokban is feltűnt.

Interjú Mucsi Zoltánnal:

Fantasztikus, hogy milyen mennyiségű anyag van egyszerre a fejedben. Nekem nem tűnik úgy, hogy a korod ellenére fakulna a szöveg-memorizálási képességed. 

Hát nekem úgy tűnik. Sokkal több energia már betenni a fejembe ezeket a szövegeket. Harminc évvel ezelőtt fele ennyi idő volt megtanulni.

Mi volt az első gondolatod, amikor meghallottad a felkérést Szolnokról?

A ’94-es távozás után másodszor térek ide vissza. Sok minden változott, sok minden kicserélődött, de nagyon jó itt lenni. Ez a darab nagyon komoly kihívás, amiről azt gondoltam, hogy vénségemre beleállok. Az pedig, hogy milyen lesz a végeredmény, mindig egy izgalom.

Azt nyilatkoztad valahol, hogy sokszor érzed azt az olvasópróbán, hogy nem fogsz tudni mit kezdeni a szerepeddel. A fösvény esetében magabiztosabb voltál? 

Az botorság, ha az ember már az első pillanatban úgy gondolja, hogy tudja milyen lesz a végeredmény. Ez most egy klasszikus és híres szerep, amit jó lenne jól megoldani.

Sokáig kérdés volt benned hogy alkalmas vagy-e erre a pályára…

Én még mindig úgy gondolom, hogy ez a „próbaidőszak”. Majd eldől.

Mikor jött el az az idő, amikor megtaláltad a saját hangodat? Kellett hozzá az, hogy másfél évtized után elmentél Szolnokról?

Úgy látom, hogy bizonyos időközönként mindenkinek jó, ha elkerül egy új közegbe, ahol új impulzusok érik, új próbatételek elé áll. Ha valaki egy teljesen új helyre kerül, akkor másképpen mozgósodik benne minden, ami nem árt időnként. Én tizenöt évig voltam ennek a színháznak a tagja és azt gondolom, hogy – ugyan nincs általános recept – jótékony hatású, ha az ember néha megmozdul és kikerül a komfortzónájából.

Miben változott a véleményed arról, – a hajdani segédszínészi éned tükrében – hogy a színésznek és színészetnek mi a feladata?

Az eltelt időben fizikailag is megváltoztam. Megőszültem, kopaszodom, még ráncosabb lettem. A színészetemben pedig természetesen tapasztaltabb. Rengeteg előadásban játszottam, forgattam, és ezektől a gyakorlatoktól talán több lesz az ember, de minden szerep mindig új kihívás. Természetesen a tapasztalat átsegít a krízishelyzeteken, amiket negyven éve sokkal súlyosabban éltem meg, vagy kilátástalannak láttam. Most már egészen a bemutató előtti pár napig, sokkal több a türelem bennem, mint azelőtt volt. Én már negyvennégy éve is úgy gondoltam, hogy rendkívül fontos dolog a színházcsinálás. Ez egy játék, amit nagyon komolyan kell venni. Vígjátékot ugyanolyan nehéz játszani, mint drámát. Kiállni ötven, vagy akár több száz ember elé, hatalmas felelősség és egy plusz tehertétel, de nyilván minden szakmának vannak nehézségei. Ennek ez, másnak más. Egy sofőrnek például három másodpercre sem kalandozhat el a figyelme.

Bizonyára sok néző emlékszik még rád és arra, hogy milyen voltál anno ezen a színpadon, ugyanakkor rengeteg fiatal talán csak a „káromkodós” Kapát ismeri a humoros Youtube videókból. Ez teher számodra?

Változott a világ. Harminc évvel ezelőtt, ha mozifilmben szerepelt egy színész, akkor tudott elérni olyan magas nézettséget, amit ma a neten tud. Nekem most sok jubileumi előadásom lesz. Lesz egy darab, amiből a kétszázadik, egy másik amiből a százötvenedik és egy olyan is, amiből a négyszázadik előadást fogom nemsokára játszani. Ez összesen hétszázötven előadás, amit így együtt sem látott annyi ember, mint egy tréfás videót. De ez engem nem bánt, ez ilyen. Velejár.

Kollégaként milyen veled próbálni? Sok fiatal színész játszik a darabban, akiknek most indul a pályája. Milyen a közös munka?

Az darab függő, hogy milyen velem próbálni. Most azt gondolom, hogy nem voltam türelmetlen, de nyilván az én szemüvegemen keresztül önmagamat nem ugyanúgy látom, ahogyan a külvilág. Van hogy ebben jelentős a különbség. Erről majd a többieket kell megkérdezni. Ami itt nehéz volt, hogy a bezárások óta a színházaknak teljesen felborult az élete, ami miatt az egyeztetések nem mennek olyan gördülékenyen, mint azelőtt. Így ez is nagyon „vékony” próbaidőszak lett, amit remélem, hogy kihever a produkció.

Mit gondolsz A fösvényről? Miért aktuális ez a darab ma is?

Minden klasszikus darab olyan emberi dolgokról szól, ami örökérvényű. Amióta létezik az emberiség és amíg létezni fog, ezek a tulajdonságok nem fognak elveszni. Lesz hazug ember, gonosz ember, ahogy lesz csodálatos és nagyvonalú ember is. Harpagon fösvénysége tönkreteszi a környezetét, saját magát pedig a magány börtönébe zárja. Bemutatja, hogy hogyan lehet egy olyan ember környezetében létezni, akit csak a pénz motivál. Ez egy nagyon kellemetlen figura, de így van ez életünkben is. Sok kellemetlen ember vesz minket körül, amit tudni kell kezelni.

Hogyan tudsz kikapcsolódni? Nyáron lesz erre lehetőséged?

Június végéig ez most sűrű, de a bemutató után már „csak” előadások lesznek. Nagyon szeretek utazni. Szeretek elvonulni. Olyankor két fontos dolog van. Legyen nyugalom és a víz valamilyen formája. Folyó, tó, tenger, patak. Ez az, ami feltölt.

Jegyet itt tudnak váltani az előadásra.

Forrás: Szolnoki Szigligeti Színház