Az ukrán elnöki iroda vezetője a Twitteren jelentette be, hogy Sahraa Karimit és családját kimenekítették Kabulból és már Kijevben vannak. Andrij Jermak sajnálatosnak nevezte, hogy Afganisztán olyan országgá vált, amely nem biztonságos az olyan „zseniális tehetségek” számára, mint a rendezőnő.
A rendezőnő hétfőre virradóra érkezhetett azzal a repülőgéppel, amely 79 embert vitt el Kabulból. A tálibok uralma alá került Afganisztánból többségében afgánokat, rajtuk kívül öt ukránt, fehéroroszokat, tádzsikokat, horvátokat, hollandokat menekítettek ki.
Az MTI idézte Andrij Demcsenkót, a határőrszolgálat szóvivőjét, aki az Ukrajinszka Pravda hírportálnak azt mondta, az evakuált afgánok közül kilencen menedéket kértek Ukrajnában, egy részük más országokba utazott tovább. Arról egyelőre nincs hír, hogy a filmendezőnő kért-e menedéket Ukrajnában.
Kariminak azután kellett elhagynia Kabult, hogy címlapokra került nyílt levelével, amelyben könyörgött a világnak, védjék meg az afgán filmeseket és a művészetet a táliboktól. Az őt fenyegető veszély ellenére az utolsó pillanatig forgatott, dokumentálta az afganisztáni eseményeket. Kedden hozta nyilvánosságra, hogy a Szlovák Film- és Televíziós Akadémia, az ukrán elnök hivatala, az ukrán külügyminisztérium, a török és a szlovák nagykövet segített neki és még tizenegy embernek elmenekülni Kabulból. Sahraa Karimi a nők és a művészek elnyomásáról ír, és nem érti, a világ miért marad csendben.
Az 1985-ben Teheránban született, afgán és szlovák nemzetiségű Karimi 2019 óta vezette az Afganfilm nevű állami vállalatot. Ő az első és egyetlen nő Afganisztánban, aki filmművészeti doktorátust szerzett. Filmjei Afganisztánon kívül is ismertek. Ő rendezte a 2019-es velencei filmfesztiválon bemutatott Hava, Maryam Ayesha című filmet, amely az abortusz kérdését járta körül.
Sahraa Karimi úgy fogalmazott nyílt levelében, amelyet két nappal Kabul elfoglalása előtt fogalmazott meg: „Legyilkolják az embereket, elrabolják a gyerekeket, állig beöltöztetik a nőket, látványosan megkínozták és megölték az ország legnépszerűbb humoristáját, és egy nagy költőt is. Megöltek a kormányhoz kötődő embereket, néhányunkat nyilvánosan akasztották fel, és családok millióit üldözik, akik, miután elmenekültek az elesett tartományokból, táborokban vannak Kabulban, nehéz körülmények között. Csecsemők halnak meg, mert nem jut nekik elegendő tej. Ez humanitárius válság, és a világ mégis hallgat. Hozzászoktunk ehhez a csendhez, de tudjuk, hogy nem igazságos. Szükségünk lenne a fejlett világ segítségére. Mindaz, amiért olyan keményen dolgoztam filmrendezőként hazámban, valószínűleg összeomlik. Ha a tálibok átveszik a hatalmat, akkor minden művészetet betiltanak. Kérjük, támogassa a filmkészítőket és művészeket, hallassa a hangját értünk. Ossza meg ezt a levelet a médiában, írjon rólunk a közösségi oldalán. Szükségünk van az ön támogatására és hangjára az afgán nők, gyermekek, művészek és filmesek nevében. Már csak néhány napunk van.”