Amennyiben elfogadjuk, hogy a színház lényegének egyik lehetséges meghatározása a színészek és a nézők egy időben és ugyanazon térben létrejövő közös szellemi és lelki katarzisa, akkor kétségkívül van abban valami ambivalencia, ha egy elhunyt színházi alkotó életpályáját és a színpadon már nem látható rendezéseit veszi górcső alá a néző. Illetve jelen esetben az erről szóló kötetet, az olvasó. Oláh Zsolt írása.
A szerző személyes döntése ilyenkor, hogy mi a célja a készülő könyvével. Sándor L. István feltehetőleg szerette volna a rendkívül gazdag forrásanyagból is építkezve komplexen bemutatni Ács János életpályáját és rendezéseit. Az Írók Boltjában Forgách András íróval, dramaturggal, műfordítóval együtt tartott, az online esemény hirdetése szerint „múltidéző beszélgetés”-en, vagyis a könyvbemutatón azonban maga a kritikus önironikusan előrebocsátotta, hogy munkájával „nem készült el”. Ami annyit jelent, hogy – miképpen fogalmazott – az életmű feldolgozása kétkötetnyi terjedelmet igényel, nem véletlenül kapta az első alcímként ezt: Az Óriáscsecsemőtől a Marat/Sade-ig.
Sándor L. István 334 oldalas könyvének Előszójában több kérdést feltesz, mások mellett az Ács János színészi és rendezői szerepvállalásával létrejött előadásokról, az általa képviselt színházi szemléletmódról és a több mint negyven évvel ezelőtt rendezett korai előadások máig tartó hírnevéről is.
A kötet kronológiai sorrendben halad előre: a színházi alkotó gyerek- és ifjúkorától kezdődően korai szegedi évein át a főiskolai időszakon keresztül a sikerdarabokig és a vendégrendezésekig feltárja Ács munkásságát, hogy ezt követően, az utolsó harmadában a Marat/Sade előadást járja körbe.
A kötet egyik erénye, hogy a láthatóan végtelenül időigényes gyűjtőmunkából fakadóan, a lábjegyzetek és a hivatkozások figyelembevételével a lehető legapróbb részletekig betekintést nyerhetünk a meghatározó állomásokba. Kifejezetten érdekes rész a Színházi szintézis című fejezet, itt valóban alkalom adódik elmélyülni a Marat/Sade előadás különböző jelentéstartalmaiba, a színészi játékmódok elemzésébe. Nem mellesleg, feltárul a színházi és a kritikai élet egyes képviselői közti viszonyrendszer természetrajza is.
A könyv végi, imponáló Adattárban Ács János életének és pályájának legfontosabb mérföldkövei olvashatók pontokba szedve 1982-ig, majd szerepei és színházi rendezései 1981-ig. A Ki kicsoda Ács János pályáján című rövid szócikkeket magában foglaló összesítést követően a Névmutató alapján visszakereshetők a kötet oldalain a megemlítettek.
A Sándor L. István vezette Selinunte Kiadó hiánypótló tevékenységet folytatva, évek óta bemutatja a kortárs magyar drámaírók színdarabjait, különböző izgalmas tematikák mentén, úgy mint: a múlttal való szembenézés elkerülhetetlensége, a felnőttkor előtt álló fiatalokat feszítő kérdések, vagy éppen a szülőföldön való megmaradás dilemmái. Mindemellett színháztörténeti érdekességeket is kiadnak.
Élvezettel olvastam a szerzőnek a 70-es évek hazai társadalmát és kultúráját bemutató Repedések a rendszeren című kötetét, és – miután könyvbemutatókat és találkozókat is szerveznek az Írók Boltjába – különleges élmény volt meghallgatni a Császár Angelával és Benedek Miklóssal néhány éve készült beszélgetést is a legendás Budapest Orfeum című előadás kapcsán.
Október végére várható Az önkívület határán – Bertók Lajos színészete című, generációjának meghatározó művészét bemutató, érdekfeszítőnek ígérkező könyvük. Minél többen vásárolnak közvetlenül tőlük, annál nagyobb eséllyel vehetik kézbe a közeljövőben például az Ács János pályájáról szóló következő összefoglalást. Kár lenne érte, ha elhúzódna a megjelenése.