„Ez nem állás vagy hivatás: ez szerelem” – Zenés színház Nyíregyházán
2021. június 7., hétfő 20:09
A musicalek és zenés előadások az elmúlt évadokban a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház repertoárjának kihagyhatatlan darabjai lettek: óriási siker volt a 9-től 5-ig, a Meseautó, a Bob herceg vagy az Édes Charity is, abban pedig, hogy ezek a közönség kedvenceivé váltak, a rendezők és színészek mellett a zenekarnak s a teátrum zenei vezetésének is nagy szerepe van.
A sikerben nagyon fontos szerepet játszó Tamás Attila és Horányi Tamás voltak a Bencs SzalON legutóbbi adásának vendégei, s többek között arról a kemény és hosszadalmas munkáról beszélgettek Körtvélyfáy Eszterrel és Horváth Viktorral, ami egy-egy előadás előtt több hónappal kezdődik, s aminek a nagy részét a zenészek a kulisszák mögött végzik.
Az élet nagy ajándéka
„Tizenöt évvel ezelőtt Kazár Pál, a teátrum akkori zenei vezetője hívott el egy színházi munkára, és még abban az évben, azaz 2006-ban Pregitzer Fruzsina felkért, hogy a Nem viccelek, csak játszom című önálló műsorában legyek a zongorakísérője – ezzel a két meghatározó élménnyel el is dőlt a sorsom” – mesélte Tamás Attila, aki 11 éve vezeti a Vikár Sándor Zeneiskolát, és aki 2018 tavasza óta a teátrum zenei vezetője.
„Az életem egyik nagy ajándéka, hogy e zenei produkciók részese lehetek. Ez nem állás vagy hivatás, ez szerelem”
mondta Attila, akiről az adásban kiderült: a 6. születésnapjára egy Muszorgszkij-lemezt kapott ajándékba. A nagypapája és a szülei zeneszeretete s az otthon látott értékek indították el a komolyzene útján, ahol a családja mellett kiváló tanárok is segítették.
„Élvezem a próbafolyamatokat, és amíg a zeneiskolában főként fiatalokkal foglalkozom, a színházban érett, felnőtt emberekkel, ami másféle kommunikációt igényel” – mesélte Horányi Tamás, aki a Vikárban zongoratanárként és korrepetitorként dolgozik – ez utóbbi a feladata a teátrumban is. A legújabb munkája a Funny Girl: már az olvasópróbák előtt elkezdett dolgozni a főszerepet kettőzött szereposztással játszó Kosik Anitával és Sári Évivel.
Az adásban arról is meséltek, hogy milyen hosszú folyamat, amíg egy zenés darabbal a művészek színpadra léphetnek. A jogdíjak megkérése, a zenekar összeállítása, a hangszerelés, a kották elkészítése sok időt vesz igénybe, majd amikor digitalizálják az eredeti kottaanyagot, azt át kell ültetni az adott zenekarra. A színészekkel is gyakorolnak: az énekórákat Tamás tartja, de Attila is gyakran részt vesz ezeken, hogy ha zenei kérdések merülnek fel, ő is segíthessen.
Közösen dolgoztak a színház Móricz (F)Actor nevű show-műsorain is: nemcsak azért hárult rájuk fontos szerep, mert zongorán kísérték a fellépő művészeket, de a felkészülésben is segítették a színészeket.
Régóta ismerik egymást, és bár Attila egy évvel később lett intézményvezető, mint ahogy Tamás végzett, jól tudta, hogy nemcsak kiváló zongorista, de motiváltan és jókedvűen végzi is a munkáját.
– Olyan zenészeket válogatok össze, akik szívvel-lélekkel dolgoznak, és tudatosan úgy alakítom a zenekart, hogy a hangszeres tudás mellett az emberi tulajdonságokat is figyelembe veszem.
– A létszámot a színházban a zenekari árok mérete befolyásolja, és a feladat jellege miatt időnként egy-két helyen változtatunk, de a cél mindig ugyanaz: kiváló minőséget nyújtani.