Az alábbiakban a Spirit Színház közleményét olvashatják, amelyben arra reagál Perjés János tulajdonos, hogy a mai nappal Gyurkovics Tamás, az azonos című könyv szerzője visszavonta a Mengele bőröndje c. előadásuk jogait.
A Spirit Színház közleménye:
Kedves Nézőink, a mai nappal Gyurkovics Tamás, az azonos című könyv szerzője visszavonta a Mengele bőröndje c. előadásunk jogait.
Perjés János, a darab egyetlen szereplője, a színház tulajdonosa szólalt meg, ennek kapcsán. A bejegyzés kizárólag szó szerint adható tovább.
A belőle való részletek kiragadása jogi eljárást von maga után:
„Eddig nem minősítettem a színházam és főként a személyem felé áramló gyűlölet hullámot. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy épeszű ember, színházat (színházamat) ismerő és kedvelő ember minimum fenntartással fogadja a nevesített vagy éppen anonim rágalmakat. Mondhatom máshogy, jóhírnév megsértése, önbíráskodás és sok büntetőjogi tétel.
A mai világban sok ember önnön életének frusztrációját, komfort nélküli ürességét vetíti ki, amiért nem lehet hibáztatni. Eltűrni viszont nem kötelező. A mai nappal büntető eljárások megkezdését indítványoztuk több rágalmazó volt kolléga ellen. Bevallom, hibás vagyok. Hibáztam, amikor a drogfüggő díszítőnek szállást adtam, mert családja kitette. Hibáztam, amikor munkát adtam egy 30 éve ismert fiatalkori munkatársnak, aki meglopott. Hibáztam, amikor az öltöztetőnek tervezői munkát adtam, és hagytam, hogy színésznőket rágalmazzon, hogy miként isznak a táskájukból. Hibáztam, mert tudtam, hogy megteszik mindenkivel. Hibáztam, hogy kétszer munkát adtam annak, aki 5 főszerep után a műtétem éjszakáján alázott meg, azért mert ügynöksége nem adta egy hónap alatt át, amit elutaltunk.
Kérem szépen, ez egy magánszínház. Ha rágalmazó, alaptalanul becsületsértő állításokat küldesz a támogatást biztosító intézménynek, ahol nem kérdezik, igaz-e, akkor nem csak engem hozol fizetésképtelen helyzetbe a pandémia 7. hónapjában, hanem azokat a kollégáidat is elleheteleníted, akik valóban itt vannak. Nem úgy, mint Te.
Igen, ha veszélyezteted az előadásom minőségét, éktelen haragra gerjedek. De nem, nem foglak sem megdobálni, sem megütni. Ez nem az én harcom. A tied. Magaddal. Te aljas vagy és bátortalan. Én cselekszem.
Minden eszközzel megvédem a teremtményemet, és az embereim tőled. Nem. Nem leszek kegyes. Elviseltem tehetségtelen rendezőt, hisztériás férfiordítást, a színészek céltalan kegyetlenségét egymás iránt. 10 éves a színház. Mindennek a vége és kezdete egyben. Ne ijedj meg, ez is idézet, a Macbethből.
Hiszen Örkény is jól ismerte az embereket, amikor leírta: „láttam én már fiatalokat is meghalni.”
Ha olyan lesz a szerep, meg fogom csókolni a partnert: színház. És nem hoz lázba az alsógatyád. Az a hajdanvolt itt sokat játszott ma már „ellenség”, aki nem csinál meg a színpadon valamit, mert az „undorító”, az amatőr. A vendégművész, aki lemondja a hátad mögött a Te előadásod, etikátlan, kivagyi, jogszerűtlen és öntelt. Mindenki a saját életéért felelős, és nem mondhat ítéletet.
Ez elvárhatatlan a mindennapi, klikkvadász média által irányított embertől. De elvárható egy de facto írótól, akinek a művétől búcsúzom. Amit tett, megkérdőjelezi szememben az egész munkásság alaposságát. Prejudikál, ítélkezik. Ez a holokauszt emlékezetű szöveg álszent. Egyszerűen sérti az igazi áldozatok emlékét. Örömmel mutattam meg a sátán arcát, Mengelét, 40 alkalommal.
Elég nagy sikerrel, ami után csak azt mondhatom: amíg élek, és én magam nem döntök másképp, ez a színház itt lesz. Sajnálom, ha nem tetszik. Nyugodj bele, és békében.” Várlak szeptember 18-án a nyílt napi Macbeth próbán.