Az Árad a gazság című nagy sikerrel játszott darab nyelvezete meglehetősen egyedi, költői és különleges, a történet szintúgy, az előadásnak pedig egészen sajátos hangulata van. Ezt a hangulatot a színészek játéka és a rendezői koncepció mellett a jelmezek teremtik meg, melyek tervezője Balla Ildikó. Vele beszélgetett a Ráadás magazin, a szombathelyi teátrum lapja.

Balla Ildikó a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett diplomát díszlet- és jelmeztervező szakon. Első terve 1983-ban készült az Újvidéki Színházban. Az azóta eltelt sok évben, nagy örömére, pályája úgy alakult, hogy jellemzően, különböző történelmi korokban valósíthatta meg a jelmezeket. Ritkábban kellett raktárból vagy túrkálóból dolgoznia. Az álmait az ország legkiválóbb szakemberei valósították meg. Így gyönyörű alkotások jöttek létre. Magyarországon és Európa más országaiban dolgozott olyan jelentős rendezőkkel, mint Jiří Menzel, Egon Savin, Sergij Masloboyschykov, Szinetár Miklós, Vidnyánszky Attila, Rudolf Péter, Szabó Máté.

–  Az első kérdés éppen ezért kínálja magát, hogyan alakult ki a jelmezekkel kapcsolatos koncepció, mi inspirálta Önt elsősorban, a jelmezek megalkotása során?

– A darab nagy hatással volt rám, láttam hangulatokat színeket, erős érzések fogalmazódtak meg. Azután következett a több hónapos közös munka, a rendező, Kiss Csabával.

Ezeket megmutattam a rendezőnek, elmondtam az ötleteimet, megbeszéltük, Csaba továbbgondolta, egymást inspirálva alakítottuk ki az elképzelést. Elkészültek az első vázlatok, makettben megjelenített terek. Majd további hónapok alatt alakult ki a végleges elképzelés.

–  A rendezői elképzelések, illetve a színészek karaktere befolyásolta, és ha igen milyen mértékben ezt a folyamatot?

– A rendezői elképzelés meghatározó, minden rendező más és minden tervező más, mégis valamilyen közös látásmód, hasonló gondolkodás a színházról, közös ízlésvilág hozza össze az alkotói párost, és az előadás magán viseli a rendező és a tervező egyéni, letagadhatatlan művészi jegyeit. A tervezés során, a színészek karaktere, alkata természetesen fontos szempont, hiszen egy egységét kell alkossanak a jelmezzel amit nekik megálmodok, de jót tesz nekik a kihívás, a felfedezés amire kényszerülnek általa. Mindig figyelek arra, hogy megosszam velük a gondolataimat a jelmezükkel kapcsolatban és ez jól működik. Ebben az előadásban, úgy érzem ez kifejezetten jól sikerült Parfait király óriási szőrme bundájával (Sipos László). Márk az első perctől jól fogadta, annak tudatában, hogy nagyon nehéz és nagyon meleg lesz. Az első jelmezes próbáktól szerette, mondta segíti és hozzáad a szerepéhez.

Azt éreztem, a Bíboros csuklyás reverendáját Némedi Árpád is az első perctől a szívébe zárta. Nagy szeretettel gondolok erre a közös munkára. Ki kell emeljem az asszisztensemet, Horvath Katit, ő a jelmezkivitelezők élő legendája. Első perctől szerette a terveket és szívvel lélekkel, teljes odaadással kivitelezte.

–  A nézőtérről nézve különlegesnek tűnnek az anyagok, jellegzetes a színvilág, a jelmezek, ruhák szabása nagyon egyedi, testre és karakterre szabott. Ritka az ennyire egyedi és kifejezetten a célra tervezett, varrt jelmez, amikor nem meglévő darabokból válogatják össze a ruhákat. Ez a fajta tudatosság nyilván koncepcionális, de mennyire drága mulatság?

– Örülök, hogy ezt látja!

Elképzelésem szerint a Bíboros az egyik legdrágább és legkegyetlenebb Asztrahán Krümmerrel bélelteti a bíborosi csuklyás reverendáját, magát kényeztetve, hogy ne fázzon a nagy hidegben – ehhez egy nagyon különleges színt szerettem volna. Vagy a MARSALL kócos kopott, rendetlen hanyag jellemére utaló különleges csapzott, fáradt kopott kék szőrét. A világhálón kerestem Amerika, Anglia Franciaország, Olaszország, Kína honlapjain, felkutattam Svéd, Lengyel, Cseh honlapokat, míg végre megtaláltam a különleges színeket, nagyon jó minőségű eredeti szőrme tulajdonságaival bíró strapabíró műszőrmét, amit kerestem. Mindezt képernyőről megállapítani úgy lehet, ha rendelkezünk valós ismeretekkel és óriási tapasztalattal. Az “online jelmeztervezésben” a járványhelyzetben, is nagy gyakorlatot szereztem. A jövőre Budapesten nyíló Madame Tussauds néhány magyar történelmi személyiség jelmezeit tervezve, ki sem mozdultam a házból, a ruhák pedig Londonban készültek, az anyagokat, kiegészítőket, kellékeket online választottam ki. Ruhapróba is online történt és meglepetésre, működött.

–  Van-e korábbi munkáiban hasonló koncepció, vagy az Árad a gazság teljesen egyedi?

– Igen, úgy érzem ez egy különösen kedvenc gyermekem. A darabból kiindulva szabadon, szárnyalva kezeltem a különböző történelmi korok viseleteit, egy egészen különleges modern, szőrmés rokokót, (arra inkább a selyem jellemző), álmodtam meg.

A karaktert egy másik kor ruhadarabjaival ábrázolni úgy, hogy a mai néző is rezze a jellembeli különbségeket – ez az igazi kihívás, szépség és öröm.

–  Mennyire kell tekintettel lenni a tervezés, alkotás során, hogy a színésznek speciálisan kell mozogni, letépik a blúzt, kiugranak az ablakon? Milyen kihívást jelent mindez?

– Ez a jelmeztervező szakmai feladata, az ilyen megoldásokat jól ki kell találni, ettől működik jól egy előadás. A sok éves tapasztalat segít ebben, de így is megesik, hogy egy-egy ilyen kihívást sok kísérlet, közös gondolkodás a háttér csapattal, próba előz meg, míg létrejön a legjobb megoldás.

–  Mennyire kell az előadások során javítani, „karbantartani” az egyes jelmezeket?

– Az előadástól függ, van, hogy nagy az igénybevétel, vagy egy cselekmény után, rendszeresen mosni vagy varrni kell egy jelmezt, akkor duplikáció készül. A profi öltöztetők csapata oldja ezt meg előadásról előadásra.

–  Mi volt a tervezés, alkotás során a legnagyobb kihívás az Ön számára?

– Első tervem 1983-ban készült az Újvidéki Színházban. Az azóta eltelt sok évben, nagy örömömre, pályam úgy alakult, hogy jellemzően, különböző törtenelmi korokban valósíthattam meg a jelmezeket. Ritkábban kellett raktárból vagy túraklóból dolgoznom.

Ráadás Magazin
2021. december 22.