Az Orlai Produkciós Iroda és a Füge Produkció szeptember 27-én mutatja be a Jurányi Házban Kulka Jánossal a Halál Velencében c. monodrámát. Csuja László rendezővel a próbafolyamat elején beszélgetett Bordás Katinka.

Eddig inkább filmes területen dolgoztál. Hogy kanyarodtál a színház felé?
A Színház- és Filmművészeti Egyetem forgatókönyvíró szakán végeztem 2012-ben, azóta döntően filmrendezéssel foglalkozom, de időről időre a színház is jelen van az életemben. Az egyetem alatt és utána néhány évig egy nyári társulatot, az Erdélyi Vándorszínházat vezettem, commedia dell’arte előadásokat készítettünk, amikkel faluról falura jártunk Erdélyben, ezen túl dolgoztam néhány színházban, például a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházzal vagy a Maladype Színházzal, utóbbinál Orosz Ákosnak rendeztem A szökés c. monodrámáját.

Kulka János hosszú idő után először áll színpadra repertoárdarabban, ráadásul egy monodrámában. Hogy történt a felkérése?
Herczeg Tamás ajánlotta néhány éve János Thomas Mann: Halál Velencében c. hangoskönyvét, hogy szerinte érdemes lenne ezzel a hanganyaggal és Jánossal egy színházi előadást létrehozni. Meghallgattam a hangoskönyvet, nagyon erősnek találtam, láttam benne a lehetőséget és elég korán arra jutottam, hogy a vizualitásnak fontos szerep jutna, ezért mielőtt Jánost megkerestem, odaadtam Ágh Márton látványtervezőnek is a hangoskönyvet, hogy hallgassa meg és gondolkozzunk rajta közösen. Ő is hasonlóan izgalmasnak tartotta, ráadásul ismerte Jánost, mert dolgoztak már együtt a 2015-ben bemutatott Faust I-II.-ben a Katona József Színházban. Egyébként Mártonnak az volt az utolsó magyarországi színházi munkája, azóta külföldön dolgozik. Zabezsinszkij Éva dramaturggal kiegészülve, – akit Mártonhoz hasonlóan a filmes vonalról ismertem, osztálytársak voltunk az SZFE-n -, egy olyan csapat állt össze, amiben éreztem, hogy megtalálom a helyemet, izgalmasnak tartom, ahogy gondolkodnak. Jánost már egy konkrét koncepcióval kerestük meg, amelyet ő is érvényesnek tartott, úgy érezte, hogy az ötletünknek van egy olyan személyes perspektívája, ami miatt érdemes ezzel az anyaggal színpadra állnia.

Milyen Kulka Jánossal dolgozni?
Nagyon jó. Van egy összhang, az előadás előkészítése során is többször mentem hozzá beszélgetni, szóval már úgy mentünk neki a próbafolyamatnak, hogy értettük egymást. Eddig olyan filmeket készítettem, ahol a főszereplők személyes, privát sorsa és a forgatókönyv, a történet között szoros a kapcsolat. Ebben az előadásban is egyfajta különös személyesség kezdett el izgatni. A Halál Velencében története és Kulka János élettörténete között szoros kapcsolat van, ezt az előadást, ezt a szerepet csak és kizárólag ő játszhatja el. Szerintem az elmúlásról szól ez a darab, arról, hogy képesek vagyunk-e és ha igen, hogyan tudunk szembenézni azzal, hogy mit mulasztottunk el az életünkben.

Spoiler nélkül mit árulhatsz el az előadásról?
A Halál Velencében egy rendhagyó találkozás Jánossal, ami többféle műfajjal kísérletezik, egyszerre színházi előadás, de egyben performance és felolvasószínház is. Kontemplatív, meditatív darab, ami a Halál Velencében hanganyagát használja fel, a hangoskönyv és a színpadi játék közötti termékeny kapcsolatokat keressük, miközben a nézőkre bízzuk, hogy a mű főhőse, Gustav Aschenbach és a Kulka János által játszott karmester között mi a kapcsolat.

Hogy érzed magad a Jurányiban?
Most dolgozom először itt, eddig nagyon pozitív élmény. Örülök, hogy megtörténnek és időre történnek meg azok a dolgok, amiket kérek. Olyan emberek vesznek körül, akik figyelmesek, kedvesek, rugalmasak, és komolyan veszik a munkájukat. A kormány igazságtalan támogatáspolitikájának köszönhetően több, mint egy évtizede nehéz helyzetben vannak a független színházak és ez hatalmas terhet ró mindenkire, aki ebben a szférában dolgozik, de minden problémára a megoldást keresik a munkatársak, és ez megnyugtató.

Az interjút készítette: Bordás Katinka