A Színház- és Filmművészeti Egyetem kapcsán írt Cseh Judit színművész.

Kedves Péter, Árpád és Péter! 
Ezt ugye ti sem gondoltátok komolyan?
Megnyilvánulásotok megdöbbentett.

Én Cseh Judit színész, 1978- ban születtem Budapesten.Itt tettem meg az első lépéseimet, itt jártam iskolába, nagyszüleim is itt laktak, itt volt az első csók, első színházi élmény, itt voltam először szerelmes és itt szakítottam előszőr ezt csak azért írom le mert minden ide, Budapesthez köt. Szüleim, barátaim,minden emlék.

Gyakorlati éveimet a Vígszínházban töltöttem (nem hívtak máshova, illetve Ascher hívott egy szerepre a Katonába, de Martonnak akkor szüksége volt a Vígben rám, és mivel oda igazoltam gyakorlatra, tartottam a szavam.)

Diploma után a Víghez szerződtem, 3 év után éreztem, nekem most ez itt nem elég. Felmondtam. Marton Tanár Úr nem értette addig, amíg el nem mondtam, hogy vidékre szeretnék menni. Támogatott.

Első körben megkerestem a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatóját és az egri Gárdonyi Géza színház igazgatóját, nem kellettem. “Telt ház van” mondták. Közben jöttek más szerepajánlatok, elkezdtem szabadúszni. Játszottam Pécsett, Budapesten, Miskolcon, Budaörsön. Évekkel később megint jelentkeztem vidékre, Miskolcra, szerettem volna újra társulathoz tartozni, de akkor a korosztályom színésznői megvoltak.

Szerintem egy színész oda megy, ahol jó színház van számára, ahol megértik, értékelik és hasonlókat gondolnak közös szakmánkról és meg is fizetik azért, amit ő tud. Én is mentem volna úgy, hogy mindenem Budapesten volt.

Péter (Cseke), hogy lehet egy kezdő színészre egy nyilatkozatban azt mondani “pusztulat”? Rákerestem erre a szóra, nem azért, mert nem tudom mit jelent, csak kiváncsi voltam, honnan ered. Azt találtam: “börtön szleng”. Egy színház, ráadásul NEMZETI ( ezúton szeretnék gratulálni hozzá), igazgatója, hogy nyilatkozhat ilyet? Ezt otthon a négy fal között esetleg…

– Detti drágám ez a Színművészetis egy PUSZTULAT.
– Péter drágám, így ahogy mondod, egy PUSZTULAT.
– Ugye szerinted is PUSZTULAT?
– Az PUSZTULAT…
– Mit művelnek ezek ott a fővárosban? PUSZTULAT..
– Igen, igen PUSZTULAT.
– Bezzeg a mi időnkben…

21 éve vagyok a pályán, sok mindennel találkoztam, azt tapasztaltam, hogy egy színész megítélése a nézők részéről szubjektív. Kinek tetszik az az alakítás, kinek nem. 

Győrben nem, de Zalaegerszegen és Kecskeméten is többször láttam színházat. Volt ami tetszett, volt ami nem, nagyon nem, de ha egy újságíró megkérdezett volna, azt mondtam volna neki: „Nekem ez nem tetszett”.

És maximum hazafelé az úton a férjemnek mondom: „Úristen ez PUSZTULAT volt”.
– Ugye PUSZTLAT…
Szomorú vagyok, nagyon szomorú.

#nekemazszfealkotoiszabadsag#nekemazszfeszabadgondolkodas

A képen egyik kedvenc Színművészetis vizsgám pillanata.

Cseh Judit színművész